Egy másik élet-7.fejezet 2/2

Nah,itt a kövi rész,jobban mondva részfolytatás.Komikat kérek,mindenkitől!



7.Ha egy napló más kezébe kerül...

2/2


-Nem,Apu,az én kocsimmal megyünk és én vezetek.Te majd navigálsz La Push-ban.
-Most miért?-nyafogott Apu.
Esküszöm,néha mint egy kisgyerek!
-Mert gondolom,isztok is,meg nálam van megcsinálva Edward helye.Soroljam tovább?-feleltem idegesen.
-Ahh,már...
-Apu,légyszíves,gyere már!Este se érünk oda,ha tovább akadékoskodsz...Akkor indulj el a sajátoddal,de én akkor is az enyémmel megyek-mondtam végül,és kiviharzottam a házból,be az autóba.
Edwardot már betettem a kocsimba.Egy játékmackóval játszott,és gügyögött neki egy keveset.Apu kinyitotta az anyósülés felőli ajtót,és beült.Szélesen elvigyorodtam.
-Mehetünk?-kérdeztem hirtelen támadt jókedvvel.
-Igen-morogta,és sietősen bekapcsolta a biztonsági övét.
-Jaj,ne aggódj már ennyire,kitűnően vezetek-fintorogtam,amíg kihajtottam az útra.
-Tudom,meg azt is,hogy szeretsz száguldozni,mint egy őrült.Csak tudnám,honnan van ez a hajlamod?
-Szeretem ezt a hajlamot-csattantam fel sértődötten.-A tavaszi szünetben elutazom Baltimore-ba-mondtam jóval csendesebben,mikor már a városból is rég kiértünk.
-Minek?-kérdezte Apu megütközve.
-Meglátogatom a barátaimat és Anyut-feleltem.-De te neked nem kellene jönnöd,nem hiszem,hogy jót tenne...
-Oké-fújta ki a levegőt megkönnyebbülten.-Edwardot is viszed?
-Igen,úgy terveztem.Hacsak nem akarsz egy hétig egyedül lenni vele,amit kétlek.
Újabb percekig néma csendben utaztunk,amikor váratlanul megszólalt.
-Remek anya vagy...-mondta Apu,majd kibámult a szélvédőn.-De én sosem leszek jó apa.
-Mire akarsz kilyukadni?-kérdeztem elhaló hangon,és az útra szegeztem a pillantásom.
-Én...tudom nincs jogom ilyet kérni,de...-mélylevegőt vett,mielőtt folytatta volna.-Mi lenne,ha hivatalosan is te lennél az anyja,én meg akkor a nagyapja?
Lehúzódtam az út szélére,és Apu felé fordultam.
-Miért?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Mert különben nem lehetne mindig veled,és azt egyikőtök se bírná ki...És nem lenne könnyebb azt mondani,hogy a fiad,mint azt,hogy az öcséd,akit te nevelsz fiadként?-próbálta elviccelni a dolgot.
-Oh,Apu,annyira szeretlek-borultam egy percre a nyakába,s előtörtek a könnyeim.-De nem dobhatod el csak így a szülői jogodat...
-Nem dobom el.Már eddig se volt ilyen jogom,mindvégig a te fiad volt,és az is marad.Szeretném,ha úgy nőne fel,hogy a nagyapjának tekint,és nem tudja meg,hogy én vagyok a vér szerinti apja.Persze,csak ha te is belegyezel!
-És ezt hogy gondoltad?Mindenkivel közöljük,hogy ő az én fiam,és aki szólni mer neki arról,hogy ez nem igaz,az kapni fog?!-kérdeztem kissé gúnyosan.
-Igen-mondta Apu.-Senki másról nincs szó,mint arról a pár barátodról,a többi beavatottról,a La Push-iak meg megértik,elég idősek hozzá.Azt a három gyereket Eva elintézi,és esetleg még Baltimore-ban is megértik.Mindenki azt hiszi,hogy ő a fiad,hát akkor miért ne lehetne tényleg így?
-Rendben-nyögtem ki.-De azért ezt még gondold át,kérlek!
-Már átgondoltam,és biztos vagyok benne,Isabella.Mostantól nagyapa vagyok,te pedig anya Edward számára...Holnap kérvényezem,és pár hónap múlva teljesen hivatalos is lesz.
-Köszönöm-suttogtam megilletődötten.-Szeretlek Apu...Nagyon szeretlek!
-Én is téged,kislányom,és az unokámat is!...Hmmm,tetszik ez a szó-mondta Apu.
Felnevettem,és Apu is velem együtt nevetett.Hosszú idő óta teljesen őszintén.Aztán mobilcsörgés szakított félbe minket.Apu telefonja volt.
-Igen?-szólt bele a készülékbe Apu.-Mindjárt ott leszünk,és terjeszd el,hogy az unokámat is visszük-nyomta meg az unokám szót.-Hát még én.Köszönöm,Eva...Szia!...Szóval szeretsz száguldani?Már hiányolnak...
-Negyed tíz,nem csodálom,Apu-mosolyogtam,és indítottam.-szóval mit is köszönsz Evanak?-kérdeztem pár perc hallgatás után.
-Ő volt az utolsó rugó,hogy megtegyem-mondta Apu.majd hátranézett Edwardra.-És ezért örökre hálás vagyok neki.Ugye,ki manó?-simította meg Edward lábát,mert azt érte el.
Azt hiszem,még nekem is meg kell köszönnöm Evanak,amit tett.Nem gondoltam volna,hogy egy hétvége alatt vesz újabb fordulatot az életem,de örülök neki.Már azt is tudom,hogy mit fogok tenni,ha bebizonyosodik a sejtésem,miszerint Robert és Kelli vérfarkas.Egyszerűen megmondom az alfájuknak,hogy mindent tudok.
-Itt fordulj le balra-mondta Apu egy elágazás előtt.
Már La Push-ban voltunk,és itt én már vagy 12 éve nem jártam.Lefordultam,és úgy az ötödik háznál csoportosulást láttam.
-Már tudom,hova megyünk-mondtam,és leparkoltam egy szabad helyre a ház előtt.
-Fél La Push itt van-mondta Apu,majd kinyitotta a kocsiajtót.
Én is így tettem,és szinte egyszerre szálltunk ki.
-Késtetek-üdvözölt Kelli.
-Bocs,még meg kellett beszélnünk valamit-öleltem át Kellit.
-Öhm,igen,anya mondta-nézett rám mindentudóan.
-Isabella!Isabella,hol a baba?Anya azt mondta nekem,elhozzátok-trillázta Alyssa,amíg mellénk ugrált.
-Alyssa,az istenért-szólt rá Eva.-Még ide sem értek...Szia,kis drágám-puszilt arcon.
-Köszönöm.Nem tudom,mit mondtál Apunak,de örök hálám-öleltem meg Eva-t.
-Semmiség,Isabella.Na,Will,szóval hallgatsz a szépszóra is?-fordult Eva Apához.
-Mint hallhatod-mosolygott apu,és megölelték egymást.
-Szia,Nate vagyok!-jött oda hozzám egy nyurga srác.
-Isabella-fogtam vele kezet.
-Na-na,öcskös,lassan a testtel-bökte oldalba egy idősebb srác Nate-et.
-Most miért,én csak bemutatkoztam-sértődött meg Nate.
-Persze,meg majdnem elkezdted csapni a szelet egy bátyádnál idősebb lánynak,Nathan.Gratulálok!-röhögött egy harmadik srác,aki a legérettebbnek tűnt a jelen lévő fiatalok között.-Heló,Daniel vagyok,ők meg a "legdrágább"-rajzolt idézőjelet a levegőbe-testvérpárunk,Mark és Nathan.Ha jól sejtem,te Isabella Black vagy-nyújtotta felém a kezét.
-Igen,sziasztok-köszöntem,majd kezet fogtam Daniellel.-Ha megbocsájtotok egy percre.
-Mi a baj?-kérdezte Kelli aggodalmasan.
-Semmi,csak Edward-fordultam az autómhoz.
-Ki az az Edward?-kérdezte Nathan lankadó jókedvvel.
Mielőtt én válaszoltam volna,megtette Apu.
-Az unokám-szorította meg a vállamat biztatóan,és közben mosolygott.
Visszamosolyogtam,és kinyitottam a hátsó ajtót.Edward elkezdett kapálózni,mikor meglátott.Kiemeltem az autóból,és felálltam.
-Tegnap nem volt ilyen eleven a baba-állapította meg Alyssa.
-Alyssa,van neve is a kicsinek-sétált felénk Robert egy szőke lány kezét fogva.-És este már te is fáradt szoktál lenni,nemhogy egy csecsemő-csóválta a fejét.-Nem de,Isabella?
-Miért kell úgy bánni szegény lánnyal,mintha öt éves lenne.Tizenhárom éves,talán magától is felfogja-hallottam meg a szőke lányt franciául beszélni.
-Teljesen igazad van.Csak azt nem értem,miért beszélsz franciául,ha itt senki sem érti?-kérdeztem vissza szintén franciául.
Mindenki érdeklődve nézett egyikünkről a másikra.A lány cinkosan rám kacsintott.
-Pont azért-mondta immár angolul.-Catalina vagyok.
-Isabella-nevettem el magam.-Ha valakivel franciául szeretnél dumálni,csak szólj!
-Kösz,téged az isten küldött.Örülök 'ogy megismer'etlek.
-Hát Will,neked is felvitték az istenek a dolgodat.Rendőr vagy,a lányod perfekt beszél franciául,és még ilyen drága autóra is telik.
-Kösz,Jonathan-ölelt át egy férfit-Eva testvérét méghozzá-Apu.-Csak az nem stimmel,hogy az a kocsi a lányomé,és a feleségem halott,de téynleg jó életem van-mondta Apu gúnyosan.
-Ó,hogy miért nem tudom tartani a pofám-szitkozódott Jonathan.
-Mert sosem volt az erősséged,haver.Nyugi,nem haragszom-mondta Apu békítőleg.
-Szóval a lányod kocsija?Akkor neked mid van?-jött újabb két ember.
-Egy fekete Astra-nevetem el magam a képükön.
Apu se bírta ki nevetés nélkül,de mindenkit megölelt.
-Isabella,azt hiszem te nem ismersz senkit-fordult felém vigyorogva.
-Örülök,hogy eszedbe jutott Apu-mosolyogtam rá.
-Jobb később,mint soha-vigyorgott Mark.
-Szabad?-kérdezte Aputól Daniel.Apa beleegyezően bólintott.-Steve és Linda,Markék szülei,Leah és Benji,a gyerekeik,Adam és Jeremy.Jonathan,az apám,Amber,a húgom és Amelline,a menyasszonyom.Virginia,Adam barátnője,és Lucinda,Mark barátnője.Ő pedig Falánk,a kutyám.Emberek,ők Will és Isabella,a kicsi pedig?
-Edward-fejeztem be a bemutatkozósdit.
(túl sok az ember,nem tudok mindenkiről leírást adni,de felraktam a képüket,a többit a fantáziátokra bízom-szerki)
-Szóval anyuka vagy-mondta csalódottan Nathan.-Semmi esélyem?
-Bocs,de nem-ráztam meg a fejem,és alig bírtam visszatartani a nevetésem.
Aztán a srácokból prüszkölve tört elő a röhögés,és én sem bírtam tovább.
Később a felnőttek elvonultak az egyik házba beszélgetni,míg minket,fiatalokat Daniel terelt be a sajátjába.egymás szavába vágva meséltek történeteket,vagy épp életem apró részleteiről kérdezgettek a nappaliban.Olyan dél körül csörgött a telefonom-videóhívás volt.Mindenki halkabbra fogta magát,amíg bocsánatkérések közepette felvettem.
-No mi az csajok?-kérdeztem,ahogy Jenni és Harmony arca bukkant fel a kijelzőn.
-Neked is szia!Kérni szeretnénk tőled valamit-mondta Harmony.
-Hajrá,mi lenne az?
-Izé,péntekre itt Harmony-éknél csinálunk egy bulit,és ,szóval...te vagy...te jössz ki a legjobban Cullenékkel-felhívom a figyelmet,ennél a szónál minden szem rám szegeződött.
-Jenni arra akar kilyukadni,hogy meghívnád te Cullenéket?-bökte ki Harmony.
-A ti bulitok,majd ti szépen elhívjátok őket.Ha meg ennyire féltek tőlük,akkor meg egyáltalán minek?-feleltem gúnyosan.
-Hát mióta itt vagy,tök jó fejek,legalábbis Alice és Edward,na nem mintha Edward és te nem lennétek mindig valami fontos beszélgetés közepén,amit ha megzavarunk,akkor idegesek lesztek-mondta Harmony.
-Ezzel mire akarsz kilyukadni?-húztam fel a szemöldökömet.
-Arra,hogy ez az egyik ok,hogy elhívjuk őket-felelte Jenni.
-Ti össze akartok hozni Edward Cullennel?-esett le.Felnevetem,amíg ők ketten bólintottak.-Kösz,csajok,de nem kell segítség.Megfogom én őt a saját módszereimmel,ha karom...És visszatérve az eredeti témához,hívjátok csak el ti őket.Nem esznek meg vacsira,nyugi!Sziasztok!-nyomtam ki a hívást.
-Egy Cullen és te?-kérdezte Kelli nemtetszően.
-Még nem biztos-vontam vállat,de éreztem,hogy bevörösödök.
Megint csörgött a mobilom.Alice volt az,de szerencsére nem videóhívással.
-Elnézést-emeltem a fülemhez.-Mondd,Alice!
-Csak gondoltam elhívlak túrázni,ha ráérsz,Isabella-csiripelte Alice.
-Hát ma nem érek rá,sajnálom...De te ráérsz holnap délután?Beszélni szeretnék veled.
-Miről lenne szó?-kérdezett vissza némi gyanakvással a hangjában.
-Ez nem igazán telefontéma-húztam el a számat.
-A bátyámról van szó?-élénkült fel.
-Is,meg az egész családodról.
-Uhh-nyögött fel Alice.-Miért van olyan érzésem,hogy ennek a témának köze van a nagyidhoz?
-Mert igazad van...Szóval át tudsz jönni hozzám holnap suli után?
-Hát persze,de tudtom szerint Mr.Cruise beteg,én meg el tudom lógni az uccsó órát,úgyhogy akár a menzáról rögtön veled mehetek.
-Az remek lesz,oké.Akkor holnap talizunk,szia!
-Ok,szia,Isabella-nyomta ki Alice.
-Bocs,forgalom van-tettem el a telefonomat.
-Talán nem tudod,de Cullenéknek nincs jó híre a rezervátumban-húzta el a száját Jeremy.
-Ami azt illeti,tudok róla.Ahogy rólatok is-néztem Daniel szemébe,ami meglepetten bámult vissza.
-Ugyan mit?-kérdezte Kelli védekezően.
-Farkasok,vámpírok,szerződés a Cullen családdal,egyebek-néztem rá.-Nem az a típus vagyok,aki nem látja a fát az erdőtől.Bár be kell vallanom,a színészi tehetség ott van az egész bandában...
-Basszus-nyögte ki Robert,és arcát a tenyerébe temette...