Díj

1. Meg kell köszönnöm a díjat!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról min. 5 dolgot!
5. Tovább kell adnom a díjat min. másik 5 blognak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.






Nagyon köszönöm a díjat Ros-alice-nek!Az ő blogja: http://ros-alice.blogspot.com/

Imádok olvasni és írni.
Középiskolás vagyok,és osztályelső.
Szeretem a matekot.
Kevés a szabadidőm.
Van két kutyám és egy macskám.

Küldöm:
Lettina---http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Pucíí---http://pucistories.blogspot.com/
Serena---http://serena-egytunderazalkonyatban.blogspot.com/
Phoenix---http://phoenix-ellensegek.blogspot.com/
Elle1995---http://fairyland-melodya.blogspot.com/
Nikki---http://nikkifanstory.blogspot.com/

Egy másik élet-10.fejezet

Kellemes Húsvéti Ünnepeket és Sok Szódás Locsolót!

Itt a kövi.A végét köszönjétek Nikkinek,aki állandóan függővégeket ír.Kérném a komikat!Jó olvasást.

10.Féltékenység

Épp kiléptem a menzáról,mikor Alice felém futott.Bűnbánó arccal nézett rám,és én nem tudtam,mi a fene baja lehet.
-Sajnálom,Isabella-hajtotta le a fejét.És akkor felfogtam.Elmondta Edwardnak!
-Miért?Miért tetted ezt,Alice?-halt el a hangom kétségbeesetten.-Én még nem tudom,mit tegyek...
Alice elindult a főépület felé,távolságot tartva a mindent halló diákoktól.
-Edward-a neve említésére kellemesen megborzongtam- teljesen félre értelmezte a viselkedésed vele szemben.Azt hiszi,visszavonhatatlanul megutáltad...El akart menni,és nem tudtam,hogy máshogy állíthatnám meg...Kérlek,Isabella,tényleg nagyon sajnálom!-könyörgött a szemeivel.Erőtlenül bólintottam egy aprót.-A táncteremben van Jasperrel.Menj nyugodtan!
Azzal Alice faképnél hagyott.Néztem távolodó alakját.Egyik felem azonnal Edward karjaiba akart rohanni,míg a másik hazamenekülni és elbújni a nehézségek elől.Soha nem éreztem a szerelmet ennyire nehéznek.Már ha a korábbi érzéseimet,amik máshoz fűztek egyáltalán még annak nevezhetem,mióta találkoztam Edwarddal.
Edward,haza,Edward,haza.Szerelmes lány,gyáva nyuszi,szerelmes lány,gyáva nyuszi.Lehetetlenség dönteni.
Az eső eleredt,úgyhogy bemenekültem az épületbe.Becsengettek,és az utolsó diák is elrohant órára.Egyedül álltam a lépcső alján.Itt miért nincsenek lógások?Miért nem akart valaki megmenteni a saját bolondságaimtól?!Csak egy élő lelket kérek az 5 méteres körzetembe!Miért olyan teljesíthetetlen?!
A lábaim megindultak,és felvittek a 3.emeletre.Egy pillanatra megtorpantam az ajtó előtt.A szívem vadul dübörgött a bordáim közt.Úgyis tudják,hogy itt vagyok.És ha már idáig-bár nem teljes tudatommal-eljutottam,nem illik megfutamodni.Benyitottam mindkét ajtón.
Jasper biztatóan megszorította a vállam,és kisurrant mellettem,majd az ajtókat is becsukta.Edward velem szemben állt.Hátranyújtott kezeivel a korlátra támaszkodott,fejét lehajtotta.Az ajtónak dőltem,és ledobtam a táskám.
-Szia-motyogtam közben.
-Szia-mondta,még mindig a padlónak.Aztán felnézett rám,és tekintetét az enyémbe fúrta.-Azt hiszem,beszélnünk kéne...néhány dologról.
Pár lépéssel közelebb jött.Az arcom leginkább egy érett paradicsomhoz hasonlíthatott,mire elmosolyodott.Szerettem,ha mosolyog.Erőt vettem magamon,és én is előre léptem párat.Egy pillanatra sem szakítottuk meg a szemkontaktust.Próbáltam topázszeméből megtudni,mire gondol.De nem találtam mást,csak vívódást.Mindketten arra vártunk,hogy a másik szólaljon meg előbb,és az idő közben csigalassúsággal vonszolta magát,mintha csak kínozni akarna.
-Kérdezhetnék valamit,Edward?-szólaltam meg hosszú,csöndes percek után.
-Mondd-fürkészte tovább az arcom.
-Mit...Mit gondolsz azokról a lányokról,akik kezdeményeznek?-Nagyon,nagyon érett paradicsom.Edward újfent csibészes mosolyra húzta tökéletes ajkait.
-Még nem tudom,várom,hogy valaki megtegye.
-Jesszus-nyögtem,és pár lépéssel áthidaltam a köztünk lévő távolságot.Arcát tenyerembe fogtam,és óvatosan csókot adtam hideg,kemény,puha,édes ajkaira.Aztán hátrébb húzódtam,hogy lássam,mit szól reakciómra,de nem engedtem el.Ha az arcpírnak a rikító mélyvörösnél akár van,akár nincs vörösebb árnyalata,én elértem.
Edward szeme furcsán csillogott,ajkait kedvenc félmosolyomra húzta.
-És te mit szólsz az olyan fiúkhoz,akik folytatják?-kérdezte.
-Imádom őket!
Edward a derekamnál fogva közelebb húzott magához,és megcsókolt.Kezeimet nyaka köré fontam,és ha lehet,még jobban egymáshoz préselődtünk.
Még én is éreztem,mikor Edward zsebében elkezdett rezegni a telefonja.Kicsit hátrébb húzódtam,és zihálva bár,de beszélni kezdtem.-Fel kéne venned-javasoltam.
-Nincs kedvem-ölelt továbbra is.
-Gyerünk!-szigorítottam meg a hangom.
-Zsaroló!-Sóhajtva húzta elő nadrágzsebéből a lapos,fekete készüléket,és felvette.-Tessék?!-Arcvonásai hirtelen keményedtek meg,szeme elsötétült.Hangja hideg jégcsapként hatolt a hívófélhez.-Mit akarsz?-A rövid választ hallgatva kibontakozott karjainkból.Még így is eljutott a fülemig a magas női hang.-Nem,Tanya,de miért hívsz?
Egy nő...Van valakije?Bolond-ráztam meg a fejem.Akkor Alice szólt volna...ha tudna róla.De mi van ha Cullenék nem tudják?Áh,hülyeség.Alice-t nem tudná átverni...Remélem Alice se engem-húztam el a számat gondolatban.Edward felé fordultam.Háttal állt nekem az ablaknál.Amíg Tanya válaszát hallgatta,szabad keze ökölbe szorult.Talán mégsem kedveli?!
Gyorsan megszabadultam a kabátomtól,mielőtt teljesen belemelegszem,aztán meg megfázom.Edward hűvösen udvarias hangja tőrként hasított a csendbe.
-Nyugodtan intézd az effajta hívásaidat Carlisle-hoz.Én nem tudok segíteni-és letette.
-Minden rendben?-kérdeztem,de nem felelt.-Edward...
-Nem igazán-felelte ridegen,és tovább bámulta a kinti természetet.A torkom összeszorult,amíg mellélépkedtem.
-Mi a baj?-érintettem meg ökölbe szorult kezét.
-A Denali-klán,alaszkai barátok egy-két hétre meg akarnak látogatni.Van vagy 15 éve,hogy nem találkozott a két család-nézett rám feszülten.
-De?-vártam a bonyodalmakat.
Edward azt hiszem,zavarba jött.Lesütötte a szemét,és halkan kezdett el beszélni.Annyira édes volt,ahogy próbálta összeszedni a gondolatatit.
-Én tudom,hogy mi csak most...De szerintem jogodban áll már most tudni...
-Igeen?
-Tanya...én...Senki nem tudja Alice-en kívül...lefeküdtem vele-nyögte ki.
Pofoncsapásként ért a hír.De mégis mit vártam?Isten tudja,hányadik X-en van már túl,érett férfi.Természetes,hogy volt már nővel.Senki sem él remete életet,még én sem...
-Értem-mondtam tömören.
-Érted?-kapta rám a szemei Edward.-Itt félek a nagy féltékenységi kitöréstől,amiért én...És te csak annyit mondasz,értem?!-hitetlenkedett.Bólintottam.-Miért?
-Mert felnőtt "ember" vagy...És mert ha én féltékenykedek,joggal tehetnéd te is.És azt nem szeretném.
-Miért tenném?-vonta fel szemöldökét.
-Én...