Boldog karácsonyt!

Sziasztok!

Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Újévet kívánok mindenkinek!
Eredetileg úgy terveztem,hogy megkapjátok hozzá a 8.fejezetet,de iskolai adománygyűjtés alkalmából nagyon megfáztam,és nincs erőm írni.Elnézéseteket kérem miatta.
puxy:bella-marie

Sziasztok,Olvasók!

Hát,sziasztok!

Most kaptok,mert hisztis napom van!Szóval!!!

Ha nem írtok kommenteket,amikből esetleg fejlődhetnék,akkor neki sem állok a 8.fejezet összerakásának.És ezt komolyan mondom!!!Az nem úgy működik,hogy Ti csak nyugodt szívvel-vagy épp kutyafuttában-olvasgattok,és én nem tudom,h vmit jól vagy épp rosszul teszek,mikor írok.Szóval gyerünk,gyerünk,komikat,ha nincs saját profilod,akkor névtelenül,csak írjatok vmit,könyörgöm!

Csak ennyit akartam,köszönöm :D További szép téli napot,és KOMMENTÁLÁST!

puxy:bella-marie

Egy másik élet-7.fejezet 2/2

Nah,itt a kövi rész,jobban mondva részfolytatás.Komikat kérek,mindenkitől!



7.Ha egy napló más kezébe kerül...

2/2


-Nem,Apu,az én kocsimmal megyünk és én vezetek.Te majd navigálsz La Push-ban.
-Most miért?-nyafogott Apu.
Esküszöm,néha mint egy kisgyerek!
-Mert gondolom,isztok is,meg nálam van megcsinálva Edward helye.Soroljam tovább?-feleltem idegesen.
-Ahh,már...
-Apu,légyszíves,gyere már!Este se érünk oda,ha tovább akadékoskodsz...Akkor indulj el a sajátoddal,de én akkor is az enyémmel megyek-mondtam végül,és kiviharzottam a házból,be az autóba.
Edwardot már betettem a kocsimba.Egy játékmackóval játszott,és gügyögött neki egy keveset.Apu kinyitotta az anyósülés felőli ajtót,és beült.Szélesen elvigyorodtam.
-Mehetünk?-kérdeztem hirtelen támadt jókedvvel.
-Igen-morogta,és sietősen bekapcsolta a biztonsági övét.
-Jaj,ne aggódj már ennyire,kitűnően vezetek-fintorogtam,amíg kihajtottam az útra.
-Tudom,meg azt is,hogy szeretsz száguldozni,mint egy őrült.Csak tudnám,honnan van ez a hajlamod?
-Szeretem ezt a hajlamot-csattantam fel sértődötten.-A tavaszi szünetben elutazom Baltimore-ba-mondtam jóval csendesebben,mikor már a városból is rég kiértünk.
-Minek?-kérdezte Apu megütközve.
-Meglátogatom a barátaimat és Anyut-feleltem.-De te neked nem kellene jönnöd,nem hiszem,hogy jót tenne...
-Oké-fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.-Edwardot is viszed?
-Igen,úgy terveztem.Hacsak nem akarsz egy hétig egyedül lenni vele,amit kétlek.
Újabb percekig néma csendben utaztunk,amikor váratlanul megszólalt.
-Remek anya vagy...-mondta Apu,majd kibámult a szélvédőn.-De én sosem leszek jó apa.
-Mire akarsz kilyukadni?-kérdeztem elhaló hangon,és az útra szegeztem a pillantásom.
-Én...tudom nincs jogom ilyet kérni,de...-mélylevegőt vett,mielőtt folytatta volna.-Mi lenne,ha hivatalosan is te lennél az anyja,én meg akkor a nagyapja?
Lehúzódtam az út szélére,és Apu felé fordultam.
-Miért?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Mert különben nem lehetne mindig veled,és azt egyikőtök se bírná ki...És nem lenne könnyebb azt mondani,hogy a fiad,mint azt,hogy az öcséd,akit te nevelsz fiadként?-próbálta elviccelni a dolgot.
-Oh,Apu,annyira szeretlek-borultam egy percre a nyakába,s előtörtek a könnyeim.-De nem dobhatod el csak így a szülői jogodat...
-Nem dobom el.Már eddig se volt ilyen jogom,mindvégig a te fiad volt,és az is marad.Szeretném,ha úgy nőne fel,hogy a nagyapjának tekint,és nem tudja meg,hogy én vagyok a vér szerinti apja.Persze,csak ha te is belegyezel!
-És ezt hogy gondoltad?Mindenkivel közöljük,hogy ő az én fiam,és aki szólni mer neki arról,hogy ez nem igaz,az kapni fog?!-kérdeztem kissé gúnyosan.
-Igen-mondta Apu.-Senki másról nincs szó,mint arról a pár barátodról,a többi beavatottról,a La Push-iak meg megértik,elég idősek hozzá.Azt a három gyereket Eva elintézi,és esetleg még Baltimore-ban is megértik.Mindenki azt hiszi,hogy ő a fiad,hát akkor miért ne lehetne tényleg így?
-Rendben-nyögtem ki.-De azért ezt még gondold át,kérlek!
-Már átgondoltam,és biztos vagyok benne,Isabella.Mostantól nagyapa vagyok,te pedig anya Edward számára...Holnap kérvényezem,és pár hónap múlva teljesen hivatalos is lesz.
-Köszönöm-suttogtam megilletődötten.-Szeretlek Apu...Nagyon szeretlek!
-Én is téged,kislányom,és az unokámat is!...Hmmm,tetszik ez a szó-mondta Apu.
Felnevettem,és Apu is velem együtt nevetett.Hosszú idő óta teljesen őszintén.Aztán mobilcsörgés szakított félbe minket.Apu telefonja volt.
-Igen?-szólt bele a készülékbe Apu.-Mindjárt ott leszünk,és terjeszd el,hogy az unokámat is visszük-nyomta meg az unokám szót.-Hát még én.Köszönöm,Eva...Szia!...Szóval szeretsz száguldani?Már hiányolnak...
-Negyed tíz,nem csodálom,Apu-mosolyogtam,és indítottam.-szóval mit is köszönsz Evanak?-kérdeztem pár perc hallgatás után.
-Ő volt az utolsó rugó,hogy megtegyem-mondta Apu.majd hátranézett Edwardra.-És ezért örökre hálás vagyok neki.Ugye,ki manó?-simította meg Edward lábát,mert azt érte el.
Azt hiszem,még nekem is meg kell köszönnöm Evanak,amit tett.Nem gondoltam volna,hogy egy hétvége alatt vesz újabb fordulatot az életem,de örülök neki.Már azt is tudom,hogy mit fogok tenni,ha bebizonyosodik a sejtésem,miszerint Robert és Kelli vérfarkas.Egyszerűen megmondom az alfájuknak,hogy mindent tudok.
-Itt fordulj le balra-mondta Apu egy elágazás előtt.
Már La Push-ban voltunk,és itt én már vagy 12 éve nem jártam.Lefordultam,és úgy az ötödik háznál csoportosulást láttam.
-Már tudom,hova megyünk-mondtam,és leparkoltam egy szabad helyre a ház előtt.
-Fél La Push itt van-mondta Apu,majd kinyitotta a kocsiajtót.
Én is így tettem,és szinte egyszerre szálltunk ki.
-Késtetek-üdvözölt Kelli.
-Bocs,még meg kellett beszélnünk valamit-öleltem át Kellit.
-Öhm,igen,anya mondta-nézett rám mindentudóan.
-Isabella!Isabella,hol a baba?Anya azt mondta nekem,elhozzátok-trillázta Alyssa,amíg mellénk ugrált.
-Alyssa,az istenért-szólt rá Eva.-Még ide sem értek...Szia,kis drágám-puszilt arcon.
-Köszönöm.Nem tudom,mit mondtál Apunak,de örök hálám-öleltem meg Eva-t.
-Semmiség,Isabella.Na,Will,szóval hallgatsz a szépszóra is?-fordult Eva Apához.
-Mint hallhatod-mosolygott apu,és megölelték egymást.
-Szia,Nate vagyok!-jött oda hozzám egy nyurga srác.
-Isabella-fogtam vele kezet.
-Na-na,öcskös,lassan a testtel-bökte oldalba egy idősebb srác Nate-et.
-Most miért,én csak bemutatkoztam-sértődött meg Nate.
-Persze,meg majdnem elkezdted csapni a szelet egy bátyádnál idősebb lánynak,Nathan.Gratulálok!-röhögött egy harmadik srác,aki a legérettebbnek tűnt a jelen lévő fiatalok között.-Heló,Daniel vagyok,ők meg a "legdrágább"-rajzolt idézőjelet a levegőbe-testvérpárunk,Mark és Nathan.Ha jól sejtem,te Isabella Black vagy-nyújtotta felém a kezét.
-Igen,sziasztok-köszöntem,majd kezet fogtam Daniellel.-Ha megbocsájtotok egy percre.
-Mi a baj?-kérdezte Kelli aggodalmasan.
-Semmi,csak Edward-fordultam az autómhoz.
-Ki az az Edward?-kérdezte Nathan lankadó jókedvvel.
Mielőtt én válaszoltam volna,megtette Apu.
-Az unokám-szorította meg a vállamat biztatóan,és közben mosolygott.
Visszamosolyogtam,és kinyitottam a hátsó ajtót.Edward elkezdett kapálózni,mikor meglátott.Kiemeltem az autóból,és felálltam.
-Tegnap nem volt ilyen eleven a baba-állapította meg Alyssa.
-Alyssa,van neve is a kicsinek-sétált felénk Robert egy szőke lány kezét fogva.-És este már te is fáradt szoktál lenni,nemhogy egy csecsemő-csóválta a fejét.-Nem de,Isabella?
-Miért kell úgy bánni szegény lánnyal,mintha öt éves lenne.Tizenhárom éves,talán magától is felfogja-hallottam meg a szőke lányt franciául beszélni.
-Teljesen igazad van.Csak azt nem értem,miért beszélsz franciául,ha itt senki sem érti?-kérdeztem vissza szintén franciául.
Mindenki érdeklődve nézett egyikünkről a másikra.A lány cinkosan rám kacsintott.
-Pont azért-mondta immár angolul.-Catalina vagyok.
-Isabella-nevettem el magam.-Ha valakivel franciául szeretnél dumálni,csak szólj!
-Kösz,téged az isten küldött.Örülök 'ogy megismer'etlek.
-Hát Will,neked is felvitték az istenek a dolgodat.Rendőr vagy,a lányod perfekt beszél franciául,és még ilyen drága autóra is telik.
-Kösz,Jonathan-ölelt át egy férfit-Eva testvérét méghozzá-Apu.-Csak az nem stimmel,hogy az a kocsi a lányomé,és a feleségem halott,de téynleg jó életem van-mondta Apu gúnyosan.
-Ó,hogy miért nem tudom tartani a pofám-szitkozódott Jonathan.
-Mert sosem volt az erősséged,haver.Nyugi,nem haragszom-mondta Apu békítőleg.
-Szóval a lányod kocsija?Akkor neked mid van?-jött újabb két ember.
-Egy fekete Astra-nevetem el magam a képükön.
Apu se bírta ki nevetés nélkül,de mindenkit megölelt.
-Isabella,azt hiszem te nem ismersz senkit-fordult felém vigyorogva.
-Örülök,hogy eszedbe jutott Apu-mosolyogtam rá.
-Jobb később,mint soha-vigyorgott Mark.
-Szabad?-kérdezte Aputól Daniel.Apa beleegyezően bólintott.-Steve és Linda,Markék szülei,Leah és Benji,a gyerekeik,Adam és Jeremy.Jonathan,az apám,Amber,a húgom és Amelline,a menyasszonyom.Virginia,Adam barátnője,és Lucinda,Mark barátnője.Ő pedig Falánk,a kutyám.Emberek,ők Will és Isabella,a kicsi pedig?
-Edward-fejeztem be a bemutatkozósdit.
(túl sok az ember,nem tudok mindenkiről leírást adni,de felraktam a képüket,a többit a fantáziátokra bízom-szerki)
-Szóval anyuka vagy-mondta csalódottan Nathan.-Semmi esélyem?
-Bocs,de nem-ráztam meg a fejem,és alig bírtam visszatartani a nevetésem.
Aztán a srácokból prüszkölve tört elő a röhögés,és én sem bírtam tovább.
Később a felnőttek elvonultak az egyik házba beszélgetni,míg minket,fiatalokat Daniel terelt be a sajátjába.egymás szavába vágva meséltek történeteket,vagy épp életem apró részleteiről kérdezgettek a nappaliban.Olyan dél körül csörgött a telefonom-videóhívás volt.Mindenki halkabbra fogta magát,amíg bocsánatkérések közepette felvettem.
-No mi az csajok?-kérdeztem,ahogy Jenni és Harmony arca bukkant fel a kijelzőn.
-Neked is szia!Kérni szeretnénk tőled valamit-mondta Harmony.
-Hajrá,mi lenne az?
-Izé,péntekre itt Harmony-éknél csinálunk egy bulit,és ,szóval...te vagy...te jössz ki a legjobban Cullenékkel-felhívom a figyelmet,ennél a szónál minden szem rám szegeződött.
-Jenni arra akar kilyukadni,hogy meghívnád te Cullenéket?-bökte ki Harmony.
-A ti bulitok,majd ti szépen elhívjátok őket.Ha meg ennyire féltek tőlük,akkor meg egyáltalán minek?-feleltem gúnyosan.
-Hát mióta itt vagy,tök jó fejek,legalábbis Alice és Edward,na nem mintha Edward és te nem lennétek mindig valami fontos beszélgetés közepén,amit ha megzavarunk,akkor idegesek lesztek-mondta Harmony.
-Ezzel mire akarsz kilyukadni?-húztam fel a szemöldökömet.
-Arra,hogy ez az egyik ok,hogy elhívjuk őket-felelte Jenni.
-Ti össze akartok hozni Edward Cullennel?-esett le.Felnevetem,amíg ők ketten bólintottak.-Kösz,csajok,de nem kell segítség.Megfogom én őt a saját módszereimmel,ha karom...És visszatérve az eredeti témához,hívjátok csak el ti őket.Nem esznek meg vacsira,nyugi!Sziasztok!-nyomtam ki a hívást.
-Egy Cullen és te?-kérdezte Kelli nemtetszően.
-Még nem biztos-vontam vállat,de éreztem,hogy bevörösödök.
Megint csörgött a mobilom.Alice volt az,de szerencsére nem videóhívással.
-Elnézést-emeltem a fülemhez.-Mondd,Alice!
-Csak gondoltam elhívlak túrázni,ha ráérsz,Isabella-csiripelte Alice.
-Hát ma nem érek rá,sajnálom...De te ráérsz holnap délután?Beszélni szeretnék veled.
-Miről lenne szó?-kérdezett vissza némi gyanakvással a hangjában.
-Ez nem igazán telefontéma-húztam el a számat.
-A bátyámról van szó?-élénkült fel.
-Is,meg az egész családodról.
-Uhh-nyögött fel Alice.-Miért van olyan érzésem,hogy ennek a témának köze van a nagyidhoz?
-Mert igazad van...Szóval át tudsz jönni hozzám holnap suli után?
-Hát persze,de tudtom szerint Mr.Cruise beteg,én meg el tudom lógni az uccsó órát,úgyhogy akár a menzáról rögtön veled mehetek.
-Az remek lesz,oké.Akkor holnap talizunk,szia!
-Ok,szia,Isabella-nyomta ki Alice.
-Bocs,forgalom van-tettem el a telefonomat.
-Talán nem tudod,de Cullenéknek nincs jó híre a rezervátumban-húzta el a száját Jeremy.
-Ami azt illeti,tudok róla.Ahogy rólatok is-néztem Daniel szemébe,ami meglepetten bámult vissza.
-Ugyan mit?-kérdezte Kelli védekezően.
-Farkasok,vámpírok,szerződés a Cullen családdal,egyebek-néztem rá.-Nem az a típus vagyok,aki nem látja a fát az erdőtől.Bár be kell vallanom,a színészi tehetség ott van az egész bandában...
-Basszus-nyögte ki Robert,és arcát a tenyerébe temette...

Érdekességek-Forksi ház alaprajza

Hát ez lenne a forksi Black ház laprajza.
Nem tökéletes,én csináltam és nem vagyok építész,bocs.

Egy másik élet-7.fejezet 1/2

Hát,sok késés közepette megjött a 7.fejezet első fele.Nehéz szülés volt,az egyszer biztos,de remélem jó lett!


7.Ha egy napló más kezébe kerül...

1/2

Ma van a második péntekem suli után Forksban.Edward tele pocakkal alszik,tegnapról maradt annyi lasagne,hogy az elég legyen vacsorára,a leckém kész,és nincs semmi dolgom.Ritka alkalmak egyike!

Jól telik itt az idő.Kedden és csütörtökön ebéd után már nincs órám,így olyankor jut időm táncolni.A suliban elfogadtak,és mind azt mondják:csodát tettem.Hogy miért?Edward és Alice Cullen lyukasórában mindig velünk lógnak,pedig eddig elvileg szóba se álltak a többi diákkal.Edwarddal gyakran beszélgettem szünetekben,Alice jó barátnőm lett,s még Jasperrel és Emmettel is kijöttem.Rosalie,nos,az már más tészta.

Úgy döntöttem ideje olvasnom.Bella nagyi naplóiból az elsőt már ki is olvastam,ami nagyi életéből öt évet foglalt össze.Csak azokat írta le,amit fontosnak tartott,és hát nem sietett betelni az a könyv.Levettem a polcról a következő kötetet,és bekuporodtam a hintaszékembe.Kint szakadt az eső,az első napom óta nem volt több hó.Tegnap ott hagytam abba,hogy nagyi eldöntötte,elköltözik Forksba Charlie-hoz,mert Renée férjhez ment Philhez.

Ma érkeztem meg Forksba.Utálom ezt a helyet.Az a sok zöld,és az ég folyton felhős.Már most hiányzik Phoenix,de tudom,hogy így a jó.Apu a járőrkocsivak jött ki elém,majd a hazaúton közölte,hogy vett nekem egy kocsit.Egy öreg,piros furgon,amibe első látásra beleszerettem.Billy Black,Charlie régi jó barátja La Push-ból,tolószékbe került,és olcsón eladta.Legalább megspóroltam a kocsi árát,és még véletlenül se kell a járőrkocsival furikáznom.Szerencsére!Megkaptam a régi szobámat,és kiderült,hogy Charlie a tojáson kívül nem tud mást csinálni.Csodálom,hogy nem halt eddig éhen!Úgyhogy megkértem,hogy amíg itt vagyok,hadd főzzek én,és nagy meglepetésemre még mindig emlékszik Renée főztjeire.

Az első nap az iskolában.Charlie már beíratott,és az egész iskola értesült róla,hogy jövök.Említenem se kell,hogy Isabellaként,így mindenkit javítgatnom kellett,hogy Bella,az Isabellát nem szeretem.Sokan voltak,akik ebédszünetben mellém ültek,köztük Angela Veber,valami Eric,Jessica Stanley és Mike Newton.Ez a Mike igen csak hajt rám,és ez zavar.

Felnevettem,hisz Jessica Stanley és Mike Newton Jenni nagyszülei.Angela Veber pedig Kim nagymamája.Hihetetlen,mik vannak!

Aztán öt diákot pillantottam meg.A sarokban ültek,jó messze tőlünk.Csak beszélgettek,de hozzá sem nyúltak az ételhez,ami mindannyiuk előtt várta,hogy elfogyasszák.Ők nem bámultak engem,mint a többiek.Három fiú és két lány volt.Az egyik fiú nagydarab,izmos,a haja sötét és göndör.

A lélegzetem elakadt egy pillanatra,mert ez a leírás illett Emmettre,de folytattam az olvasást.

A másik magasabb és soványabb,de ő is izmos,a haja méz-szőke.A harmadik vékonyabb és nyúlánkabb volt náluk,kócos haja bronzvörös.Aztán a két lány.Egyikük magas szoborszépség,csodálatos alakkal.Aranyszőke haja lágy hullámokban omlott le a háta közepéig.Az alacsony lányban van valami koboldszerű.Rendkívül vékony,az arcvonásai finomak,hollófekete haja rövid tincsekben meredezett szanaszét.Mindannyiuk arca krétafehér,szemük sötét volt,akárcsak a szemük alatt a véraláfutás-szerű karikák.

Megállt bennem az ütő,a kezem remegni kezdett.Hisz ez Emmett,Jasper,Edward,Rosalie és Alice Cullen külsejének leírása,ami lehetetlen!Ennek már vagy negyven éve,ha nem több.Nem tudom,miért,de lapoztam,és folytattam az olvasást.
Megkérdeztem Jesst,hogy mégis kicsodák.Jess azt mondta,ők Edward és Emmett,Alice Cullen,meg Jasper és Rosalie Hale.Dr.Cullen és felesége nevelt gyerekei.És egymással járnak.Emmett Rosalie-val és Jasper Alice-szel.Majd jött a biológia óra.És ki mellett volt az utolsó hely?Edward Cullen mellett,aki olyan ellenségesen nézett rám,mint még soha senki.Megrémített,ahogy éjfekete szemeiből sütött a düh.Mikor leültem mellé,kicsúszott a pad legszélére,kezei egész órán ökölbe szorultak.Majd nap végén a tanulmányiban találkoztam vele,amikor is megpróbálta áttenni a biológia óráját máskorra,de hagyta az egészet,mikor észrevett. Edward Cullen a héten nem jött suliba,de az ebédlős srácok jól elfogadtak. Ma hétfő van,megint.Edward Cullen pedig újra jött iskolába,és egész ebédszünetben engem bámult,és ezt Jessica szóvá is tette,miközben az én gyomrom háborgott.Aztán biológián Edward szóba elegyedett velem,és még azt is kihúzta belőlem,miért költöztem Forksba.És feltűnt valami:a szeme most borostyán szín volt,pedig múltkor még egyenletes fekete volt az írisze. Ma esett a hó.Csak hogy a tegnapi eső jégpáncéllá fagyott.A legóvatosabban vezettem a suliba,és mikor kiszálltam,észre vettem,hogy Charlie felrakta a hóláncot.De ez nem fontos,mert...
Mozdulatlanul olvastam végig,hogy Tyler Crowley majdnem kilapította Bella nagyit,hogy Edward mit tett.Majd a kórházban történteket,az eseménytelen hónapot.Edward hirtelen megváltozását,a báli meghívásokat.A vércsoport-meghatározást,First Beach-t és Jacob nagyapa történeteit,amiket én is jól ismertem,csak a Cullenes rész maradt ki,pontosabban a Cullen név.Aztán Bella nagyi leírta kutatásait,és hogy végül hogyan döntött.Majd Port Angeles jött a különös vacsorával és hazaúttal.Az iskolai napok Edwarddal,és az egész Phoenix,kórház dolog az előtte lévő kirándulással,amit később írt le,amikor már haza került Forksba.És az iskolabál is lejegyzésre került.
A szívem mindvégig egyenletes iramot diktált,arcizmom se rezdült,miközben azt olvastam végig,hogy az az Edward,akit én most ismerek,és akihez nagyon is vonzódom-igen,vonzódom hozzá,mi több,talán szeretem,bár nem szívesen vallottam be magamnak-,hogyan volt szerelmes a nagymamámba és viszont.
Azt hiszem,nem is fogtam fel teljesen,mit olvastam.A Cullen család vegetáriánus vámpír.Alice,ó,a drága Alice,aki a jövőbe lát.Jasper,aki érzi és irányítja mások érzelmét,aki mindig kedves volt hozzám.És Edward.Edward,akit szeretek,aki olvassa mások gondolatait,aki....a nagymamámat szereti,és nyilván csak őt látja bennem.Emmett,akinek a lelkében olykor egy kisgyerek lakozik,akinek egy kacsintásától lángba borul az arcom.Na meg Rosalie,a hideg,kemény szoborszépség,aki egy pislantással porba hullasztja mások önbizalmát.
Öt diák,akiket ismertem,és mégse.
Edward elkezdett sírni.Éhes sírás volt,ami meglökött bennem egy rugót.Amíg megetettem,azon kattogott az agyam,hogy most mihez kezdjek.Aztán valami megakadt.Edward.Hát ezért akarta Bella nagyi ezt a nevet,mert őrá emlékeztette,és Jacob nagyapának ezért nem tetszett az ötlet.De mégis hogyan lett végül nagyapa felesége,ha ez nem sokkal előtte volt,talán másfél évvel?Arra a döntésre jutottam,ha boszorkányok potyognak is az égből,de folytatom az olvasást.
-Isabella!Isabella,jól vagy?
-Tessék?-fordultam a hang irányába.-Csak elbambultam,bocs...
-Azt vettem észre,leány-csóválta meg a fejét Apu.-Mi a baj?
-Semmi,Apu,csak eszembe jutott valami...Még van lasagne tegnapról,vacsorázz nyugodtan,én most...nem igazán kívánom...talán majd később.A szobámban vagyok,ha kellek-intettem a szabad kezemmel,majd átvágva a folyosón,felsétáltam az emeletre Edwarddal a karomban.


Egy hideg kéz simítása az arcomon.
-Edward-pattantak fel a szemhéjaim,ahogy hirtelen felültem az ágyban.
Még sötét volt kint,az órám viszont élénksárgán hirdette a 6:23 időt.Tehát még egy órát sem aludtam,mióta Edward utoljára evett.
-Az agyadra ment az a hülye napló,Isabella-motyogtam,amíg visszahanyatlottam a párnámra.
Tudtam,ha több adag altatót kapok,se tudnék aludni.Így felkattintottam az éjjeli lámpát,és kimásztam az ágyból.A kicsim még édesen szuszogva aludt,úgyhogy lecsoszogtam a konyhába,ahol Apu elmélyülten olvasta az újságot.
-Jó reggelt,Apu!-adtam egy puszit a homlokára.
-'Reggelt,Isabella!Azt hittem,ma jól kialszod magad,hogy-hogy ilyen korán fent?
-Nem t'ok aludni-vontam vállat,elvégre azt mégsem köthetem az orrára,hogy a vámpír szerelmemről álmodtam,aki viszont a nagyiba szerelmes.Töltöttem magamnak egy kávét.-Van valami érdekes hír?-böktem állammal az újság felé,és leültem.
-A környéken semmi,de megint lezuhant egy gép,most valahol Észak-Ausztrália partjainál.Ez már a harmadik a hónapban-hitetlenkedett Apu.
-Akkor ma ez lesz a beszédtéma az őrsön-jelentettem ki.
-Szerintem is-mosolyodott el Apu.-És te mit fogsz csinálni?
-Bevásárolok,aztán neki állok főzni.Úgy gondoltam,töltött csirkecombot és aszalt-szilvás pulykamellet csinálok vacsorára.Kik is jönnek?
-Eva Clearwater a két lányával és a fiával.Harry három éve halt meg autóbalesetben,azóta Eva egyedül neveli őket.Régen minket a szülők mindig összetereltek,ha afféle megbeszélést tartottak a rezervátumban,és azóta is tartom velük a kapcsolatot.Gondoltam,szívesen megismerkednél a kölykökkel,nagyjából egyidősök vagytok a mostani bandával.Talán valamikor lemehetnénk La Push-ba,Embry papa szerint a banda szeretné megismerné a híres Black lányt.
-Híres?-vontam fel a szemöldökömet.
-A Blackek a quileute-ok elöljárói közé tartoznak.A mi családunk volt úgymond a főnök,de Apa átadta az Uley-eknek...Eva is Uley.
-Remek,akkor majd valamikor elmegyünk-nyomtam el egy ásítást.
Este fél tizenkettőkor feküdtem le aludni,és rekordot döntöttem,mert a nagyiék esküvőéig jutottam a naplóban.Már mindent tudok a vérfarkasokról,Bella nagyi és Edward kapcsolatáról.A nagyi mérhetetlen fájdalmát szinte én is átéltem,amíg az érzéseit olvastam,miután elhagyta Edward.Mikor Jacob nagyapa bevésődött Bella nagyiba,és mikor megkérte a kezét az érettségi-banketten,azt a boldogságot még inkább éreztem.Az se volt rossz,hogy Jonathan és Eva Uley pont a nagyszüleim esküvőjén születtek meg.
-Azt mondtad,kb. egyidősök vagyunk.Mennyire?-kérdeztem tényleg kíváncsian.
-Na várj...Daniel Uley,ő a legidősebb...19 éves,szóval Amber,a húga 17.Adam Ateara is 17,az öccse,Jeremy pedig 15.Robert Clearwater 18,a húgai pedig...Kelli 16,Alyssa meg13.Mark Call... öhm...ő is 17,Nathan,az öccse akkor meg 14...Szóval 19,18,három 17,16,15,14 és 13 évesek,a többieket nem tudom.
-Wow,Apu-néztem rá döbbenten.
-Danielen és Roberten kívül mind fiatalabbak nálad.Ti négyen,mármint Adam,Amber,Mark és te pár hónapos különbséggel születtetek...Ugye te vagy májusi,szóval Adam júniusi,Amber szeptemberi,Mark pedig decemberi.
-Hát ez...tök jó-nyögtem ki csodálkozva.-Nem fogsz elkésni?
-De-ugrott fel Apu.
Megpuszilt,és már rohant is dolgozni,mert már elmúlt hét óra.Én is megreggeliztem,majd elmosogattam.Aztán az egész napomat arra fordítottam,hogy a családanya-háziasszony kötelességeimnek eleget tegyek.Miszerint feltöltöttem a hűtőt,kitakarítottam-nem mintha túl nagy rendetlenség uralkodna a házban,mert minden nap rendet rakok-főztem-sütöttem,megterítettem 6 főre,megfürödtem és vacsoravendégek fogadására alkalmas öltözéket vettem fel,mindeközben pedig még Edwarddal is foglalkoztam-emellett szerencsére már nem volt időm a másik Edwardon rágódni.Még jó,hogy elméletben csak egy 17 éves diák vagyok.

Épp a keresztmedálos láncomat kapcsoltam be,mikor csengettek.Még vetettem egy pillantást a picire,aki kisangyal módjára aludt,majd meghallottam egy lágy női hangot,úgyhogy lesiettem a földszintre.
-Oh,Will,de rég láttalak-borult Apa nyakába egy negyven körüli nő.
Fekete szövetkabát alatt mélykék ruhát viselt,fekete haját laza kontyba rendezte a tarkóján.Mosolya őszinte és meleg volt.Apu visszaölelte.
-Nahát,Eva,te aztán semmit se változtál-kuncogott fel Apu.-Viszont a gyerekek jól megnőttek.
Eva elengedte Aput,majd eddig csukva tartott gesztenye-szín szemeiből kitörölte a könnycseppeket.Aztán észrevett engem feléjük közeledni.
-Jesszus!-kapott egyik kezével a szájához.-Istenem,kész nő lett belőled!
Eva szorosan megölelt,majd kissé eltolt magától,úgy méregetett.
-Will!Biztos,hogy ez a te lányod,esetleg krétaporral kenitek a bőrét?-érdeklődte Aputól.
Eva gyerekeiből kitört a nevetés.
-Kicsit kifakultam-vontam meg mosolyogva a vállam.
Kicsinek-nem annyira,mint az engem most körülvevő embereknek-,rézbarnás volt csöppet a bőröm,de idővel ez teljesen eltűnt.Egyszerűen pár év alatt kinőttem.
-Isabella-tette Apu kezeit hátulról a vállamra.-Ő Eva Clearwater,nem tudom mennyire emlékszel rájuk?
-Bevallom,nem igazán-ráncoltam össze a homlokom.
-Sebaj-legyintett Eva.-Szóval Eva vagyok,ők meg a gyerekeim,Robert,Kelli és Alyssa.Ők se nagyon emlékeznek a Black családra,ha ez megnyugtat.
-Hello-köszöntek szinte egyszerre.
Mindhármuknak ugyanolyan rézbarna bőrük volt,mint Evanak vagy Apunak.A fiú simán elment volna huszonpár-évesnek,magas és izmos volt,arccsontja határozott.Egy inget és egy farmert viselt.A nagyobbik lány is lehetett volna akár húsz éves is,sötétbarna haja a nyaka közepéig ért.Egy csőszárú,fekete farmert,és ugyanolyan sötétlila színű,vállát szabadon hagyó,hosszú ujjú blúzt viselt,mint amilyen az én ruhám volt.A kisebbik lánynak a hosszú,fekete haja egy fonatban tekergett a hátán.Sötétnarancs garbót és rakott farmerszoknyát viselt,és ő tényleg annyinak nézett ki,mint ahány éves valójában.
-Sziasztok-köszöntem vissza.-Öhm,még kell egy negyed óra a húsnak,aztán ehetünk.Remélem nem gond,csak egy kicsit megcsúsztam...Mivel vagytok?
-Az unokatesóm,Amber visz minket kocsival-felelte Robert.
-Ha gondoljátok,hazaviszlek titeket,nem kell Ambernek megint eljönnie ide,majd vissza-mondta Apu,amíg helyet foglaltunk a nappaliban.
A városban van dolguk Catalina-val,nem tesz dupla utat-mosolyodott el Robert.
Szívdöglesztő mosolya volt,de cseppet sem ért vele el nálam olyan hatást,mintha Edward mosolyogna.Jesszus,Isabella,már megint kezded?Gyorsan eltereltem a figyelmemet.
-Catalina?Ez nem francia név?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-De igen.Nyolc éve él az USA-ban-mondta Kelli.-Ő Robert menyasszonya.
-Menyasszony?Erről nem is hallottam,Eva-dorgálta meg Apu Evat.
-Mi is csak reggel tudtuk meg-felelte Alyssa durcásan.
-Ez nem úgy hangzott,mintha ujjonganál örömödben-jegyeztem meg.
-Nos,Alyssa...nem igazán kedveli Catalina-t-húzta el a száját Eva.
-Jobban mondva,gyűlöli,mióta csak megismerte-morogta Robert sötéten.
-Én nem is...-tiltakozott Alyssa.
-De igen,hugi-szólt közbe Kelli.
-Nem gyűlölöm,csak...én csak nem értem,mit látsz benne,Robert,hisz még angolul sem tud rendesen.Erre te fél év alatt hozzánk költözteted,és még feleségül is veszed.Én ezt egyszerűen nem értem.
-Alyssa,ha elfogadsz egy tanácsot...Ezt ha nem is érted,legalább fogadd el.Tudod,vannak olyan dolgok,amiket az ember nem tud irányítani.És a szerelem egy ilyen dolog.Biztos vagyok benne,hogy Robert nem puszta viccből veszi feleségül Catalina-t,hanem mert szereti.Hidd el,ha majd találkozol azzal a sráccal,aki mellett el tudnád képzelni az életed,érteni fogod,de majd lesz valaki,aki nem.Neked milyen érzés lenne,ha a tulajdon testvéred ellenezné a vőlegényedet,vagy épp téged a sógorod?...Ne azt nézd,te mit látsz benne,hanem az,aki összeköti vele az életét,boldog lesz-e mellette.Hüm?-néztem Alyssa-ra,aki elgondolkodott
-Lehet...igazad van!-felelte.-Köszönöm!
-Szívesen-mosolyodtam el,majd felálltam.-Elnézést.
Kimentem a konyhába,leellenőriztem a húst.
-Segíthetek valamit?-hallottam meg Kelli hangját.
-Nem,köszönöm-mosolyogtam rá.
-Tényleg van egy párhetes öcséd?-kérdezte kíváncsian.
-Igen-mosolyodtam el.-Fent alszik...Gyere,menjünk vissza a többiekhez.
Épp jót nevettek valamin.
-Miről maradtunk le?-ültem vissza a helyemre.
-Épp elmeséltem Willnek,hogy Daniel pár hónapja befogadott egy bernáthegyi kutyát.Hálaadásra anya már napok óta sütött-főzött.Csak két percre ment ki a konyhából,hogy összetereljen minket,egész addig Falánk a nappaliban aludt.Mire bementünk a konyhába,Falánk szinte mindenbe beleevett már,és épp a pulykát falatozta.Mikor végzett,anya még mindig lefagyva állt az ajtóban,erre Falánk heves farokcsóválás közepette ráugrott,és végignyalta anya arcát.Ami annyit jelenthetett:köszönöm a vacsorát,finom volt,majd visszafeküdt a helyére,és aludt tovább.Látni kellett volna.
Robert a végére már annyira nevetett,hogy alig bírta végigmondani a történetet.
-Találó neve van a kutyának-mondtam,mikor mindenki sikeresen megnyugodott.
Megint megnéztem a húst,és most már valóban jó volt.Kivettem a tepsit,és visszamentem szólni a többieknek.
-Kész a vacsi-mosolyogtam rájuk.
-Jó az illata,Bells-dicsért meg Apu.
-Remélem,az íze is jó-hecceltem.-Esetleg legyen Falánk az előkóstoló?
-Jaj,még jó hogy eszembe jutott-kapott a fejéhez Eva.-Holnapra hivatalosak vagytok La Push-ba.És nincs kifogás ellene-fenyegette meg Aput feltartott mutatóujjal.
-Mikorra?-kérdeztem.
-Egész napra-vigyorgott Robert.-És hozz fürdőruhát is.
-Ilyenkor?Eszednél vagy?!-csattantam fel.
-Elég,ha inkább váltóruhát hozol-mondta Kelli.-Megpróbálnak majd bevonszolni az óceánba,nyilvánvaló sikerrel.
Eva és Apu egyszerre mondták,hogy:-Kamaszok!-amin mi jót nevettünk.

Úgy tűnt,a vacsora jól sikerült,mert mindent elpusztítottunk,és a hangulat is remek volt.Már a nappaliban ültünk egy-egy pohár borral-persze Alyssa üdítőt kapott-és beszélgettünk.
-A főiskolád tervezed,Robert?-kérdezte Apu.
-Idén még nem-felelte Robert-,mivel még van egy évem,de utána nem t'om.Majd kialakul-vont vállat.
A bébiőrből Edward sírása hangzott fel.
-Mindjárt jövök-álltam fel,majd felfutottam a szobámba.-Éhes vagy,kicsikém?
Edward válaszképp folytatta a sírást,és ezt igennek vettem.Kiemeltem a kiságyból,ezért csitított a sírásán,de nem hagyta abba.Leindultam,de a lépcső alján Alyssa-ba botlottam.
-Mi baja a babának?-kérdezte aggodalmasan.
-Éhes-mosolyodtam el,majd tovább indultam.
Alyssa és Kelli árgus szemekkel figyelte,ahogy megcsináltam Edwardnak a tápszeres tejet,majd visszamentünk a nappaliba.Edward azonnal enni kezdett,ahogy a szájához emeltem a cumisüveget,persze Apu mesterien kerülte,hogy meglássa a kicsit.
-Tiszta apja ez a gyerek,de a szeme-mondta Eva.
-Az Anyué-fejeztem be a mondatát.-Ahogy én is azt örököltem tőle,és mindenki azt hiszi,én vagyok Edward anyja.
-Nem feltűnő,hogy fiatal vagy hozzá?-kérdezte Alyssa.
Elnevettem magam és megráztam a fejem.
-Két osztálytársam két hét múlva összeházasodik,és már van egy Edwardnál idősebb kislányuk.Már egy éve együtt élnek minden szülői segítség nélkül,úgyhogy nem hinném,hogy a korom számítana-feleltem.
-A Curtis gyerek,meg az Arkin lány,nem?-kérdezte Robert.
-De.Ismered őket?-kérdeztem.
-Személyesen nem,de nagy porral járt ez az ügy.Mikor kiderült,hogy terhes a csaj,mindegyiknek a szülője kitette őket,hogy oldják meg maguk,ha már egyszer felelőtlenül belevágtak.
-Tudom,de még hogy felelőtlenül?!Kim akkorra már fél éve fogamzásgátlót szedett,senki sem számított rá,hogy amellett teherbe esik.De minden rosszban van valami jó-vontam vállat.
Ahogy felpillantottam Edwardról,tűnt csak fel,hogy Apu és Eva eltűnt.Majd veszekedés zaja szűrődött be kintről.
Aztán két duda szó hangzott fel.
-Oh,ezek Amber-ék-ugrott fel Robert és Kelli egyszerre.
Én is felálltam,és kikísértem őket.Apu és Eva a verandán álltak,és valamit beszéltek,de ahogy megjelentünk,elhallgattak.Kicsit furcsa volt-vagy inkább nagyon,mert mintha Robert és Kelli minden egyes szót hallottak volna.
-De jó,hogy kijöttetek,itt van Amber-mondta Eva.-Hát akkor holnap találkozunk-ölelt meg,majd adott egy puszit is.-Gondolkozz el rajta-mondta Apunak,és őt is megölelte.-Sziasztok!
-Hali-mondta Robert,és elindult az utca felé Eva-val.
-Akkor szia holnap-mondta Kelli és Alyssa egyszerre,majd összenéztek,és elnevették magukat.-Jó volt megismerni-intett Kelli,majd ők is elindultak az utca felé.
Még mind intettek egyet,és beszálltak az autóba.Majd elhajtottak.
-Hát ez érdekes volt-motyogta Apu,majd beterelt a házba.-Segítsek valamit?
-Ühüm,ha bepakolnál a mosogatógépbe,és elindítanád,azt meghálálnám-mondtam.
-Oké,nyugodtan pihenj egy kicsit,sokat dolgoztál ma.Nagyon finom lett a vacsora,Bells,köszönöm!
-Nincs mit!-mondtam.-Megyek,lefektetem Edwardot.
Felmentem a szobámba,és Edwardot betettem a kiságyba.
-Jó éjszakát,Edward!-adtam puszit a homlokára,majd dúdolni kezdtem.
Mikor elaludt,lementem megnézni Aput-épp akkor nyomta be az indítógombot.
-Ahh,köszönöm,Apu-adtam puszit neki.
-Szívesen!Jó éjszakát,Isabella-indult fel a szobájába.
Ittam egy pohár vizet,mikor eszembe jutott valami.Robert és Kelli idősebbnek tűntek,magasak és izmosak,még Kelli is.És mintha minden szót hallottak volna,ami elhangzott Apu és Eva között...Nem,ez nem lehet!Vagy mégis?Hisz Cullenék már itt vannak egy ideje,és Seth is farkas volt.Szóval akkor Kelli meg Robert lehet hogy...vérfarkasok?!
Bambán mentem fel a lépcsőn.Majdnem felsikíttam,mikor bementem a szobámba.Apu ült az ágyamon,és a kiságy rácsán keresztül fogta Edward kis kezét.
-Apu?-suttogtam.
Apu hátrafordult,szeme könnyes volt,de mosolygott.
-Nagyon aranyos baba,Isabella.Tiszta anyád éppenséggel,szerintem nem rám ütött-mondta halkan.
Odafutottam hozzá,és megöleltem,a könnyeim záporoztak a boldogságtól.
-Istenem,Apu-zokogtam az ingébe.-Annyira örülök neked!

Érdekességek-Falánk

Ő lenne Daniel kutyája,Falánk.

Érdekességek-Lady Elizabeth nyaklánca

Íme a keresztmedálos lánc.
Sajnos nem találtam együtt,úgyhogy képzeljétek rá a keresztet a láncra.A nyakláncot meg Isabellára.

Egy másik élet-Ízelítő a 7.fejezethez

Ígéretemhez híven itt van egy kis ízelítő.Sok szerencsét a találgatáshoz!
Puxy


Azt hiszem,nem is fogtam fel teljesen,mit olvastam.A Cullen család vegetáriánus vámpír.Alice,ó,a drága Alice,aki a jövőbe lát.Jasper,aki érzi és irányítja mások érzelmét,aki mindig kedves volt hozzám.És Edward.Edward,akit szeretek,aki olvassa mások gondolatait,aki....a nagymamámat szereti,és nyilván csak őt látja bennem.Emmett,akinek a lelkében olykor egy kisgyerek lakozik,akinek egy kacsintásától lángba borul az arcom.Na meg Rosalie,a hideg,kemény szoborszépség,aki egy pislantással porba hullasztja mások önbizalmát.
Öt diák,akiket ismertem,és mégse.

Szereplők

Feltettem a La Push-i bandát.Katt a További szereplők cím alatti linkre.

Egy másik élet-6.fejezet

6.Isabella

Edward szemszöge


-Találkozunk a menzán,ha addig nem unom halálra magam-köszöntem el Alice-től.
Alice felkuncogott.
-Arra kíváncsi lennék-trillázta.
És a Volturi is,biztos örülnének egy új kivégzési módszernek,tette hozzá gondolatban.Csúnyán néztem rá,mire ő beszökdelt a termébe.Hihetetlen ez a lány.Hogy néha milyen ötletei vannak?!De mégis vele vagyok a legjobban el.
Istenem,ez a srác miért nem vesz már észre!,hallottam meg egy gondolatot,amíg a helyemre mentem.Biológia óra következett.Jót tudtam szórakozni a tanár hülyeségein,elvégre már háromszor elvégeztem az orvosit,épp ezért unalmas is volt.Ha ember lennék,már biztos a temetőben oszladoznék miatta.
A tanár szorgalmasan javítgatta a dolgozatokat,amit most írt a végzősök egy csoportja.Volt pár istentelen butaság papírra vetve,de ők csak emberek,ők ilyenek.
-Mr.McGregor-jött be a terembe a város egyetlen ikerpára,Harmony vezetésével.-Ő itt Isabella,az új diák.
Felkaptam a fejem.Azt hittem szellemet látok.Az alakja,a szája,a haja,a bőre,a szeme...A szeme égkék.És az illata.Az is más.De finom.Nem ételként,hanem amúgy.Orchidea,méz...és napfény.Ez az,napfény.És csend.Nem hallom a gondolatait.Miért?Talán rokona?És Alice miért titkolta el,hogy jön?
Nahát,igazán szép!És milyen magabiztosan megy a tűsarkúban?!Ritka jelenség Forksban.Nem csodálom,hogy táncol.Remélem a biológiához is ért!Bár az eddigi jegyei ezt mutatják,és hát elég erős suliba járt.Asszem Cullen mellé ültetem,ha ezek össze fognak!Felviszik azt iskola átlagot,gondolta a tanár.
-Isabella,kérlek ülj hátra Mr.Cullen mellé-mondta ki hangosan is.
-Ezt aláírná?-szólalt meg a lány.
Mintha csak őt hallanám,egy tisztább szólamban.De miket gondolok?Hisz ez lehetetlen!Ő csak egy ember,aki hasonlít valakire.És leült mellém,milyen szépen mozog?!Mit tegyek?Legyek kedves hozzá,vagy inkább goromba?Fogalmam sincs mire gondol,megőrülök!
-Szia-köszönt rám a világ legszebb hangja.
Edward Cullen,ezt azonnal hagyd abba!-szóltam magamra,majd felnéztem a lányra.Teljesen elbővült,ahogy gyönyörű kék szemei találkoztak az enyémmel.
Szia-köszöntem vissza-Edward Cullen vagyok.
-Isabella Black-mosolyodott el.
Fogalmam sincs,mire gondolt,de valamin jól szórakozott magában.Black?Tehát tényleg rokona.Talán annak a kisfiúnak lehet a lánya.Bár ahhoz képest nagyon fehér a bőre,pont mint neki.Nyoma sincs indián ősnek.És mintha beteg is lenne,sápadt és beesett az arca.A szeme alatt pedig sötét karikák üvöltötték,hogy nem alszik rendesen.
-Honnan jöttél?-törtem meg a csendet.
-Baltimore-ból-felelte.
-És miért pont ide költöztél?-kérdeztem,amin láthatólag meglepődött.
-Hát...Apu itt született,itt is érettségizett.A nagyiék is itt éltek,így aztán még házat se kellett vennünk-mosolyodott el.
-Apukád mit dolgozik?Nem lehetett könnyű munkát kapnia Forksban-mosolyodtam el,hogy megint megleptem a kérdésemmel.
-Hát eddig gyilkossági nyomozó volt,most a rendőrfőnök helyettese.
A sors iróniája-nevettem fel keserűen magamban.
Ó,hogy az a lány,hallottam meg megint Missy Raynolds gondolatait.Első napja itt,és máris minden fiú utána fordul.És még Edward is beszélget vele,bezzeg engem azóta le se szar,hogy megjelent a városban a családjával együtt.
Még mielőtt felelőtlenül elnevettem volna magam,szerencsére megszólalt a csengő és Mr.McGregor elkezdte az órát.Próbaképp tett fel olyan kérdést,amire önként jelentkezéssel lehetett felelni,hogy lássa,mit tud Isabella.Óra végéig Isabellát vagy engem hívott fel,ha valamit akart.Isabella nagyon okps lány,legalábbis a biológiához ért.
Egész órán őt néztem.Valami vonz hozzá,de nem tudom mi.Ő egyszer se nézett rám,de megérezhette,hogy figyelem,mert pár perccel óra vége előtt fülig vörösödve fordult hozzám.
-Mi olyan érdekes rajtam,hogy engem bámulsz?Már megbocsáss,de ez azért már zavaró-mondta szemrehányóan.
-Bocs-mondtam,és a füzetemet kezdtem el fixírozni.
Felsóhajtott.-Sajnálom,csak kicsit elegem van már a mai napból.Nem rajtad akartam levezetni-kért bocsánatot.
-Nem történt semmi.Megértem-néztem fel.
Ahogy találkozott a pillantásunk,nem tudtam elfordítani a fejem,de valahogy nem is akartam.Isabellának meg kihagyott egyet a szíve,és dupla sebességgel vert tovább.A csengetés mentett meg,mert Isabellának volt elég ereje,hogy elszakítsa tekintetét az enyémtől.
Tolakodtak kifelé,úgyhogy utolsónak hagytam el a termet.Isabella a barátaival ment.Alice már odaért a menzához,a többieknek meg nem volt most órájuk,úgyhogy már ők is ott vannak.Siettem ahogy csak tudtam.
-Oó-hallottam meg Alice halk hangját,ahogy beléptem az épületbe,és meglátta az arckifejezésemet. -Miért nem szóltál?-sziszegtem Alice-nek,két kézzel letámaszkodva vele szemben a kerek asztalon.
-Miről?-kérdezte,és tényleg nem tudta miről beszélek.
-Hogy...Bella...unokája ide jött-nyögtem ki,hogy csak ők hallják.
-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Emmett összezavarodva.
-Hallgatózz egy kicsit-ültem le.
Mind a négyen kiterjesztették a hallásukat,és meg is hallották,amit akartam.
-Mondd csak,nincs valami beceneved Isabella?Így olyan hosszú-nyafogott Jenni Newton.-Mondjuk Bella?
-Bells-felelte Isabella.-Én valahogy mindig a teljes nevemet használtam.A nagyimat hívták Bellának,engem soha.
-És zavarna,ha mostantól Bellának hívnánk?-kérdezte Ray Hardin,mire aprót mordultam.
-Hát...véglis,miért ne?De azért az Isabella legyen a gyakoribb-mondta Isabella,és hallatszott a hangján,hogy mosolyog,de én láttam is.
Gyönyörű volt,mikor elmosolyodott.Mondd,hogy nem szerettél bele,hallottam meg Jasper gondolatait.Szúrós pillantást vetettem rá.
Ekkor jöttek be Isabelláék a menzára.Éreztem,hogy mindegyik testvérem megdermedt döbbenetében.Isabella és az én tekintetem egy pillanatra összekapcsolódott.
-Jazz,fogadjunk egy tízesben,hogy három hónapon belül összejönnek-vigyorgott Emmett.
-Kettő hónap-fogott kezet Jasper Emmel.
-Nem látom Isabellát-nyögte ki Alice.
-Tessék?-kérdezte Emmett kissé hangosan.
-Nem látom a jövőjét,hogy mi lesz vele például húsz év múlva,de még azt sem,hogy mit tesz fél perc múlva.Ezt nem értem!Mi a baj?
-Biztosan a származása miatt.Neki se hallom a gondolatait-mondtam az ingujjammal szórakozva.
-Attól még...Bellát láttam-mondta értetlenül morcosan Alice.
-Nem csak erre gondolok-néztem húgom szemébe.-Isabella egy Black.
-Egy vezetéknév nem jelent semmit-szólalt meg végre Rosalie is.
-Jacob Black mond nektek valamit?-kérdeztem idegesen.
-Egy La Push-i kölyök,aki Bella haverja volt.És?-kérdezte Jazz szintén idegesen.
-Jacob...feleségül vette Bellát,miután elmentünk,és az esküvőre rá egy évre született egy kisfiúk.Az a kisfiú Isabella apja.Isabella negyed vérben indián-körbenéztem testvéreimen.-Hát nem értitek.Isabellában benne van a vérfarkas gén,és ez keveredve Bella...pajzsgénjével,lehetővé tette,hogy Alice ne lássa őt.
-És te ezekről honnan tudsz?-kérdezte felvont szemöldökkel Rosalie.
Felsóhajtottam.Annyira gyorsan beszéltem,hogy Isabelláék csak most értek a terem túlsó végében lévő büféhez.
-Mielőtt visszatértem volna hozzátok,találkoztam Bellával-hadartam.-Csak messziről meg akartam nézni,sikerült-e túllépnie rajtam.Követtem az illatát,és egy családi házhoz jutottam.Szúrós szagot éreztem,de nem törődtem vele.Bella a kertben játszott egy két év körüli kisgyerekkel.Boldognak tűnt,és mikor Jacob kilépett a házból,valósággal ragyogott.Örültem,hogy jól van,és indulni akartam,amíg a szélirány megváltozott.-Williem,menj be a házba!-hallottam Jacob hangját.-Drágám,mi a baj?-ijedt meg Bella.-Vérszívó van a közelben-jelentette ki Jacob.Erre a mondatra megfagytam.Hisz nem tudhatott volna rólunk,és akkor jutott el a tudatomig,hogy az a szúrós szag Jacobé,aki vérfarkas.Féltem,hogy rám támad,úgyhogy hagytam,hogy észre vegyenek.Amíg megmagyaráztam,miért vagyok ott,megtudtam,hogy Jacob bevésődött Bellába,és Bella boldog vele...Ennyi a nagyja.Most boldog vagy,Rosalie,tudod?!
Felkönyököltem az asztalra,és a homlokomat a tenyerembe támasztottam.

-Istenem,Edward!Mi a bánatnak kellett neked...-kezdte Rosalie.

-Rosalie,most az egyszer,fogd be-szólt rá Emmett a feleségére.

Gondoltam,semmi értelme Rosalie szitkozódásait hallgatnom,így inkább Isabellára figyeltem.Kb. tíz méterrel arrébb ült le az ajtóhoz közeli asztalhoz.

-Szia,én meg Joey vagyok,ő meg Kim,a menyasszonyom-fogott kezet Curtis Isabellával.

-Menyasszony?Gratulálok-mondta mosolyogva Isabella.-Mikor lesz az esküvő?

-A tavaszi szünetben,április 9-én-mosolyodott el Kimberly.

Isabella folyton az ajtó felé pislantgatott ismeretlen okokból.

-A szokottnál is fáradtabb vagy,Kim,ha jól látom-jegyezte meg Harmony.

-Ahh,ne is mondd-fakadt ki Kim.

-Mi a baj?-kérdezte Alexia.

-Hajnali egykor Heather felkelt enni,és reggel ötig fent volt.Az istennek se akart elaludni,pedig már ringattuk,mesét olvastam neki,még a saját ágyunkba is befektettük magunk közé a végén,de semmit sem értünk el vele-panaszkodott Joey.

-Ki az a Heather?-kérdezte Isabella.

-A lányunk-felelte Kim.-Kilenc hetes kis tündér,de ilyenkor totál ki vagyok tőle.

-Dúdolj neki-mondta Isabella mindent tudóan.

-Miért?-kérdezte Joey értetlenkedve.

-Ha a kicsi nem akar elaludni,én mindig dúdolok neki.Eddig csak egyszer nem vált be,mert nem volt hozzá szokva az eső hangjához...Tanultok egy altató dalt,és negyed óra alatt úgy fog aludni a lányotok,mint egy kis angyal.Tapasztalatból mondom,hidd el-mondta Isabella mindenki döbbenetére,majd újra az ajtó felé pillantott idegesen.-Az óvónőknek meddig tart ideérniük?-kérdezte Kimtől.

-Öhm,mindjárt itt lesznek-felelte Kim kábán.-Neked is hozzák?

Isabella bólintott,és ujjaival végig szántott a haján.

-Arról nem volt szó,hogy gyereke is van-hallo9ttam meg Emmett hangját.

-Sok mindenen nem változtat,csak Edwardból apuci lesz-mondta Jasper,és Em tenyerébe csapott.

-Jobban teszitek,ha nem kerültök a szemem elé,ha haza értünk-mondtam fogcsikorgatva a fiúknak.

Úgyis igazam lesz,szuggerálta felém Jasper a gondolatát.

-Kicsim,most fejezd be,mert Edward tényleg neked ugrik itt,mindenki előtt,amit ugye nem szeretnénk-szólalt meg Alice visszafogva Jaspert.-És meghozták a babákat.

10 másodperc múlva nyílt is az ajtó,és két babakocsit toltak be az óvónők.Isabella és Kim egymást túlszárnyalva ugrottak fel,és siettek a gyerekeikhez.Heather hangos sírással követelte ételadagját,viszont a másik baba teljes csendben volt.Isabella elmosolyodott,ahogy belenézett a babakocsiba,és eltolta az asztalukhoz.Teljesen nyugodtan kutatott a táskában,és elővett egy fehér folyadékkal töltött cumisüveget.
-Teljesen friss,akkor csináltuk,mikor indultunk-mondta Isabellának Naomie.-Amúgy csak néhányszor kelt fel a pici,de szinte azonnal aludt is tovább.Nyugodt baba,hagyta,hogy felöltöztessük.Igazán szerencsés vagy!
-Köszi-mosolyodott el Isabella.
Újabb nyugodt mozdulatokkal emelte ki a kisbabát a kocsiból,míg Curtisék azt sem tudták,hová kapjanak.Ezen muszáj volt elmosolyodnom,de Alice-nek is.
-Szia,Pöttöm-vette le a sapkát a piciről.-Ideje felkelni enni-puszilta homlokon.
A baba nyöszörögve kelt fel,majd emberi fül számára alig hallhatóan elkezdett sírni,de Isabella szinte azonnal a szájához emelte a cumisüveget.
-Mennyi idős a kicsi?-kérdezte Joey.

-Öt hetes-mosolyodott el még jobban Isabella.
Teljesen más volt,mint eddig.A mosolya sokkal önfeledtebb,valósabb volt.És ahogy a gyerekre nézett,sugárzott az anyai szeretet.Esme is ilyen volt sokszor.
-Nem is látszik az alakodon a terhesség-mondta kicsit irigykedve Kim.
Isabella felnevetett,keserűség csendült a hangjából.
-Mert nem voltam terhes-jelentette ki,majd mikor látta a kérdő pillantásokat,folytatta.-Ő az öcsém,de fiamként tekintek rá,mióta csak megszületett.Neki köszönhetem,hogy nem omlottam teljesen össze Anyu halála után.
Szerencsétlen lány,kaptam el Michaels gondolatát,nem elég,hogy meghal az anyja,ott kell hagynia az MSA-t és még az öccsét is ő gondozza.
-Nem lennék a helyedben,Bella ,de tényleg-adott hangot gondolatainak Troy.
-És akkor mit tennél,kicsim,ha bejelenteném,hogy terhes vagyok-kérdezte Alexia.
-Megkérdezném,kitől-felelte Troy,és megcsókolta a barátnőjét,mire kitört a nevetés az asztaluknál.
Irigyeltem,hogy ő megcsókolhatja a barátnőjét.Szívesen tettem volna ezt én is Isabellával.Mi vaaan?Edward,te hülye vagy!Hogy gondolhatsz ilyenre,nem is ismered azt a lányt!-szidtam magam.De ha esetleg megismerném...?Neeeem!!!Nem teheted vele azt,mint a nagyijával!Bella majdnem meghalt,mikor elhagytad,és Isabellának is csak fájdalmat okoznál.Van elég baja nélküled is...De talán,csak egy barátnak,ismerősnek,abból nem lehet baj...
-Amúgy hogy hívják?-biccentett Jenni Isabella karjai felé.
-Edward-mondta,és Rosalie felszisszent,én meg lefagytam egy pillanatra.
-Wow,még egy Edward-nevette el magát Stacey.-Talán még nem tudod,de a városban az egyetlen Edward,az...
-Hadd tippeljek!Az Edward Cullen?-kérdezte Isabella.
Rosalie most már fújtatott mérgében.

-Mégis honnan a francból ismer téged ez a csaj?-szűrte át a fogai között.
Egy gunyoros mosollyal az arcomon fordítottam felé a fejem,de nem válaszoltam,mert megtette valaki más.
-Ho...-akarta kérdezni Alexia.
-Mr.McGregor Cullen mellé ültette-mondta Harry.-Aki fél perccel ezelőttig Bellát bámulta.Tudsz róla,Bella?
Isabella felnevetett,én meg visszafordultam,hogy tekintetünk találkozzon.
-Én se vagyok vak-küldött egy mosolyt,mire a legtöbben felém fordultak.
Alice nem tudta visszatartani a nevetését mellettem,és vállon is veregetett.
-Na erről beszéltem-vigyorgott Emmett,és ötöst tartott Jaspernek.
-Pont ezért nyerek én-vigyorgott Jasper is,mire Alice-ből megint feltört a nevetés.
-Hogy neked miért mindig az embereket kell kifognod-fújtatott dühösen Rosalie.-Sosem tanulsz?Egyszer már megjártad,miért akarsz megint?
-Szerintem el tudom dönteni,hogy mit csináljak-fordultam Rosalie-hoz dühösen.-Neked ott van Emmett,vele törődj,ne az én dolgaimmal!
Rosalie felugrott a székről,és mind tudtuk,hogy már megint meg van a hangos jelenet.
-Nem,Edward,ez az egész család dolga.Nem hagyom,hogy megint összejöjj,majd tönkre tedd magad egy tyúkkal!Amíg te múltkor az öngyilkos akcióidat tervezgetted Brazíliában,Olaszországban,meg az isten tudja,még hol a sok ország közül,addig mind azt vártuk,mikor hozzák a halálhíredet,mert eltűntél,és nem tudtunk rólad semmit!
-Rosalie,elég ebből,az istenit!-szólt rá Emmett.-Ez tényleg csak rá,senki másra,csak rá tartozik,és nincs minden úgy,ahogy te szeretnéd.Ha úgy döntesz,hogy mégis vegyük meg azt a kastélyt Walesben,és költözzünk oda,benne vagyok,ilyenben nyugodt szívvel dönthetsz,de ne szólj bele az öcsém életébe!Gyere-állt fel,és feladta Rose-ra a kabátját,majd felvette a sajátját is.
Emmett kivezette Rosalie-t a menzáról,amíg mindenki minket bámult síri csendben.
-No igen,Rosalie és a híres kitörései-ölelte át Alice-t Jasper,amíg az befészkelte magát férje ölébe.
-Asszem Emmett kapni fog Rose-tól-mondta Alice komolyan,de a szeme nevetett.
-Hát még Rosalie,ha Esme megtudja-kuncogott fel Jasper.-Bár lehet,hogy apától jobban kéne félnie.
-Apa és anya eltörpül,ha hazaértünk,inkább tőlem féljen.Nem ez az első eset,hogy ordibál a suliban,és már meguntam-mondtam fojtott hangon.
-Emmett úgyse hagyja,hogy egy újjal is hozzá érj Rosalie-hoz-mondta Jasper.
Alice csilingelve felnevetett.
-Ki mondta,hogy bántani akarja?-kérdezte Alice.
-Hát?-kérdezett vissza Jazz.
-Egy jó kis fejmosást terveztem-vigyorogtam rájuk.
Már csak pár perc volt becsengetésig,úgyhogy a menza igencsak kiürült már.Aki itt volt,annak pedig nincs most órája,ahogy Alice-nek és nekem se.Csak négy embernek lett volna épp biológiája.
-Mi a baj,Jazz?-simított végig szerelme arcán Alice.
-Ez a lány-mondta Jasper,hogy csak mi halljuk.-Annyi érzelem kavarog benne.Egy átlag ember ebbe már beleőrült volna.És nagyon erősek.Mintha legalább három-négy ember érezné ugyanazt egyszerre.Én ezt...Muszáj mennem!
Alice megcsókolta Jaspert,átült a másik székre,majd Jazz kiviharzott az épületből.
-Hál'isten-sóhajtott fel Kim.-Nem tudom,mi a baja,de nehezen alszik el mostanában.Bezzeg neked már alszik is,mikor elveszed tőle a cumisüveget.Hogy csinálod?
-Fogalmam sincs.Minden ösztönösen jön,mióta csak hazavittem a kórházból.Talán ezt hívják anyai ösztönnek,nem tudom-vonta meg a vállát Isabella.
-Hát...azt hiszem,mi jó barátok leszünk-mosolyodott el Kim.-Legalábbis remélem.
Kimberly óvatosan felállt,és a lányát betette a babakocsiba.Majd egy puszit lehelt az arcára,és betakargatta.A két óvónő megindult feléjük és Isabella elszomorodott.Alice felugrott,és felrángatott engem is.
-Alice,mit csinálsz?-kérdeztem tőle,egy kicsit talán túl hangosan,mert sokan ránk néztek.
-Megnézzük a kisbabákat-trillázta úgy,hogy mindenki hallja az említett asztalnál.
-Minek?-kérdeztem megrökönyödve.-Ne tedd még nehezebbé Alice,utána nem tudom magam távol tartani tőle.Azt akarod,hogy úgy járjon,mint Bella?-tettem hozzá vámpírként.
Soha nem engedem,hogy úgy járjon,és látom rajtad,hogy már most szereted,szuggerálta felém Alice,majd fennhangon hozzá tette:-Mert kíváncsi vagyok.Te meg a bátyám vagy,és velem jössz.
Belementem a színjátékába,mert nehezen vallom be magamnak,de igaza van Alice-nek.Mint mindig-vagyis legtöbbször.És mindenki érdeklődve várta a fejleményeket,előlünk hiába is próbálták leplezni.Felsóhajtottam.
-Istenem,miért versz engem ezzel a lánnyal?-néztem egy pillanatra a plafonra.
-Hogy jó legyen neked,és persze Jaspernek is-kuncogott fel Alice.-Na gyere már!
Egy újabb sóhaj után követtem Alice-t,aki eltáncolt Isabelláékhoz.
-Szia,Alice Cullen vagyok,Edward húga,te meg Isabella,ugye?-csilingelte Alice Isabellának,aki láthatóan jót mulatott rajtunk.
-Igen,szia-köszönt vissza.-Ha jól hallottam,babanézőbe jöttetek-kuncogott fel.
-Ühüm,annyira édesek-áradozott Alice.

-Srácok,elkésünk óráról,két perc és becsengetnek-állt fel Joey,majd Kim,Stacey és Harry is csatlakozott hozzá.
-Neked lesz órád,Bella?-kérdezte Jenni.
Remélem,nem és itt tartja ezt az Adoniszt,bár a mitugrász húga nem kellene,gondolta Jenni.Még vigyorogni is tudtam volna belül,ha nem nem tetszik,hogy Bellának hívja.Sőt,idegesített,mert ő nem Bella.Ő Isabella!Két különböző személyiség.
-Nem lesz órám-rázta meg a fejét Isabella.-Asszem megkeresem a tánctermet.
Jennifer először megkönnyebbült,majd fogát csikorgatta idegességében.Míg a többiek épp fordítva.Nem szívesen láttak volna az asztaluknál,főleg a barátnős fiúk,majd megkönnyebbülten fújták ki a levegőt,miszerint nincs okunk a közelükben maradni.
-Akkor mi vissza is indulunk-szólt közbe Naomie.-Mikor jössz érte?-nézett Isabellára.
-Rögtön suli után-felelte Isabella.
Behajolt a babakocsiba,és homlokon puszilta a kisfiút.
-Szeretlek,Pöttöm-suttogta bele a puszijába,hogy senki se hallja,de mi ennél halkabb hangot is meghallunk.
A négy ember gyorsan elmenekült órára,míg az óvóvők is távoztak.Elég kínos csend telepedett ránk.
-Rendben Alice,most már láttad a babákat,és ismer Isabella is,mehetünk-mondtam Alice-nek úgy,hogy az embereknek csak egy egyszerű levegővételnek tűnt.

Nem mész sehova, Edward Cullen,megértetted?!Nem csak magam miatt csinálom.Hidd el,nemsokára még megköszönöd ezt nekem.
-Szóval te táncolsz?-kérdezte Alice Isabellától.
-Igen-bólintott Isabella elmosolyodva.
Úgy vettem észre,boldoggá teszi a tánc.Íme,még egy különbség köztük.
-Mióta,mit?-faggatta Alice.
Isabella felnevetett.
-Spanyol inkvizíció?-kérdezte kacagva.
Leültem egy szabad székre.
-Oh,igen,az.És hosszú.Mire Alice végez,azt is tudni fogja,hogy hívtad kiskorodban a macidat,de te még az eredeti nevünket se-magyaráztam meg.
-Eredeti név?Ezt bevallom,nem értem-felelte Isabella összeráncolt homlokkal.
-Mary Alice Brandon,ha már itt tartunk,ugyebár Edward Anthony Masen,ez nem jött be-vigyorgott Alice,mire felhorkantam,majd visszatért a saját kérdéséhez.-Szóval?
Mindenki elnevette magát az asztalnál,és Alice leült mellém.
-Na jó-kezdte Isabella.-Három éves korom óta táncolok,és sokfélét.Legfőbbként a balettot,azzal kezdtem kicsiként,de versenytáncok,modern-táncok vegyítve,épp amit.Ezért akarom megtalálni a tánctermet,mert azért más ott,mint otthon táncolni,és nem akarok kiesni a gyakorlatból.Tényleg,valaki tudja egyáltalán,hogy hol van?-nézett körbe.
-Sose kerestük-rázta meg a fejét Harmony.
-Én tudom,hol van,odakísérünk-ugrott fel Alice.-És nem,Edward,jössz!
-Ah,ne már-motyogtam,amíg Alice megfogta a kezem,és felhúzott a székről.
-Ennyire aláveted magad a húgodnak?-kérdezte Troy döbbenten.
-Nem neked kell vele egy házban laknod-panaszkodtam megjátszott rémülettel.-El nem hiszed,mikre képes ez a törpe!
Alice mérgesen fújtatott egyet,amíg Isabella döbbenten nevetett fel.
-Ti ezt direkt csináljátok egymással?-kérdezte Jenni.
Mindketten felnevettünk Alice-szel,és én összeborzoltam a haját.
-Hát persze,hogy direkt-vigyorgott Alice.-Különben mit ér testvérnek lenni?!
Mindhárman felvettük a kabátunkat,majd elindultunk a főépület felé.
-És merre van a táncterem?-érdeklődte meg Isabella.
-A főépületben.Harmadik emelet.Tényleg kevesen tudnak róla-mondtam.
-Miért?-kérdezte Isabella,és kék szemeit rám emelte.
-Csak néhány végzősnek van a harmadikon órája,és ott van a tanári is,tehát nem szívesen vándorolnak fel a diákok-csivitelte Alice.-De mi igen.
Beléptünk az ajtón,és a lépcsőn fel indultunk.Mikor felértünk a másodikra,Alice megtorpant.
-Menjetek csak,nekem van egy kis dolgom!-vigyorgott szélesen.
-Mit csinálsz,Alice?-kérdeztem tőle vámpírbeszéddel,így Isabella nem hallhatta.
Szeretnék egy kicsit Jasperrel lenni.És nektek sem árt,ha kettesben vagytok egy keveset,csak hülyeséget ne csinálj.És itt arra célzok,hogy maradj vele,ne menekülj!Azzal mindkettőtöknek ártanál,Edward,szuggerálta felém Alice.
-Öhm,rendben-mondta Isabella,és éreztem,hogy kicsit ideges lett.
Alice elszökdelt a folyosón,Jasper terme felé,hogy kihívja.Viszont Isabella idegesen nézett utána,amíg kínos csend telepedett ránk.
-Mehetünk?-kérdeztem végül.
-Persze-mondta,és elindult a lépcsőn.-Mondd csak,hogy-hogy Alice-nek és neked más a nevetek?
-Már nem használjuk,mindenhol Alice és Edward Cullenként vagyunk számon tartva-mondtam.
Isabella kérdőn fürkészte az arcom,így folytattam a fedősztorinkat.
-Carlisle és Esme a nevelő szüleink.Mindannyiunkat örökbe fogadtak.Alice,Emmett és én felvettük a Cullen nevet,de Jasper és Rosalie már nem.De talán jobb is így-nevettem el magam.-Furcsán nézne ránk egy anyakönyv-vezető,ha két Cullent kellene összeadnia.
-Az biztos-nevetett velem együtt Isabella.-Tényleg,mi volt az a jelenet szünetben?
-Nos,Rosalie nehezen fogadja el,hogy megvan a magam élete,amihez semmi köze-feleltem kissé morcosan.-Azt hiszi,ő a világ közepe.El van telve magával,pedig nem kéne.Annyira hiú,hogy az már veszélyes.
-Pedig szerintem Rosalie...nagyon szép-mondta,és elpirult.
Felnevettem.
-Néztél te ma tükörbe?Sokkal szebb vagy nála-mondtam,mire paradicsom-vörös lett,és a padlót kezdte el nézni.-Bocs,nem akartalak zavarba hozni.
-Pedig sikerült-nézett fel a szemembe.
Teljesen megkavarodtam a szemeitől.Tiszta ég kék szemek,amik furcsa csillogással fúródtak az enyéimbe.Annyi minden volt benne,köztük nagyon sok fájdalom.És én el akartam felejtetni vele a fájdalmat egy csókkal,legalább egy futó pillanatig...
-Megjöttünk-mondtam nagy nehezen,és elfordítottam a fejem,mielőtt butaságot csináltam volna.
Isabella megrázta a fejét,mint aki most kelt fel a kábulatból-és tényleg olyasmi volt,kábulat-,én pedig kinyitottam a terem ajtaját.Egy apró helyiség volt,ahonnan három ajtó nyílt.
-WC-mutattam a jobb oldali ajtóra-,öltözők és a táncterem-intettem a középső,majd a bal oldali ajtó felé.-Hölgyeké az elsőbbség-nyitottam ki a táncterem ajtaját.
-Köszi-mondta Isabella,és beljebb lépett.-Hú,tök jó állapotban van...
-Mit vártál?-nevettem fel.
-Forksban?-nézett rám mindent tudóan.
-Valahogy én is így reagáltam néhány dologra,mikor ide költöztünk-nevettem fel megint.
-Mikor költöztetek ide?-érdeklődött Isabella.
-Úgy két éve.
-És honnan?-kérdezett tovább.
Isabella a fal mentén futó korláton húzta végig a kezét,ahogy beljebb haladt.
-New Hampshirből-mondtam végül,és a falnak vetettem a hátamat.
Így figyeltem,ahogy körbejárja a termet,majd a felénél megtorpan,és érdeklődve rám néz.
-Tudsz táncolni?-tette fel azt a kérdést,amit a legkevésbé sem vártam.
-Az attól függ-feleltem végül.-Balettozni nem fogok,ha azt várod...Miért?
-Csak...egy hülye ötlet,nem számít-fordította el a fejét.
Hümm,Edward,lehet hogy napokban kellett volna fogadnunk Emmettel,nem hónapokban.Azt hiszem,nyerni fogok,köszike!,szuggerálta felém Jasper valahonnan a folyosőról a gondolatit,de nem törődtem vele.
-Milyen ötlet?Kíváncsivá tettél-vettem elő a meggyőzős mosolyomat.
-Áh,nem fontos-rázta meg a fejét Isabella,miközben a szívverése meglódult.-Mondom,csak hülyeség.
Nem akartam tovább feszegetni a témát,de frusztrált,hogy nem tudom mi jár a fejében.
-Mennyi idős vagy?
-Tizenhét-vágta rá Isabella.-Miért?
-Idősebbnek tűnsz-jegyeztem meg.
Keserűen felnevetett.
-Két hónapja még fiatalabbnak néztek a koromnál.Akkor még abból állt az életem,hogy a csoport legjobbja legyek.Mindenkinél több elemet ismerek,és nem csak elméletben,hanem meg is tudom őket csinálni-gördült ki egy könnycsepp a szeméből,de folytatta.-Akkor az volt az álmom,ha megszületik a kistestvérem,délutánonként játszok vele,este olvasok neki egy mesét.Majd ha nagyobb lesz,megtanítom táncolni,miközben egy jó nevű együtteshez szerződtetnek,miután végeztem az MSA-n.Egyik nap is épp táncórám volt,mikor csörgött a telefonom.És az életem a feje tetejére állt.Tudod,ki hívott?Apu,hogy azonnal menjek a kórházba,mert Anyunak elfojt a magzatvize.Anyu megérezte,hogy valami baj lesz,mert mielőtt betolták a szülőszobába,megesketett,hogy akármi történjék is,gondját viselem Apunak és a testvéremnek.Négy óra teljes tudatlanságban.Ennyit vártunk,hogy az orvos végül közölje:egészséges kisfiú született,de Anyu meghalt.Elpattant egy ér az agyában,és nem tudták megmenteni.És most itt vagyok egy öt hetes kisbaba anyjaként,miután elrendeztem Anyu temetését és egy költözést,amíg Apu még csak rá se nézett a fiára.És fogalmam sincs,miért mondom el ezt neked,hisz nem is ismerlek.
-Sokszor könnyebb olyannal beszélni,akiről alig tudsz valamit,mint olyasvalakivel,akiről még azt is tudod,hol van anyajegye-mondtam csendesen,amíg Isabella elmorzsolta azt a pár könnycseppet az arcán.
-Kössz,hogy meghallgattál,így már sokkal jobb-mosolyodott el halványan.

-Örülök,hogy jobban vagy-mosolyogtam vissza.

-Most biztos egy hülye,érzelgős libának tartasz-mondta Isabella.

Felnevettem,és megráztam a fejem.

-Nem,én egy olyan lánynak tartalak,akinek gyökerestül megváltozott hirtelen az élete,és végre talált valakit,akinek elmondhatja,mi nyomja a lelkét.

-És neked mi nyomja a lelked?-kérdezte,és elég furcsán nézhettem rá,mert folytatta.-Öngyilkosakciók,újabb tyúk?

-Hosszú,fájdalmas,és felesleges.És Rosalie ő ezt nem értette,bár még most sem érti-elmosolyodtam,nehezen.-Már csak egy emlék az egész.Rég volt...

Reméltem ezzel a válasszal beéri.Sokáig fürkésztem az arcát,míg végül a szemében megtaláltam a választ:ezt nem igazán veszi be,de nem fogja feszegetni a témát.Egyszercsak egy csillanást láttam a szemében,majd megindult felém.Pár lépésre tőlem megállt,és kinyújtotta a kezét.

-Mi az?-kérdeztem,de meg sem próbáltam arrébb menni,pedig világos volt,mi a szándéka.

-Baletton kívül mi az amit nem táncolsz?-kérdezte Isabella.

-Öhm,hát hajrá-fiú nem leszek,meg a tangóért sem vagyok oda-hoztam össze végül egy értelmes
mondatot.

-Tehát keringőzni tudsz-jelentette ki,és elmosolyodott.

Egyikünk se engedte el a másik tekintetét.Isabella közelebb lépett,és megfogta a kezemet-nagyon puha,meleg keze volt,jól esett az érintése.Egy pillanatra összerezzent a belőlem áradó hidegtől,de másik kezét a vállamra tette,míg én a derekára az enyémet.

-Nem zavar?-kérdeztem,amíg elkezdtünk lépkedni.

-Mi?-kérdezett vissza Isabella.

-Hogy hideg a bőröm.

-Nem,nem zavar-rázta meg a fejét.-Bár kíváncsi lennék,miért,de majd elmondod,ha akarod...

-Kérdezhetnék valamit?

-Kérdezd.

-Miért lett Edward az öcséd?Tudod,ha már egyszer névrokonok vagyunk-mosolyodtam el.

-A nagyi kérése volt.Mielőtt meghaltak,úgy volt,hogy Anyu terhes,de aztán a baba elment.Bella nagyi ekkor kérte meg Aput,hogy ha valaha születik öcsém,akkor Edward legyen a neve.

-Mikor haltak meg a nagyszüleid?-kérdeztem a nyugodtság álarcát felöltve.

-Öt éve.Szén-monoxid mérgezést kaptak.Nagyapa azonnal belehalt,de a nagyinak még volt ereje segítséget kérni.Az orvos azt mondta,lehet,hogy túl élte volna,de mikor megtudta,hogy Jacob nagyapa meghalt...elaludt,és a szíve leállt.Alig húsz órával élt tovább,még elbúcsozott Aputól.Apu azt mondta,akkor is az Edward nevet emlegette,úgytűnik,nagyon fontos volt neki.

-Igen,biztosan-feleltem,és kinéztem az ablakon.-Basszus,esik a hó!

-Mi?Márciusban?-állt meg hirtelen Isabella,mejd megfordult.-Tényleg,hogy-hogy?

-Nem t'om,itt még karácsonykor is inkább az eső esik,nem hogy márciusban a hó?!-lepődtem meg.

-Örülök,hogy még itt vagytok-csapta ki az ajtót Alice,majd beszökdelt,akit pedig Jasper és Emmett követett.-Bocsa,nem tudtam,hogy zavarunk!

Isabella éps én egyszerre kaptuk el a kezünket,mert még mindig fogtuk.Szegény lány arca rákvörösre váltott.

-Rosalie?-kérdeztem Emmettet.

-Otthon,haza küldtem-komorult el az arca,majd visszaköltözött rá a vigyor.-Nem jöttök ki?Ilyet se látott még a világ,március 10-én esik a hó!

20 perc múlva még egy hosszú pillantás után Isabella és én is elmentünk a saját óránkra,és végig őt figyeltem mások gondolatain keresztül.

Egy másik élet-Ízelítő a 6.fejezethez 2.

Tudom,tudom,de sajna lassan haladok,úgyhogy újabb ízelítőt hoztam nektek.Remélem tetszik,bár csak apró részlet,viszont most aztán törhetitek a fejeteket a továbbiakon!

:D

Rosalie felugrott a székről,és mind tudtuk,hogy már megint meg van a hangos jelenet.
-Nem,Edward,ez az egész család dolga.Nem hagyom,hogy megint összejöjj,majd tönkre tedd magad egy tyúkkal!Amíg te múltkor az öngyilkos akcióidat tervezgetted Brazíliában,Olaszországban,meg az isten tudja,még hol a sok ország közül,addig mind azt vártuk,mikor hozzák a halálhíredet,mert eltűntél,és nem tudtunk rólad semmit!
-Rosalie,elég ebből,az istenit!-szólt rá Emmett.-Ez tényleg csak rá,senki másra,csak rá tartozik,és nincs minden úgy,ahogy te szeretnéd.Ha úgy döntesz,hogy mégis vegyük meg azt a kastélyt Walesben,és költözzünk oda,benne vagyok,ilyenben nyugodt szívvel dönthetsz,de ne szólj bele az öcsém életébe!Gyere-állt fel,és feladta Rose-ra a kabátját,majd felvette a sajátját is.
Emmett kivezette Rosalie-t a menzáról,amíg mindenki minket bámult síri csendben.

Egy másik élet-Ízelítő a 6.fejezethez

Egy kis ízelítő a következő részből,mert megígértem,hogy sietek,de nem feltétlen tudom betartani a szavamat.Sajnos most csak ennyire futotta az időmből:( de legalább lesz min agyalnotok:D


-Szia-köszönt rám a világ legszebb hangja.
Edward Cullen,ezt azonnal hagyd abba!-szóltam magamra,majd felnéztem a lányra.Teljesen elbővült,ahogy gyönyörű kék szemei találkoztak az enyémmel.
Szia-köszöntem vissza-Edward Cullen vagyok.
-Isabella Black-mosolyodott el.
Fogalmam sincs,mire gondolt,de valamin jól szórakozott magában.Black?Tehát tényleg rokona.Talán annak a kisfiúnak lehet a lánya.Bár ahhoz képest nagyon fehér a bőre,pont mint neki.Nyoma sincs indián ősnek.És mintha beteg is lenne,sápadt és beesett az arca.A szeme alatt pedig sötét karikák üvöltötték,hogy nem alszik rendesen.
-Honnan jöttél?-törtem meg a csendet.
-Baltimore-ból-felelte.
-És miért pont ide költöztél?-kérdeztem,amin láthatólag meglepődött.
-Hát...Apu itt született,itt is érettségizett.A nagyiék is itt éltek,így aztán még házat se kellett vennünk-mosolyodott el.
-Apukád mit dolgozik?Nem lehetett könnyű munkát kapnia Forksban-mosolyodtam el,hogy megint megleptem a kérdésemmel.
-Hát eddig gyilkossági nyomozó volt,most a rendőrfőnök helyettese.
A sors iróniája-nevettem fel keserűen magamban.
Ó,hogy az a lány,hallottam meg megint Missy Raynolds gondolatait.Első napja itt,és máris minden fiú utána fordul.És még Edward is beszélget vele,bezzeg engem azóta le se szar,hogy megjelent a városban a családjával együtt.

Szereplők

Az iskolatársakat feltettem.

Katt a linkre a További szereplők cím alatt.

Egy másik élet-5.fejezet

Itt a kövi!Ros-alice-nek!

5.Suli


-Na,ezt is megértem-motyogtam bele az ásításomba,amíg ráadtam Edwardra a rugdalózót.-Hát mi lesz velünk egymás nélkül,Pöttöm?-böktem meg az orrocskáját.
Ma lesz az első napom a suliban,és Edwardot addig beadom a bölcsibe.Ez még kibírható lenne,csak hogy Edward rajtam kívül senkitől se fogad el kaját.És ez itt a bökkenő.
Kivettem az oroszlánt a kiságyból,és föléje tartottam.Édesen kapálózott érte,amíg el nem kapta,de akkor magához szorította.Elnevettem magam.
Amíg Edward eljátszott a plüssel,én is végre felöltöztem.Egy fekete,ék varrású,térd alá érő szoknyát,egy sötétbordó blúzt,fekete kardigánt és fekete tűsarkú csizmát vettem fel,felvittem egy kis szájfényt,a hajamat pedig lógva hagytam.Nem voltam hozzá szokva a sminkeléshez,mert eddig a táncórákon úgyis elkenődött,így a táncszakosok általában felismerhetők voltak az arcuk alapján is.A hátizsákomba bedobtam két füzetet és a tolltartómat,amjd felnyaláboltam Edwardot oroszlánostól,és lementem a földszintre.Apu épp indult.
-Sok szerencsét,rendőrfőnök-helyettes úr!-köszöntem neki.
-Neked is,Isabella-köszönt el.
Edwardot befektettem a babakocsiba,miután az overall is rákerült,én pedig felvettem a kabátomat.Még csak hét óra volt,de két beíratást is el kellett intéznem órakezdés előtt,és negyed óra az út.Tegnap elmentem bevásárolni,és direkt a suli felé kerültem.Onnan két percnyire van az óvó-bölcsőde.
Még megnéztem,mindent el tettem-e Edwardnak,és minden megvolt.
Fogtam a babakocsit és kitoltam a házból.Miután sikeresen betettem Edwardot babakocsistól a kocsimba,én is beszálltam,majd indítottam.A kicsi egész úton a plüssel játszott,és gügyögött egy kicsit.
-Jó napot,miben segíthetek?-kérdezte a portás.
-A kicsit szeretném beíratni a bölcsődébe-intettem a babakocsi felé.
-Bal oldali folyosó,első ajtó.Ms.Prestont keresse.
Könnyen megtaláltam az irodát,még csak pár óvódás volt az épületben.Kopogtam és vártam.
-Szabad!-kiáltották ki.
Benyitottam,és egy fiatal,szemüveges,ducibb nőt találtam az íróasztal mögött az apró szobában.
-Jó napot,Isabella Black vagyok-mutatkoztam be.
-Anne Preston,az igazgatónő.Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Az öcsémet szeretném beíratni a bölcsődébe-feleltem.
-Foglaljon helyet-intett Ms.Preston az egyik szék felé,ami az íróasztal előtt volt.Leültem.-Hogy hívják az öccsét?
-Edward Black.Öt hetes,de nekem suliba kell járnom-magyaráztam.
-És az édesanyja?
-Meghalt.Szülés közben.
-Részvétem...Az etetést mi is meg tudjuk oldani,vagy van valami probléma?-kérdezte Ms.Preston.
-Az az igazság,hogy rajtam kívül senkitől sem fogadja el az ételt-vallottam be.
-Na most ezt úgy tudjuk orvosolni,hogy az ebédszünetében átvisszük a kisfiút az iskolába etetésre.Van egy kilenc hetes kislány a bölcsődében,az édesanyja szintén diák,és náluk is így tudtuk megoldani a problémát.Ha ez így megfelel,akkor csak egy anyakönyvi-kivonatra,és egy aláírásra lenne szükségem.
-Persze,hogy jó-fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt.-Tessék,az anyakönyvi kivonat-nyújtottam át a papírost.
Ms.Preston elővett egy nyomtatványt,és kitöltötte,majd felém fordította.
-Itt és itt írja alá-mutatott két szaggatott vonalra.
Aláírtam,és ő vissza adta az anyakönyvi-kivonatot.
-Kész is van-mondta mosolyogva.-Tudja,csak ez a két baba van jelenleg a bölcsődénkben,így nincs sok gond.Biztosan jól el lesz itt a kis Edward.
-Igen,biztosan-mondtam,és halványan elmosolyodtam.
-Jöjjön,bemutatom az óvónőknek-állt fel Ms.Preston,és kiindult az irodából.
Kettővel arrébb lévő szobába ment,ahol két nő-egy idősebb és egy fiatal-beszélgetett.
-Naomie,Monica,ők itt Isabella és Edward Black-vezetett be a szobába.-Edward mától velünk lesz,amíg Ms.Black iskolában van.A kisfiút is át kell vinni az iskolába,mikor a másik babát.
-Helló!-köszönt a fiatal lány.-Naomie vagyok.Újak vagytok a városban?
-Igen-mondtam.-Pénteken költöztünk.
-Honnan jöttetek?Melyik suliba jártál?-érdeklődött,és elmosolyodtam kíváncsiságán.
-Baltimore-ból költöztünk ide.Az MSA-re jártam.
Azt hittem,a lány álla leesik a pincébe.
-Mi az az MSA?-kérdezte az idősebbik nő.
-Maryland-i Művészeti Iskola.A legjobbak sulija-magyarázta Naomie.-Csak kevés ember jut be egy csoportba.Anno én is próbálkoztam,de rögtön elutasítottak.Milyen szakos voltál?
-Táncművészeti,de rajzszakos is voltam,bár az csak másodképzésben-feleltem.
Felnéztem az órára.Elmúlt fél nyolc,és Edward már aludt a babakocsiban.
-Elnézést,de nekem még be kell iratkoznom a suliba-mondtam,és lehajoltam Edwardhoz,majd adtam egy puszit a homlokára.-Szia,Pöttöm!
Kezet fogtam mindhárom nővel,majd nehéz szívvel elindultam a kocsim fele.Gyorsan hajtottam ahhoz az épülethez,ahol tábla hirdette:FORKSI KÖZÉPISKOLA.Beálltam egy üres helyre.Egyre több lett a diák minden percben,és szívesen bámulták a kocsimat.
Legszívesebben visszamentem volna a kicsikémhez,de tudtam,jó ott neki.Nagy nehezen kiszálltam a kocsiból és a hátizsákomat a hátamra dobtam.Kizárva a kocsonyán lógó szemeket megindultam arra,amerre tegnap megtaláltam a tanulmányit.Három épület volt az egész iskola.Az egyik a főépület,a másik talán a tornaterem,a harmadik pedig a menza,az épület végében pedig TANULMÁNYI IRODA és EGÉSZSÉGÜGYI SZOBA,hirdette az ajtó fölött a tábla.
Apu azt mondta,régen több épületből állt a suli,de hét-nyolc évvel ezelőtt gyújtogatás miatt leégett az egész,úgyhogy újra építették.Beléptem a helyiségbe.Két nő beszélgetett egy papírokkal tele pakolt pult mögött.Nem vették észre,hogy bementem.
-Úgy hallottam,hogy elvileg újak jöttek a városba,és a lánynak van egy gyereke,pedig van vagy tizennyolc éves-pletykálkodott a tűzvörös hajú,jó nyugdíjas korú nő.
-Jó napot!-léptem közelebb,mintha nem is hallottam volna őket.
A vörös nő biccentett,majd besétált az orvosi szobába.
-Szervusz!-köszönt rám a fekete hajú,talán 20-21 éves lány.-Ms.Platt vagyok,miben segíthetek?
-Isabella Black vagyok,szeretnék beiratkozni az iskolába.
-Oh,rendben-kezdett el kutakodni az egyik ingatag irathalomban.-Kaphatnék egy bizonyítványt?-nézett fel Ms.Platt egy nyomtatványról.
Átadtam a bizonyítványomat,ami alapján Ms.Platt kitöltötte a nyomtatványt.Majd újabb irathalmok között kezdett keresgélni,míg végül leterített elém néhány lapot.
-Látom,franciát tanultál.Tessék,ez az órarended.Ezt pedig majd írasd alá a tanáraiddal,és hozd vissza nap végén.Egy térkép az iskolához-mutogatta végig a papírokat.-Van táncterem is az iskolában,ha gondolod,nyugodtan használhatod.És a hajrá-csapatba Vivianne Kemp-nél,a csapatkapitánynál tudsz jelentkezni,ha szeretnél,tekintettel az eddigi tanulmányaidra.Sok szerencsét-mosolygott rám kedvesen.
-Köszönöm-mosolyogtam vissza,nem túl meggyőzően.
Elindultam a 36-os terem felé,ahol franciám lesz Ms.Lucas-szal.Már csak öt perc volt becsengetésig,és az iskola dugig volt diákokkal.Kisebb közlekedési balesetek és dugók történtek,ahol elhaladtam.Sosem értettem,miért jó így megbámulni egy új tanulót.De hát ez kisváros,nyilván nem érik egymást az újdonságok.
Két perccel becsengetés előtt megtaláltam a termet.Még volt egy szabad pad,így oda ültem,amíg mindenki sugdolózni kezdett a teremben.Majd egy ezüst-szőke hajú,apró,vékony lány viharzott be terembe,és ledobta magát mellém.10 másodperc később megjelent a tanárnő.
-Ms.Hugh!Ez volt az utolsó alkalom,hogy elnézem a késését!-ripakodott rá a mellettem lihegő lányra Ms.Lucas.
-Ön előtt értem be,Ms.Lucas,tehát nem késtem el-mondta a lány.
Ms.Lucas dühös szemekkel méregette a lányt,majd rám pillantott,és elmosolyodott.
-Nahát,új tanulónk van?-kérdezte.-Gyere ide,mutatkozz be az osztálynak,biztos szeretnék tudni,ki mentette meg őket egy feleléstől.
Tapintható volt az osztály megkönnyebbülése.Nehezen feltápászkodtam,és kivittem a tanárnőnek a papírt aláíratni,majd elmondtam,hogy hívnak,mennyi idős vagyok,és hogy Baltimore-ból költöztünk ide.
-És miért pont franciát tanulsz?Csak mert ez az osztály,már megbocsáss,de sík hülyék a francia nyelv szépségeihez-mondta Ms.Lucas,mire az osztály fele felhorkant,a másik fele meg helyeselt-,csak már nem volt más csoportban hely nekik.
-A régi sulim egy francia iskolával tartott csereprogramot.Meg a legtöbb szakszó franciául van,így nem árt érteni is őket-magyaráztam.
-Hogy-hogy szakszó?Melyik suliba jártál?-kérdezte Ms.Lucas döbbenten.
-Az MSA-re,táncművészeti szakra-feleltem.
A tanárnőnek meglepődni se volt ideje,mert őt és még négy tanárt behívattak a tanulmányiba.
-Itt maradtok kicsengetésig-mondta Ms.Lucas,majd elviharzott.
Nyugodt szívvel sétáltam vissza a helyemre.
-Amúgy Alexia vagyok-nyújtotta kezét a szőke lány.-Rajtunk kívül még négy osztály köszönheti neked ezt a lyukasórát.Úgyhogy köszi!
-Szívesen,de mit is?-fogtam kezet Alexiával.
-Ha,és ez tényleg ritka eset,új tanuló érkezik,azokat a tanárokat,akik tanítani fogják,összehívják.Sokszor csak isznak egy kávét,de addig sincsenek-szólt közbe egy mögöttem ülő fiú.
-Bemutatom Ray-t,Isabella.Nagyon jó srác,édes,jó a humora,de ne akarj vele járni,hacsak nem futókapcsolatra vágysz.Három hétig tartott a kapcsolatunk,és kevéssel volt csak annál tovább barátnője.De remek haver-vigyorgott Alexia.
-Nem tudtam visszatartani egy kuncogást,és három padnyi sugarú körben mindenki dőlt a röhögéstől.Aztán zenélést hallottam,és rájöttem,hogy elfelejtettem lehalkítani a telefonomat.Gyorsan felvettem.
-Igen?-szóltam bele.
-Csá,kislány,mi vagyunk-hallottam három hangot a vonal másik végéről.
-Sziasztok!Na mi baj?-kuncogtam bele a telefonba.
-Miből gondolod,hogy baj van?-kérdezte Sydney.
-Syd,drágám,hétfő van,tehát egész nap tánc.Csak akkor hívnátok,ha gond van és segítség kell-feleltem,amíg engem hallgatott az egész osztály síri csendben.
-Oké,kapcsolj át videóra-mondta Sylvia.
Elvettem a telefont a fülemtől,majd bekapcsoltam a videót.Jó így beszélgetni,csak mindenki hallani fogja.Három arc tolódott be a kijelzőmre.
-Mondhatjátok-mosolyogtam bele a telefonba.
-Ms.Marshall beteg-kezdte Brad,a volt partnerem.
-Jobban mondva influenzás és Cathy bajban van-egészítette ki Sydney.
-Mi a gond?-kérdeztem.
-Ryan és én kaptuk meg a Rita-forgást-hallottam meg Cathy sírós hangját.
-Uhh,sajnálom,drágám,az tényleg komplikált.De még mindig nem tudom,mi a baj-hívtam fel rá a figyelmüket.
-Tudod,van a végén,mikor Ryannek le kéne tennie,de nekem folyton kicsúszik a kezem az övéből.Nem tudom megcsinálni-panaszkodott Cathy.
-Csak nyugodj meg,Cathy.Brad,szeretném látni,pontosan mi a gond-mondtam tárgyilagosan.
-Rendben-mondta Brad,majd felemelte a telefonját és a kamerát úgy fordította,hogy lássam Cathy-t és Ryant táncolni.
Mögöttem Ray és mellettem Alexia érdeklődve leste a kijelzőt.
-Jó,mehet-mondtam,mire a páros elkezdte a forgásokat egymás után gyönyörűen megcsinálni.Majd mikor Ryan a háta mögött elkezdte letenni Cathy-t,Cathy keze teljesen kicsavarodott és elengedte Ryant.-Már értem,mi a gond...Mire csináljátok?-kérdeztem elgondolkodva.
-A végzősök záróvizsga-nyitányára-jött a válasz Sydney-től.
-Tehát nem kötelező elem-motyogtam inkább csak magamnak,de Syd is hallotta.
-Mire gondolsz?Vegyük ki?-kérdezte idegesen értetlenül.
-Nem,semmiképp-feleltem.-Ryan,Cathy!Mit szólnátok a Wyne-hoz?
-Én arról még nem hallottam-tolult be Ryan arca a kijelzőmre.
-Én lehet,hogy igen,de így nem tudom-láttam meg Cathy szeplős arcát is.-Ti tudjátok?-fordult a többiekhez.
-Igen,tudom melyik az-hallottam meg Sylvia elhaló hangját.-De Isabella Black,ezt még te sem gondolhatod komolyan!
-De igen-mosolyodtam el.-Meg tudnák csinálni.
-Bells-nek igaza van.A Wyne nem lenne rossz-védett meg Brad.
-De igen,rossz ötlet.Tavaly egy végzős pár is betette a vizsgatáncába,és a csaj három hónapig gipszben feküdt.Emlékezzetek csak vissza.Eltört a lába,a csuklója és súlyos agyrázkódást kapott-hisztizett Sylvia.-A partnerének meg felszakadt a fél arca.
-De az a srác hibája volt,mert a barátnőjét leste,nem a partnerét-szólalt meg nyugodt hangon Simon.-Ez a gond nem lesz Ryannel.
-Igen,de még mindig nem ismerem a Wyne-elemet-szólt közbe Ryan.
-Az egészben a változás annyi,hogy az utolsó forgás után nem emeled fel Cathy-t,hanem elengeded,és ő három lépésből nekifut,majd te felemeld,és Cathy szaltó ugrással két másik fiú karjaiba érkezik-mondtam,és vártam a reakciókat a régi osztályomtól.
-Benne vagyok-mondta Cathy és Ryan egyszerre.
-Szuper,zseni vagy,Isabella,imádlak-küldött egy puszit Sydney.
Felnevettem.
-Az lehet,de ezt még be kell tanulniuk.És utána rávenni Ms.Marshall-t,hogy ez jobb,mint a Rita.Ami nem lesz könnyű feladat-világosítottam fel őket.
-És véglis mi a gond,hogy nem tudjuk a Rita-t?-kérdezte Ryan.
-Mikor megfogod Cathy kezét,Cathy-nek ki kéne fordítani az övét,hogy mikor le akarod tenni,akkor visszaforduljon a karja,és ne kicsavarodjon.Azért nem tudja tovább fogni a kezedet.De amúgy gyönyörűen csináljátok.
-Köszi,Isabella-hálálkodott Cathy.-Immár sokadszor mentesz meg minket.De azért lehet,hogy még kelleni fogsz...Amúgy jól vagy?Olyan sápadt és beesett az arcod.
-Persze,megvagyok,csak a szívem nem hagy aludni-mosolyodottam el.-És egy kicsit megviselt az utóbbi öt hét,mint sejthettétek.
-Sajnálom,Bells!-mondta Brad.-És Will hogy van?
-Oh,már nem harapófogóval kell kihúznom belőle napi két szót,de minden más maradt.De majd még beszélünk,srácok,ha nem órán leszünk mind.Na pussz!Jó gyakorlást!-búcsúztam el tőlük.
-Szia,kislány,csá!-köszöntek el mind,majd kinyomtam a telefont.
-Hihetetlenek-motyogtam.
-Wow-hallottam magam mellől egy csodálkozó hangot.-Te aztán tényleg értesz ehhez!És amit azok táncoltak!Ti ilyeneket tanultok az...izé...MSA-n?
Bólintottam,majd felemeltem a fejem,hogy egy osztálynyi döbbent szempárral találkozzak.Szerencsére a csengő megmentett.
-Milyen órád lesz?-állt fel Alexia.-Mert nekem angol a kilencesben.
-Töri a...tizenkettesben-néztem bele az órarendembe.-Mr.Gorham-mel.
-Nekem is-vigyorgott Ray.-Veled tarthatok?
-Ha akarsz-vontam meg a vállam.
-Ki az a szívem,aki nem hagy aludni?-kérdezte Ray a folyosón sétálva,cinkosan mosolyogva.-Talán hoztad a barátodat is?
-Felnevettem,és megráztam a fejem.
-Ő az öcsém-zártam le a témát.
-Ah,Harry,csajok!-intett egy triónak Ray,akik csatlakoztak hozzánk.
-Hello,Isabella vagyok-mutatkoztam be.
-Szia-szólalt meg egy fekete hajú lány,akiről első ránézésre megállapítottam,hogy nagy dumás pletykafészek.-A nevem Jenni,ők meg a Dexter ikrek,Harry és Harmony-intett a barátai felé,két szőkésbarna hajú,szeplős arcú testvérre.-Ha Ray-jel mászkálsz,nyilván törid lesz.Úgyhogy mellém is ülhetsz,ha akarsz,persze nem kötelező.Sőt,ha szerencsém van,akkor ez után matek órád lesz Ms.Harper-rel.
Bele lestem az órarendembe.Matek Ms.Harper-rel,majd biológia Mr.McGregorral.Szuper!Legalább lesz olyan órám,amit szeretek is.Biológia,a kedvencem a tánc után.
-Szerencséd van,matek Ms.Harper-rel.
Időközben beértünk a terembe,és leültem Jenni mellé.Ray előttünk ült le egy másik fiú mellé,majd mindketten hátrafordultak.
-Isabella,ő Troy Michaels,Alexia barátja.A húga MSA-s-mutatta be nekem a fiút Ray.
-Szia-köszöntem.-Milyen szakos a húgod?
-Tizedikes tánc-és zeneszakos.A neve Gabriella Michaels-mondta Troy.
-Gabriella...Gaby,egy zöld szemű lány,aki alig ért a vállamig?-kérdeztem döbbenten.Troy bólintott.-Volt a házunkban.Anyu volt a zenetanárja,néha átjött különórákra.
-Tudom,mesélte.Azt is mondta,hogy gyönyörűen elrendezted anyud temetését,ott volt ő is.És hogy a körülményekhez képest nagyon jól tartod magad,bár csak ritkán látott a suliban.Nagyon szerette édesanyádat,folyton róla áradozott,de még most is.Az egész osztálya hiányolja.
-Hát még én-morzsoltam el egy könnycseppet a szemem sarkából.-...Amúgy csak tényleg nagy ritkán jártam be a suliba,otthon tanultam...De honnan tudtad,hogy ismerem a húgod?
-Nem sok Isabella Black,egy MSA-s szaladgál a világban-mosolyodott el.
-Most legalább elmondhatod Gabynak,hogy osztálytársak vagyunk.
Pont bejött Mr.Gorham,a történelem tanár.Szerencsére ő nem firtatta a bemutatkozást,csak alá írta a papírt,és már el is kezdte az órát.Mivel ezt a tananyagot már tanultam,nem igazán tudtam rá figyelni.
Ehelyett azon járt az agyam,hogy vajon Edward jól van-e a bölcsiben?És nekem sikerül-e teljesen beilleszkednem ebbe az életbe Forksban.Talán igen,sikerülhet.És mit csináljak vacsorára?Aput elfogadják a rendőrségen?Gyerek mellett lehet még időm a tizenévesek világára?Tudok egyensúlyt tartani az anya-háziasszony és a tinédzser-diák szerep között?Akar-e valaki is egy olyan lányt,akinek van egy fia?
Ezzel telt el az egész óra.Már matek óra előtt ültünk e teremben Jennivel.
-Szóval akkor MSA-s voltál?-kérdezte érdeklődve Jenni.
-Igen,tánc- és rajzszakos.De a tánc volt a legfőbb-feleltem.
-És anyukád...mikor halt meg?-sütötte le a szemét.
Felsóhajtottam,ahogy eszembe jutott Anyu,mikor mosolyogva várta Edwardot,és mikor szülés előtt könyörgött nekem.
-Öt hete-mondtam elhaló hangon.
-Akkor már értem-motyogta.
-Mit?-kérdeztem értetlenül.
-Hogy miért hordasz ennyi feketét.Tudod,először azt hittem,egy emo-girl-lel van dolgunk.Haragszol?-nézett rám kétségbe esetten.
-Nem-feleltem halványan elmosolyodva.-Csak meglepődtem,hogy ennek ellenére is szóba álltál velem,pedig ezen kívül mit sem tudtál rólam.
-Az emberek azért vannak,hogy megismerkedjek velük-vigyorodott el.-És aki olyan,ki is beszéljem-hihetetlen pofát vághattam,mert felnevetett-,nyugi,te nem vagy olyan...Most még!
-Kössz a bíztatást-mondtam gúnyosan.
Magamban még hozzátettem-90 perc múlva kederül,ki beszélsz-e?!Nem feltétlen fogják díjazni,ha egy öthetes kisbabát fogok etetni ebédszünetben.