Érdekességek-Falánk

Ő lenne Daniel kutyája,Falánk.

Érdekességek-Lady Elizabeth nyaklánca

Íme a keresztmedálos lánc.
Sajnos nem találtam együtt,úgyhogy képzeljétek rá a keresztet a láncra.A nyakláncot meg Isabellára.

Egy másik élet-Ízelítő a 7.fejezethez

Ígéretemhez híven itt van egy kis ízelítő.Sok szerencsét a találgatáshoz!
Puxy


Azt hiszem,nem is fogtam fel teljesen,mit olvastam.A Cullen család vegetáriánus vámpír.Alice,ó,a drága Alice,aki a jövőbe lát.Jasper,aki érzi és irányítja mások érzelmét,aki mindig kedves volt hozzám.És Edward.Edward,akit szeretek,aki olvassa mások gondolatait,aki....a nagymamámat szereti,és nyilván csak őt látja bennem.Emmett,akinek a lelkében olykor egy kisgyerek lakozik,akinek egy kacsintásától lángba borul az arcom.Na meg Rosalie,a hideg,kemény szoborszépség,aki egy pislantással porba hullasztja mások önbizalmát.
Öt diák,akiket ismertem,és mégse.

Szereplők

Feltettem a La Push-i bandát.Katt a További szereplők cím alatti linkre.

Egy másik élet-6.fejezet

6.Isabella

Edward szemszöge


-Találkozunk a menzán,ha addig nem unom halálra magam-köszöntem el Alice-től.
Alice felkuncogott.
-Arra kíváncsi lennék-trillázta.
És a Volturi is,biztos örülnének egy új kivégzési módszernek,tette hozzá gondolatban.Csúnyán néztem rá,mire ő beszökdelt a termébe.Hihetetlen ez a lány.Hogy néha milyen ötletei vannak?!De mégis vele vagyok a legjobban el.
Istenem,ez a srác miért nem vesz már észre!,hallottam meg egy gondolatot,amíg a helyemre mentem.Biológia óra következett.Jót tudtam szórakozni a tanár hülyeségein,elvégre már háromszor elvégeztem az orvosit,épp ezért unalmas is volt.Ha ember lennék,már biztos a temetőben oszladoznék miatta.
A tanár szorgalmasan javítgatta a dolgozatokat,amit most írt a végzősök egy csoportja.Volt pár istentelen butaság papírra vetve,de ők csak emberek,ők ilyenek.
-Mr.McGregor-jött be a terembe a város egyetlen ikerpára,Harmony vezetésével.-Ő itt Isabella,az új diák.
Felkaptam a fejem.Azt hittem szellemet látok.Az alakja,a szája,a haja,a bőre,a szeme...A szeme égkék.És az illata.Az is más.De finom.Nem ételként,hanem amúgy.Orchidea,méz...és napfény.Ez az,napfény.És csend.Nem hallom a gondolatait.Miért?Talán rokona?És Alice miért titkolta el,hogy jön?
Nahát,igazán szép!És milyen magabiztosan megy a tűsarkúban?!Ritka jelenség Forksban.Nem csodálom,hogy táncol.Remélem a biológiához is ért!Bár az eddigi jegyei ezt mutatják,és hát elég erős suliba járt.Asszem Cullen mellé ültetem,ha ezek össze fognak!Felviszik azt iskola átlagot,gondolta a tanár.
-Isabella,kérlek ülj hátra Mr.Cullen mellé-mondta ki hangosan is.
-Ezt aláírná?-szólalt meg a lány.
Mintha csak őt hallanám,egy tisztább szólamban.De miket gondolok?Hisz ez lehetetlen!Ő csak egy ember,aki hasonlít valakire.És leült mellém,milyen szépen mozog?!Mit tegyek?Legyek kedves hozzá,vagy inkább goromba?Fogalmam sincs mire gondol,megőrülök!
-Szia-köszönt rám a világ legszebb hangja.
Edward Cullen,ezt azonnal hagyd abba!-szóltam magamra,majd felnéztem a lányra.Teljesen elbővült,ahogy gyönyörű kék szemei találkoztak az enyémmel.
Szia-köszöntem vissza-Edward Cullen vagyok.
-Isabella Black-mosolyodott el.
Fogalmam sincs,mire gondolt,de valamin jól szórakozott magában.Black?Tehát tényleg rokona.Talán annak a kisfiúnak lehet a lánya.Bár ahhoz képest nagyon fehér a bőre,pont mint neki.Nyoma sincs indián ősnek.És mintha beteg is lenne,sápadt és beesett az arca.A szeme alatt pedig sötét karikák üvöltötték,hogy nem alszik rendesen.
-Honnan jöttél?-törtem meg a csendet.
-Baltimore-ból-felelte.
-És miért pont ide költöztél?-kérdeztem,amin láthatólag meglepődött.
-Hát...Apu itt született,itt is érettségizett.A nagyiék is itt éltek,így aztán még házat se kellett vennünk-mosolyodott el.
-Apukád mit dolgozik?Nem lehetett könnyű munkát kapnia Forksban-mosolyodtam el,hogy megint megleptem a kérdésemmel.
-Hát eddig gyilkossági nyomozó volt,most a rendőrfőnök helyettese.
A sors iróniája-nevettem fel keserűen magamban.
Ó,hogy az a lány,hallottam meg megint Missy Raynolds gondolatait.Első napja itt,és máris minden fiú utána fordul.És még Edward is beszélget vele,bezzeg engem azóta le se szar,hogy megjelent a városban a családjával együtt.
Még mielőtt felelőtlenül elnevettem volna magam,szerencsére megszólalt a csengő és Mr.McGregor elkezdte az órát.Próbaképp tett fel olyan kérdést,amire önként jelentkezéssel lehetett felelni,hogy lássa,mit tud Isabella.Óra végéig Isabellát vagy engem hívott fel,ha valamit akart.Isabella nagyon okps lány,legalábbis a biológiához ért.
Egész órán őt néztem.Valami vonz hozzá,de nem tudom mi.Ő egyszer se nézett rám,de megérezhette,hogy figyelem,mert pár perccel óra vége előtt fülig vörösödve fordult hozzám.
-Mi olyan érdekes rajtam,hogy engem bámulsz?Már megbocsáss,de ez azért már zavaró-mondta szemrehányóan.
-Bocs-mondtam,és a füzetemet kezdtem el fixírozni.
Felsóhajtott.-Sajnálom,csak kicsit elegem van már a mai napból.Nem rajtad akartam levezetni-kért bocsánatot.
-Nem történt semmi.Megértem-néztem fel.
Ahogy találkozott a pillantásunk,nem tudtam elfordítani a fejem,de valahogy nem is akartam.Isabellának meg kihagyott egyet a szíve,és dupla sebességgel vert tovább.A csengetés mentett meg,mert Isabellának volt elég ereje,hogy elszakítsa tekintetét az enyémtől.
Tolakodtak kifelé,úgyhogy utolsónak hagytam el a termet.Isabella a barátaival ment.Alice már odaért a menzához,a többieknek meg nem volt most órájuk,úgyhogy már ők is ott vannak.Siettem ahogy csak tudtam.
-Oó-hallottam meg Alice halk hangját,ahogy beléptem az épületbe,és meglátta az arckifejezésemet. -Miért nem szóltál?-sziszegtem Alice-nek,két kézzel letámaszkodva vele szemben a kerek asztalon.
-Miről?-kérdezte,és tényleg nem tudta miről beszélek.
-Hogy...Bella...unokája ide jött-nyögtem ki,hogy csak ők hallják.
-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Emmett összezavarodva.
-Hallgatózz egy kicsit-ültem le.
Mind a négyen kiterjesztették a hallásukat,és meg is hallották,amit akartam.
-Mondd csak,nincs valami beceneved Isabella?Így olyan hosszú-nyafogott Jenni Newton.-Mondjuk Bella?
-Bells-felelte Isabella.-Én valahogy mindig a teljes nevemet használtam.A nagyimat hívták Bellának,engem soha.
-És zavarna,ha mostantól Bellának hívnánk?-kérdezte Ray Hardin,mire aprót mordultam.
-Hát...véglis,miért ne?De azért az Isabella legyen a gyakoribb-mondta Isabella,és hallatszott a hangján,hogy mosolyog,de én láttam is.
Gyönyörű volt,mikor elmosolyodott.Mondd,hogy nem szerettél bele,hallottam meg Jasper gondolatait.Szúrós pillantást vetettem rá.
Ekkor jöttek be Isabelláék a menzára.Éreztem,hogy mindegyik testvérem megdermedt döbbenetében.Isabella és az én tekintetem egy pillanatra összekapcsolódott.
-Jazz,fogadjunk egy tízesben,hogy három hónapon belül összejönnek-vigyorgott Emmett.
-Kettő hónap-fogott kezet Jasper Emmel.
-Nem látom Isabellát-nyögte ki Alice.
-Tessék?-kérdezte Emmett kissé hangosan.
-Nem látom a jövőjét,hogy mi lesz vele például húsz év múlva,de még azt sem,hogy mit tesz fél perc múlva.Ezt nem értem!Mi a baj?
-Biztosan a származása miatt.Neki se hallom a gondolatait-mondtam az ingujjammal szórakozva.
-Attól még...Bellát láttam-mondta értetlenül morcosan Alice.
-Nem csak erre gondolok-néztem húgom szemébe.-Isabella egy Black.
-Egy vezetéknév nem jelent semmit-szólalt meg végre Rosalie is.
-Jacob Black mond nektek valamit?-kérdeztem idegesen.
-Egy La Push-i kölyök,aki Bella haverja volt.És?-kérdezte Jazz szintén idegesen.
-Jacob...feleségül vette Bellát,miután elmentünk,és az esküvőre rá egy évre született egy kisfiúk.Az a kisfiú Isabella apja.Isabella negyed vérben indián-körbenéztem testvéreimen.-Hát nem értitek.Isabellában benne van a vérfarkas gén,és ez keveredve Bella...pajzsgénjével,lehetővé tette,hogy Alice ne lássa őt.
-És te ezekről honnan tudsz?-kérdezte felvont szemöldökkel Rosalie.
Felsóhajtottam.Annyira gyorsan beszéltem,hogy Isabelláék csak most értek a terem túlsó végében lévő büféhez.
-Mielőtt visszatértem volna hozzátok,találkoztam Bellával-hadartam.-Csak messziről meg akartam nézni,sikerült-e túllépnie rajtam.Követtem az illatát,és egy családi házhoz jutottam.Szúrós szagot éreztem,de nem törődtem vele.Bella a kertben játszott egy két év körüli kisgyerekkel.Boldognak tűnt,és mikor Jacob kilépett a házból,valósággal ragyogott.Örültem,hogy jól van,és indulni akartam,amíg a szélirány megváltozott.-Williem,menj be a házba!-hallottam Jacob hangját.-Drágám,mi a baj?-ijedt meg Bella.-Vérszívó van a közelben-jelentette ki Jacob.Erre a mondatra megfagytam.Hisz nem tudhatott volna rólunk,és akkor jutott el a tudatomig,hogy az a szúrós szag Jacobé,aki vérfarkas.Féltem,hogy rám támad,úgyhogy hagytam,hogy észre vegyenek.Amíg megmagyaráztam,miért vagyok ott,megtudtam,hogy Jacob bevésődött Bellába,és Bella boldog vele...Ennyi a nagyja.Most boldog vagy,Rosalie,tudod?!
Felkönyököltem az asztalra,és a homlokomat a tenyerembe támasztottam.

-Istenem,Edward!Mi a bánatnak kellett neked...-kezdte Rosalie.

-Rosalie,most az egyszer,fogd be-szólt rá Emmett a feleségére.

Gondoltam,semmi értelme Rosalie szitkozódásait hallgatnom,így inkább Isabellára figyeltem.Kb. tíz méterrel arrébb ült le az ajtóhoz közeli asztalhoz.

-Szia,én meg Joey vagyok,ő meg Kim,a menyasszonyom-fogott kezet Curtis Isabellával.

-Menyasszony?Gratulálok-mondta mosolyogva Isabella.-Mikor lesz az esküvő?

-A tavaszi szünetben,április 9-én-mosolyodott el Kimberly.

Isabella folyton az ajtó felé pislantgatott ismeretlen okokból.

-A szokottnál is fáradtabb vagy,Kim,ha jól látom-jegyezte meg Harmony.

-Ahh,ne is mondd-fakadt ki Kim.

-Mi a baj?-kérdezte Alexia.

-Hajnali egykor Heather felkelt enni,és reggel ötig fent volt.Az istennek se akart elaludni,pedig már ringattuk,mesét olvastam neki,még a saját ágyunkba is befektettük magunk közé a végén,de semmit sem értünk el vele-panaszkodott Joey.

-Ki az a Heather?-kérdezte Isabella.

-A lányunk-felelte Kim.-Kilenc hetes kis tündér,de ilyenkor totál ki vagyok tőle.

-Dúdolj neki-mondta Isabella mindent tudóan.

-Miért?-kérdezte Joey értetlenkedve.

-Ha a kicsi nem akar elaludni,én mindig dúdolok neki.Eddig csak egyszer nem vált be,mert nem volt hozzá szokva az eső hangjához...Tanultok egy altató dalt,és negyed óra alatt úgy fog aludni a lányotok,mint egy kis angyal.Tapasztalatból mondom,hidd el-mondta Isabella mindenki döbbenetére,majd újra az ajtó felé pillantott idegesen.-Az óvónőknek meddig tart ideérniük?-kérdezte Kimtől.

-Öhm,mindjárt itt lesznek-felelte Kim kábán.-Neked is hozzák?

Isabella bólintott,és ujjaival végig szántott a haján.

-Arról nem volt szó,hogy gyereke is van-hallo9ttam meg Emmett hangját.

-Sok mindenen nem változtat,csak Edwardból apuci lesz-mondta Jasper,és Em tenyerébe csapott.

-Jobban teszitek,ha nem kerültök a szemem elé,ha haza értünk-mondtam fogcsikorgatva a fiúknak.

Úgyis igazam lesz,szuggerálta felém Jasper a gondolatát.

-Kicsim,most fejezd be,mert Edward tényleg neked ugrik itt,mindenki előtt,amit ugye nem szeretnénk-szólalt meg Alice visszafogva Jaspert.-És meghozták a babákat.

10 másodperc múlva nyílt is az ajtó,és két babakocsit toltak be az óvónők.Isabella és Kim egymást túlszárnyalva ugrottak fel,és siettek a gyerekeikhez.Heather hangos sírással követelte ételadagját,viszont a másik baba teljes csendben volt.Isabella elmosolyodott,ahogy belenézett a babakocsiba,és eltolta az asztalukhoz.Teljesen nyugodtan kutatott a táskában,és elővett egy fehér folyadékkal töltött cumisüveget.
-Teljesen friss,akkor csináltuk,mikor indultunk-mondta Isabellának Naomie.-Amúgy csak néhányszor kelt fel a pici,de szinte azonnal aludt is tovább.Nyugodt baba,hagyta,hogy felöltöztessük.Igazán szerencsés vagy!
-Köszi-mosolyodott el Isabella.
Újabb nyugodt mozdulatokkal emelte ki a kisbabát a kocsiból,míg Curtisék azt sem tudták,hová kapjanak.Ezen muszáj volt elmosolyodnom,de Alice-nek is.
-Szia,Pöttöm-vette le a sapkát a piciről.-Ideje felkelni enni-puszilta homlokon.
A baba nyöszörögve kelt fel,majd emberi fül számára alig hallhatóan elkezdett sírni,de Isabella szinte azonnal a szájához emelte a cumisüveget.
-Mennyi idős a kicsi?-kérdezte Joey.

-Öt hetes-mosolyodott el még jobban Isabella.
Teljesen más volt,mint eddig.A mosolya sokkal önfeledtebb,valósabb volt.És ahogy a gyerekre nézett,sugárzott az anyai szeretet.Esme is ilyen volt sokszor.
-Nem is látszik az alakodon a terhesség-mondta kicsit irigykedve Kim.
Isabella felnevetett,keserűség csendült a hangjából.
-Mert nem voltam terhes-jelentette ki,majd mikor látta a kérdő pillantásokat,folytatta.-Ő az öcsém,de fiamként tekintek rá,mióta csak megszületett.Neki köszönhetem,hogy nem omlottam teljesen össze Anyu halála után.
Szerencsétlen lány,kaptam el Michaels gondolatát,nem elég,hogy meghal az anyja,ott kell hagynia az MSA-t és még az öccsét is ő gondozza.
-Nem lennék a helyedben,Bella ,de tényleg-adott hangot gondolatainak Troy.
-És akkor mit tennél,kicsim,ha bejelenteném,hogy terhes vagyok-kérdezte Alexia.
-Megkérdezném,kitől-felelte Troy,és megcsókolta a barátnőjét,mire kitört a nevetés az asztaluknál.
Irigyeltem,hogy ő megcsókolhatja a barátnőjét.Szívesen tettem volna ezt én is Isabellával.Mi vaaan?Edward,te hülye vagy!Hogy gondolhatsz ilyenre,nem is ismered azt a lányt!-szidtam magam.De ha esetleg megismerném...?Neeeem!!!Nem teheted vele azt,mint a nagyijával!Bella majdnem meghalt,mikor elhagytad,és Isabellának is csak fájdalmat okoznál.Van elég baja nélküled is...De talán,csak egy barátnak,ismerősnek,abból nem lehet baj...
-Amúgy hogy hívják?-biccentett Jenni Isabella karjai felé.
-Edward-mondta,és Rosalie felszisszent,én meg lefagytam egy pillanatra.
-Wow,még egy Edward-nevette el magát Stacey.-Talán még nem tudod,de a városban az egyetlen Edward,az...
-Hadd tippeljek!Az Edward Cullen?-kérdezte Isabella.
Rosalie most már fújtatott mérgében.

-Mégis honnan a francból ismer téged ez a csaj?-szűrte át a fogai között.
Egy gunyoros mosollyal az arcomon fordítottam felé a fejem,de nem válaszoltam,mert megtette valaki más.
-Ho...-akarta kérdezni Alexia.
-Mr.McGregor Cullen mellé ültette-mondta Harry.-Aki fél perccel ezelőttig Bellát bámulta.Tudsz róla,Bella?
Isabella felnevetett,én meg visszafordultam,hogy tekintetünk találkozzon.
-Én se vagyok vak-küldött egy mosolyt,mire a legtöbben felém fordultak.
Alice nem tudta visszatartani a nevetését mellettem,és vállon is veregetett.
-Na erről beszéltem-vigyorgott Emmett,és ötöst tartott Jaspernek.
-Pont ezért nyerek én-vigyorgott Jasper is,mire Alice-ből megint feltört a nevetés.
-Hogy neked miért mindig az embereket kell kifognod-fújtatott dühösen Rosalie.-Sosem tanulsz?Egyszer már megjártad,miért akarsz megint?
-Szerintem el tudom dönteni,hogy mit csináljak-fordultam Rosalie-hoz dühösen.-Neked ott van Emmett,vele törődj,ne az én dolgaimmal!
Rosalie felugrott a székről,és mind tudtuk,hogy már megint meg van a hangos jelenet.
-Nem,Edward,ez az egész család dolga.Nem hagyom,hogy megint összejöjj,majd tönkre tedd magad egy tyúkkal!Amíg te múltkor az öngyilkos akcióidat tervezgetted Brazíliában,Olaszországban,meg az isten tudja,még hol a sok ország közül,addig mind azt vártuk,mikor hozzák a halálhíredet,mert eltűntél,és nem tudtunk rólad semmit!
-Rosalie,elég ebből,az istenit!-szólt rá Emmett.-Ez tényleg csak rá,senki másra,csak rá tartozik,és nincs minden úgy,ahogy te szeretnéd.Ha úgy döntesz,hogy mégis vegyük meg azt a kastélyt Walesben,és költözzünk oda,benne vagyok,ilyenben nyugodt szívvel dönthetsz,de ne szólj bele az öcsém életébe!Gyere-állt fel,és feladta Rose-ra a kabátját,majd felvette a sajátját is.
Emmett kivezette Rosalie-t a menzáról,amíg mindenki minket bámult síri csendben.
-No igen,Rosalie és a híres kitörései-ölelte át Alice-t Jasper,amíg az befészkelte magát férje ölébe.
-Asszem Emmett kapni fog Rose-tól-mondta Alice komolyan,de a szeme nevetett.
-Hát még Rosalie,ha Esme megtudja-kuncogott fel Jasper.-Bár lehet,hogy apától jobban kéne félnie.
-Apa és anya eltörpül,ha hazaértünk,inkább tőlem féljen.Nem ez az első eset,hogy ordibál a suliban,és már meguntam-mondtam fojtott hangon.
-Emmett úgyse hagyja,hogy egy újjal is hozzá érj Rosalie-hoz-mondta Jasper.
Alice csilingelve felnevetett.
-Ki mondta,hogy bántani akarja?-kérdezte Alice.
-Hát?-kérdezett vissza Jazz.
-Egy jó kis fejmosást terveztem-vigyorogtam rájuk.
Már csak pár perc volt becsengetésig,úgyhogy a menza igencsak kiürült már.Aki itt volt,annak pedig nincs most órája,ahogy Alice-nek és nekem se.Csak négy embernek lett volna épp biológiája.
-Mi a baj,Jazz?-simított végig szerelme arcán Alice.
-Ez a lány-mondta Jasper,hogy csak mi halljuk.-Annyi érzelem kavarog benne.Egy átlag ember ebbe már beleőrült volna.És nagyon erősek.Mintha legalább három-négy ember érezné ugyanazt egyszerre.Én ezt...Muszáj mennem!
Alice megcsókolta Jaspert,átült a másik székre,majd Jazz kiviharzott az épületből.
-Hál'isten-sóhajtott fel Kim.-Nem tudom,mi a baja,de nehezen alszik el mostanában.Bezzeg neked már alszik is,mikor elveszed tőle a cumisüveget.Hogy csinálod?
-Fogalmam sincs.Minden ösztönösen jön,mióta csak hazavittem a kórházból.Talán ezt hívják anyai ösztönnek,nem tudom-vonta meg a vállát Isabella.
-Hát...azt hiszem,mi jó barátok leszünk-mosolyodott el Kim.-Legalábbis remélem.
Kimberly óvatosan felállt,és a lányát betette a babakocsiba.Majd egy puszit lehelt az arcára,és betakargatta.A két óvónő megindult feléjük és Isabella elszomorodott.Alice felugrott,és felrángatott engem is.
-Alice,mit csinálsz?-kérdeztem tőle,egy kicsit talán túl hangosan,mert sokan ránk néztek.
-Megnézzük a kisbabákat-trillázta úgy,hogy mindenki hallja az említett asztalnál.
-Minek?-kérdeztem megrökönyödve.-Ne tedd még nehezebbé Alice,utána nem tudom magam távol tartani tőle.Azt akarod,hogy úgy járjon,mint Bella?-tettem hozzá vámpírként.
Soha nem engedem,hogy úgy járjon,és látom rajtad,hogy már most szereted,szuggerálta felém Alice,majd fennhangon hozzá tette:-Mert kíváncsi vagyok.Te meg a bátyám vagy,és velem jössz.
Belementem a színjátékába,mert nehezen vallom be magamnak,de igaza van Alice-nek.Mint mindig-vagyis legtöbbször.És mindenki érdeklődve várta a fejleményeket,előlünk hiába is próbálták leplezni.Felsóhajtottam.
-Istenem,miért versz engem ezzel a lánnyal?-néztem egy pillanatra a plafonra.
-Hogy jó legyen neked,és persze Jaspernek is-kuncogott fel Alice.-Na gyere már!
Egy újabb sóhaj után követtem Alice-t,aki eltáncolt Isabelláékhoz.
-Szia,Alice Cullen vagyok,Edward húga,te meg Isabella,ugye?-csilingelte Alice Isabellának,aki láthatóan jót mulatott rajtunk.
-Igen,szia-köszönt vissza.-Ha jól hallottam,babanézőbe jöttetek-kuncogott fel.
-Ühüm,annyira édesek-áradozott Alice.

-Srácok,elkésünk óráról,két perc és becsengetnek-állt fel Joey,majd Kim,Stacey és Harry is csatlakozott hozzá.
-Neked lesz órád,Bella?-kérdezte Jenni.
Remélem,nem és itt tartja ezt az Adoniszt,bár a mitugrász húga nem kellene,gondolta Jenni.Még vigyorogni is tudtam volna belül,ha nem nem tetszik,hogy Bellának hívja.Sőt,idegesített,mert ő nem Bella.Ő Isabella!Két különböző személyiség.
-Nem lesz órám-rázta meg a fejét Isabella.-Asszem megkeresem a tánctermet.
Jennifer először megkönnyebbült,majd fogát csikorgatta idegességében.Míg a többiek épp fordítva.Nem szívesen láttak volna az asztaluknál,főleg a barátnős fiúk,majd megkönnyebbülten fújták ki a levegőt,miszerint nincs okunk a közelükben maradni.
-Akkor mi vissza is indulunk-szólt közbe Naomie.-Mikor jössz érte?-nézett Isabellára.
-Rögtön suli után-felelte Isabella.
Behajolt a babakocsiba,és homlokon puszilta a kisfiút.
-Szeretlek,Pöttöm-suttogta bele a puszijába,hogy senki se hallja,de mi ennél halkabb hangot is meghallunk.
A négy ember gyorsan elmenekült órára,míg az óvóvők is távoztak.Elég kínos csend telepedett ránk.
-Rendben Alice,most már láttad a babákat,és ismer Isabella is,mehetünk-mondtam Alice-nek úgy,hogy az embereknek csak egy egyszerű levegővételnek tűnt.

Nem mész sehova, Edward Cullen,megértetted?!Nem csak magam miatt csinálom.Hidd el,nemsokára még megköszönöd ezt nekem.
-Szóval te táncolsz?-kérdezte Alice Isabellától.
-Igen-bólintott Isabella elmosolyodva.
Úgy vettem észre,boldoggá teszi a tánc.Íme,még egy különbség köztük.
-Mióta,mit?-faggatta Alice.
Isabella felnevetett.
-Spanyol inkvizíció?-kérdezte kacagva.
Leültem egy szabad székre.
-Oh,igen,az.És hosszú.Mire Alice végez,azt is tudni fogja,hogy hívtad kiskorodban a macidat,de te még az eredeti nevünket se-magyaráztam meg.
-Eredeti név?Ezt bevallom,nem értem-felelte Isabella összeráncolt homlokkal.
-Mary Alice Brandon,ha már itt tartunk,ugyebár Edward Anthony Masen,ez nem jött be-vigyorgott Alice,mire felhorkantam,majd visszatért a saját kérdéséhez.-Szóval?
Mindenki elnevette magát az asztalnál,és Alice leült mellém.
-Na jó-kezdte Isabella.-Három éves korom óta táncolok,és sokfélét.Legfőbbként a balettot,azzal kezdtem kicsiként,de versenytáncok,modern-táncok vegyítve,épp amit.Ezért akarom megtalálni a tánctermet,mert azért más ott,mint otthon táncolni,és nem akarok kiesni a gyakorlatból.Tényleg,valaki tudja egyáltalán,hogy hol van?-nézett körbe.
-Sose kerestük-rázta meg a fejét Harmony.
-Én tudom,hol van,odakísérünk-ugrott fel Alice.-És nem,Edward,jössz!
-Ah,ne már-motyogtam,amíg Alice megfogta a kezem,és felhúzott a székről.
-Ennyire aláveted magad a húgodnak?-kérdezte Troy döbbenten.
-Nem neked kell vele egy házban laknod-panaszkodtam megjátszott rémülettel.-El nem hiszed,mikre képes ez a törpe!
Alice mérgesen fújtatott egyet,amíg Isabella döbbenten nevetett fel.
-Ti ezt direkt csináljátok egymással?-kérdezte Jenni.
Mindketten felnevettünk Alice-szel,és én összeborzoltam a haját.
-Hát persze,hogy direkt-vigyorgott Alice.-Különben mit ér testvérnek lenni?!
Mindhárman felvettük a kabátunkat,majd elindultunk a főépület felé.
-És merre van a táncterem?-érdeklődte meg Isabella.
-A főépületben.Harmadik emelet.Tényleg kevesen tudnak róla-mondtam.
-Miért?-kérdezte Isabella,és kék szemeit rám emelte.
-Csak néhány végzősnek van a harmadikon órája,és ott van a tanári is,tehát nem szívesen vándorolnak fel a diákok-csivitelte Alice.-De mi igen.
Beléptünk az ajtón,és a lépcsőn fel indultunk.Mikor felértünk a másodikra,Alice megtorpant.
-Menjetek csak,nekem van egy kis dolgom!-vigyorgott szélesen.
-Mit csinálsz,Alice?-kérdeztem tőle vámpírbeszéddel,így Isabella nem hallhatta.
Szeretnék egy kicsit Jasperrel lenni.És nektek sem árt,ha kettesben vagytok egy keveset,csak hülyeséget ne csinálj.És itt arra célzok,hogy maradj vele,ne menekülj!Azzal mindkettőtöknek ártanál,Edward,szuggerálta felém Alice.
-Öhm,rendben-mondta Isabella,és éreztem,hogy kicsit ideges lett.
Alice elszökdelt a folyosón,Jasper terme felé,hogy kihívja.Viszont Isabella idegesen nézett utána,amíg kínos csend telepedett ránk.
-Mehetünk?-kérdeztem végül.
-Persze-mondta,és elindult a lépcsőn.-Mondd csak,hogy-hogy Alice-nek és neked más a nevetek?
-Már nem használjuk,mindenhol Alice és Edward Cullenként vagyunk számon tartva-mondtam.
Isabella kérdőn fürkészte az arcom,így folytattam a fedősztorinkat.
-Carlisle és Esme a nevelő szüleink.Mindannyiunkat örökbe fogadtak.Alice,Emmett és én felvettük a Cullen nevet,de Jasper és Rosalie már nem.De talán jobb is így-nevettem el magam.-Furcsán nézne ránk egy anyakönyv-vezető,ha két Cullent kellene összeadnia.
-Az biztos-nevetett velem együtt Isabella.-Tényleg,mi volt az a jelenet szünetben?
-Nos,Rosalie nehezen fogadja el,hogy megvan a magam élete,amihez semmi köze-feleltem kissé morcosan.-Azt hiszi,ő a világ közepe.El van telve magával,pedig nem kéne.Annyira hiú,hogy az már veszélyes.
-Pedig szerintem Rosalie...nagyon szép-mondta,és elpirult.
Felnevettem.
-Néztél te ma tükörbe?Sokkal szebb vagy nála-mondtam,mire paradicsom-vörös lett,és a padlót kezdte el nézni.-Bocs,nem akartalak zavarba hozni.
-Pedig sikerült-nézett fel a szemembe.
Teljesen megkavarodtam a szemeitől.Tiszta ég kék szemek,amik furcsa csillogással fúródtak az enyéimbe.Annyi minden volt benne,köztük nagyon sok fájdalom.És én el akartam felejtetni vele a fájdalmat egy csókkal,legalább egy futó pillanatig...
-Megjöttünk-mondtam nagy nehezen,és elfordítottam a fejem,mielőtt butaságot csináltam volna.
Isabella megrázta a fejét,mint aki most kelt fel a kábulatból-és tényleg olyasmi volt,kábulat-,én pedig kinyitottam a terem ajtaját.Egy apró helyiség volt,ahonnan három ajtó nyílt.
-WC-mutattam a jobb oldali ajtóra-,öltözők és a táncterem-intettem a középső,majd a bal oldali ajtó felé.-Hölgyeké az elsőbbség-nyitottam ki a táncterem ajtaját.
-Köszi-mondta Isabella,és beljebb lépett.-Hú,tök jó állapotban van...
-Mit vártál?-nevettem fel.
-Forksban?-nézett rám mindent tudóan.
-Valahogy én is így reagáltam néhány dologra,mikor ide költöztünk-nevettem fel megint.
-Mikor költöztetek ide?-érdeklődött Isabella.
-Úgy két éve.
-És honnan?-kérdezett tovább.
Isabella a fal mentén futó korláton húzta végig a kezét,ahogy beljebb haladt.
-New Hampshirből-mondtam végül,és a falnak vetettem a hátamat.
Így figyeltem,ahogy körbejárja a termet,majd a felénél megtorpan,és érdeklődve rám néz.
-Tudsz táncolni?-tette fel azt a kérdést,amit a legkevésbé sem vártam.
-Az attól függ-feleltem végül.-Balettozni nem fogok,ha azt várod...Miért?
-Csak...egy hülye ötlet,nem számít-fordította el a fejét.
Hümm,Edward,lehet hogy napokban kellett volna fogadnunk Emmettel,nem hónapokban.Azt hiszem,nyerni fogok,köszike!,szuggerálta felém Jasper valahonnan a folyosőról a gondolatit,de nem törődtem vele.
-Milyen ötlet?Kíváncsivá tettél-vettem elő a meggyőzős mosolyomat.
-Áh,nem fontos-rázta meg a fejét Isabella,miközben a szívverése meglódult.-Mondom,csak hülyeség.
Nem akartam tovább feszegetni a témát,de frusztrált,hogy nem tudom mi jár a fejében.
-Mennyi idős vagy?
-Tizenhét-vágta rá Isabella.-Miért?
-Idősebbnek tűnsz-jegyeztem meg.
Keserűen felnevetett.
-Két hónapja még fiatalabbnak néztek a koromnál.Akkor még abból állt az életem,hogy a csoport legjobbja legyek.Mindenkinél több elemet ismerek,és nem csak elméletben,hanem meg is tudom őket csinálni-gördült ki egy könnycsepp a szeméből,de folytatta.-Akkor az volt az álmom,ha megszületik a kistestvérem,délutánonként játszok vele,este olvasok neki egy mesét.Majd ha nagyobb lesz,megtanítom táncolni,miközben egy jó nevű együtteshez szerződtetnek,miután végeztem az MSA-n.Egyik nap is épp táncórám volt,mikor csörgött a telefonom.És az életem a feje tetejére állt.Tudod,ki hívott?Apu,hogy azonnal menjek a kórházba,mert Anyunak elfojt a magzatvize.Anyu megérezte,hogy valami baj lesz,mert mielőtt betolták a szülőszobába,megesketett,hogy akármi történjék is,gondját viselem Apunak és a testvéremnek.Négy óra teljes tudatlanságban.Ennyit vártunk,hogy az orvos végül közölje:egészséges kisfiú született,de Anyu meghalt.Elpattant egy ér az agyában,és nem tudták megmenteni.És most itt vagyok egy öt hetes kisbaba anyjaként,miután elrendeztem Anyu temetését és egy költözést,amíg Apu még csak rá se nézett a fiára.És fogalmam sincs,miért mondom el ezt neked,hisz nem is ismerlek.
-Sokszor könnyebb olyannal beszélni,akiről alig tudsz valamit,mint olyasvalakivel,akiről még azt is tudod,hol van anyajegye-mondtam csendesen,amíg Isabella elmorzsolta azt a pár könnycseppet az arcán.
-Kössz,hogy meghallgattál,így már sokkal jobb-mosolyodott el halványan.

-Örülök,hogy jobban vagy-mosolyogtam vissza.

-Most biztos egy hülye,érzelgős libának tartasz-mondta Isabella.

Felnevettem,és megráztam a fejem.

-Nem,én egy olyan lánynak tartalak,akinek gyökerestül megváltozott hirtelen az élete,és végre talált valakit,akinek elmondhatja,mi nyomja a lelkét.

-És neked mi nyomja a lelked?-kérdezte,és elég furcsán nézhettem rá,mert folytatta.-Öngyilkosakciók,újabb tyúk?

-Hosszú,fájdalmas,és felesleges.És Rosalie ő ezt nem értette,bár még most sem érti-elmosolyodtam,nehezen.-Már csak egy emlék az egész.Rég volt...

Reméltem ezzel a válasszal beéri.Sokáig fürkésztem az arcát,míg végül a szemében megtaláltam a választ:ezt nem igazán veszi be,de nem fogja feszegetni a témát.Egyszercsak egy csillanást láttam a szemében,majd megindult felém.Pár lépésre tőlem megállt,és kinyújtotta a kezét.

-Mi az?-kérdeztem,de meg sem próbáltam arrébb menni,pedig világos volt,mi a szándéka.

-Baletton kívül mi az amit nem táncolsz?-kérdezte Isabella.

-Öhm,hát hajrá-fiú nem leszek,meg a tangóért sem vagyok oda-hoztam össze végül egy értelmes
mondatot.

-Tehát keringőzni tudsz-jelentette ki,és elmosolyodott.

Egyikünk se engedte el a másik tekintetét.Isabella közelebb lépett,és megfogta a kezemet-nagyon puha,meleg keze volt,jól esett az érintése.Egy pillanatra összerezzent a belőlem áradó hidegtől,de másik kezét a vállamra tette,míg én a derekára az enyémet.

-Nem zavar?-kérdeztem,amíg elkezdtünk lépkedni.

-Mi?-kérdezett vissza Isabella.

-Hogy hideg a bőröm.

-Nem,nem zavar-rázta meg a fejét.-Bár kíváncsi lennék,miért,de majd elmondod,ha akarod...

-Kérdezhetnék valamit?

-Kérdezd.

-Miért lett Edward az öcséd?Tudod,ha már egyszer névrokonok vagyunk-mosolyodtam el.

-A nagyi kérése volt.Mielőtt meghaltak,úgy volt,hogy Anyu terhes,de aztán a baba elment.Bella nagyi ekkor kérte meg Aput,hogy ha valaha születik öcsém,akkor Edward legyen a neve.

-Mikor haltak meg a nagyszüleid?-kérdeztem a nyugodtság álarcát felöltve.

-Öt éve.Szén-monoxid mérgezést kaptak.Nagyapa azonnal belehalt,de a nagyinak még volt ereje segítséget kérni.Az orvos azt mondta,lehet,hogy túl élte volna,de mikor megtudta,hogy Jacob nagyapa meghalt...elaludt,és a szíve leállt.Alig húsz órával élt tovább,még elbúcsozott Aputól.Apu azt mondta,akkor is az Edward nevet emlegette,úgytűnik,nagyon fontos volt neki.

-Igen,biztosan-feleltem,és kinéztem az ablakon.-Basszus,esik a hó!

-Mi?Márciusban?-állt meg hirtelen Isabella,mejd megfordult.-Tényleg,hogy-hogy?

-Nem t'om,itt még karácsonykor is inkább az eső esik,nem hogy márciusban a hó?!-lepődtem meg.

-Örülök,hogy még itt vagytok-csapta ki az ajtót Alice,majd beszökdelt,akit pedig Jasper és Emmett követett.-Bocsa,nem tudtam,hogy zavarunk!

Isabella éps én egyszerre kaptuk el a kezünket,mert még mindig fogtuk.Szegény lány arca rákvörösre váltott.

-Rosalie?-kérdeztem Emmettet.

-Otthon,haza küldtem-komorult el az arca,majd visszaköltözött rá a vigyor.-Nem jöttök ki?Ilyet se látott még a világ,március 10-én esik a hó!

20 perc múlva még egy hosszú pillantás után Isabella és én is elmentünk a saját óránkra,és végig őt figyeltem mások gondolatain keresztül.

Egy másik élet-Ízelítő a 6.fejezethez 2.

Tudom,tudom,de sajna lassan haladok,úgyhogy újabb ízelítőt hoztam nektek.Remélem tetszik,bár csak apró részlet,viszont most aztán törhetitek a fejeteket a továbbiakon!

:D

Rosalie felugrott a székről,és mind tudtuk,hogy már megint meg van a hangos jelenet.
-Nem,Edward,ez az egész család dolga.Nem hagyom,hogy megint összejöjj,majd tönkre tedd magad egy tyúkkal!Amíg te múltkor az öngyilkos akcióidat tervezgetted Brazíliában,Olaszországban,meg az isten tudja,még hol a sok ország közül,addig mind azt vártuk,mikor hozzák a halálhíredet,mert eltűntél,és nem tudtunk rólad semmit!
-Rosalie,elég ebből,az istenit!-szólt rá Emmett.-Ez tényleg csak rá,senki másra,csak rá tartozik,és nincs minden úgy,ahogy te szeretnéd.Ha úgy döntesz,hogy mégis vegyük meg azt a kastélyt Walesben,és költözzünk oda,benne vagyok,ilyenben nyugodt szívvel dönthetsz,de ne szólj bele az öcsém életébe!Gyere-állt fel,és feladta Rose-ra a kabátját,majd felvette a sajátját is.
Emmett kivezette Rosalie-t a menzáról,amíg mindenki minket bámult síri csendben.

Egy másik élet-Ízelítő a 6.fejezethez

Egy kis ízelítő a következő részből,mert megígértem,hogy sietek,de nem feltétlen tudom betartani a szavamat.Sajnos most csak ennyire futotta az időmből:( de legalább lesz min agyalnotok:D


-Szia-köszönt rám a világ legszebb hangja.
Edward Cullen,ezt azonnal hagyd abba!-szóltam magamra,majd felnéztem a lányra.Teljesen elbővült,ahogy gyönyörű kék szemei találkoztak az enyémmel.
Szia-köszöntem vissza-Edward Cullen vagyok.
-Isabella Black-mosolyodott el.
Fogalmam sincs,mire gondolt,de valamin jól szórakozott magában.Black?Tehát tényleg rokona.Talán annak a kisfiúnak lehet a lánya.Bár ahhoz képest nagyon fehér a bőre,pont mint neki.Nyoma sincs indián ősnek.És mintha beteg is lenne,sápadt és beesett az arca.A szeme alatt pedig sötét karikák üvöltötték,hogy nem alszik rendesen.
-Honnan jöttél?-törtem meg a csendet.
-Baltimore-ból-felelte.
-És miért pont ide költöztél?-kérdeztem,amin láthatólag meglepődött.
-Hát...Apu itt született,itt is érettségizett.A nagyiék is itt éltek,így aztán még házat se kellett vennünk-mosolyodott el.
-Apukád mit dolgozik?Nem lehetett könnyű munkát kapnia Forksban-mosolyodtam el,hogy megint megleptem a kérdésemmel.
-Hát eddig gyilkossági nyomozó volt,most a rendőrfőnök helyettese.
A sors iróniája-nevettem fel keserűen magamban.
Ó,hogy az a lány,hallottam meg megint Missy Raynolds gondolatait.Első napja itt,és máris minden fiú utána fordul.És még Edward is beszélget vele,bezzeg engem azóta le se szar,hogy megjelent a városban a családjával együtt.

Szereplők

Az iskolatársakat feltettem.

Katt a linkre a További szereplők cím alatt.

Egy másik élet-5.fejezet

Itt a kövi!Ros-alice-nek!

5.Suli


-Na,ezt is megértem-motyogtam bele az ásításomba,amíg ráadtam Edwardra a rugdalózót.-Hát mi lesz velünk egymás nélkül,Pöttöm?-böktem meg az orrocskáját.
Ma lesz az első napom a suliban,és Edwardot addig beadom a bölcsibe.Ez még kibírható lenne,csak hogy Edward rajtam kívül senkitől se fogad el kaját.És ez itt a bökkenő.
Kivettem az oroszlánt a kiságyból,és föléje tartottam.Édesen kapálózott érte,amíg el nem kapta,de akkor magához szorította.Elnevettem magam.
Amíg Edward eljátszott a plüssel,én is végre felöltöztem.Egy fekete,ék varrású,térd alá érő szoknyát,egy sötétbordó blúzt,fekete kardigánt és fekete tűsarkú csizmát vettem fel,felvittem egy kis szájfényt,a hajamat pedig lógva hagytam.Nem voltam hozzá szokva a sminkeléshez,mert eddig a táncórákon úgyis elkenődött,így a táncszakosok általában felismerhetők voltak az arcuk alapján is.A hátizsákomba bedobtam két füzetet és a tolltartómat,amjd felnyaláboltam Edwardot oroszlánostól,és lementem a földszintre.Apu épp indult.
-Sok szerencsét,rendőrfőnök-helyettes úr!-köszöntem neki.
-Neked is,Isabella-köszönt el.
Edwardot befektettem a babakocsiba,miután az overall is rákerült,én pedig felvettem a kabátomat.Még csak hét óra volt,de két beíratást is el kellett intéznem órakezdés előtt,és negyed óra az út.Tegnap elmentem bevásárolni,és direkt a suli felé kerültem.Onnan két percnyire van az óvó-bölcsőde.
Még megnéztem,mindent el tettem-e Edwardnak,és minden megvolt.
Fogtam a babakocsit és kitoltam a házból.Miután sikeresen betettem Edwardot babakocsistól a kocsimba,én is beszálltam,majd indítottam.A kicsi egész úton a plüssel játszott,és gügyögött egy kicsit.
-Jó napot,miben segíthetek?-kérdezte a portás.
-A kicsit szeretném beíratni a bölcsődébe-intettem a babakocsi felé.
-Bal oldali folyosó,első ajtó.Ms.Prestont keresse.
Könnyen megtaláltam az irodát,még csak pár óvódás volt az épületben.Kopogtam és vártam.
-Szabad!-kiáltották ki.
Benyitottam,és egy fiatal,szemüveges,ducibb nőt találtam az íróasztal mögött az apró szobában.
-Jó napot,Isabella Black vagyok-mutatkoztam be.
-Anne Preston,az igazgatónő.Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Az öcsémet szeretném beíratni a bölcsődébe-feleltem.
-Foglaljon helyet-intett Ms.Preston az egyik szék felé,ami az íróasztal előtt volt.Leültem.-Hogy hívják az öccsét?
-Edward Black.Öt hetes,de nekem suliba kell járnom-magyaráztam.
-És az édesanyja?
-Meghalt.Szülés közben.
-Részvétem...Az etetést mi is meg tudjuk oldani,vagy van valami probléma?-kérdezte Ms.Preston.
-Az az igazság,hogy rajtam kívül senkitől sem fogadja el az ételt-vallottam be.
-Na most ezt úgy tudjuk orvosolni,hogy az ebédszünetében átvisszük a kisfiút az iskolába etetésre.Van egy kilenc hetes kislány a bölcsődében,az édesanyja szintén diák,és náluk is így tudtuk megoldani a problémát.Ha ez így megfelel,akkor csak egy anyakönyvi-kivonatra,és egy aláírásra lenne szükségem.
-Persze,hogy jó-fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt.-Tessék,az anyakönyvi kivonat-nyújtottam át a papírost.
Ms.Preston elővett egy nyomtatványt,és kitöltötte,majd felém fordította.
-Itt és itt írja alá-mutatott két szaggatott vonalra.
Aláírtam,és ő vissza adta az anyakönyvi-kivonatot.
-Kész is van-mondta mosolyogva.-Tudja,csak ez a két baba van jelenleg a bölcsődénkben,így nincs sok gond.Biztosan jól el lesz itt a kis Edward.
-Igen,biztosan-mondtam,és halványan elmosolyodtam.
-Jöjjön,bemutatom az óvónőknek-állt fel Ms.Preston,és kiindult az irodából.
Kettővel arrébb lévő szobába ment,ahol két nő-egy idősebb és egy fiatal-beszélgetett.
-Naomie,Monica,ők itt Isabella és Edward Black-vezetett be a szobába.-Edward mától velünk lesz,amíg Ms.Black iskolában van.A kisfiút is át kell vinni az iskolába,mikor a másik babát.
-Helló!-köszönt a fiatal lány.-Naomie vagyok.Újak vagytok a városban?
-Igen-mondtam.-Pénteken költöztünk.
-Honnan jöttetek?Melyik suliba jártál?-érdeklődött,és elmosolyodtam kíváncsiságán.
-Baltimore-ból költöztünk ide.Az MSA-re jártam.
Azt hittem,a lány álla leesik a pincébe.
-Mi az az MSA?-kérdezte az idősebbik nő.
-Maryland-i Művészeti Iskola.A legjobbak sulija-magyarázta Naomie.-Csak kevés ember jut be egy csoportba.Anno én is próbálkoztam,de rögtön elutasítottak.Milyen szakos voltál?
-Táncművészeti,de rajzszakos is voltam,bár az csak másodképzésben-feleltem.
Felnéztem az órára.Elmúlt fél nyolc,és Edward már aludt a babakocsiban.
-Elnézést,de nekem még be kell iratkoznom a suliba-mondtam,és lehajoltam Edwardhoz,majd adtam egy puszit a homlokára.-Szia,Pöttöm!
Kezet fogtam mindhárom nővel,majd nehéz szívvel elindultam a kocsim fele.Gyorsan hajtottam ahhoz az épülethez,ahol tábla hirdette:FORKSI KÖZÉPISKOLA.Beálltam egy üres helyre.Egyre több lett a diák minden percben,és szívesen bámulták a kocsimat.
Legszívesebben visszamentem volna a kicsikémhez,de tudtam,jó ott neki.Nagy nehezen kiszálltam a kocsiból és a hátizsákomat a hátamra dobtam.Kizárva a kocsonyán lógó szemeket megindultam arra,amerre tegnap megtaláltam a tanulmányit.Három épület volt az egész iskola.Az egyik a főépület,a másik talán a tornaterem,a harmadik pedig a menza,az épület végében pedig TANULMÁNYI IRODA és EGÉSZSÉGÜGYI SZOBA,hirdette az ajtó fölött a tábla.
Apu azt mondta,régen több épületből állt a suli,de hét-nyolc évvel ezelőtt gyújtogatás miatt leégett az egész,úgyhogy újra építették.Beléptem a helyiségbe.Két nő beszélgetett egy papírokkal tele pakolt pult mögött.Nem vették észre,hogy bementem.
-Úgy hallottam,hogy elvileg újak jöttek a városba,és a lánynak van egy gyereke,pedig van vagy tizennyolc éves-pletykálkodott a tűzvörös hajú,jó nyugdíjas korú nő.
-Jó napot!-léptem közelebb,mintha nem is hallottam volna őket.
A vörös nő biccentett,majd besétált az orvosi szobába.
-Szervusz!-köszönt rám a fekete hajú,talán 20-21 éves lány.-Ms.Platt vagyok,miben segíthetek?
-Isabella Black vagyok,szeretnék beiratkozni az iskolába.
-Oh,rendben-kezdett el kutakodni az egyik ingatag irathalomban.-Kaphatnék egy bizonyítványt?-nézett fel Ms.Platt egy nyomtatványról.
Átadtam a bizonyítványomat,ami alapján Ms.Platt kitöltötte a nyomtatványt.Majd újabb irathalmok között kezdett keresgélni,míg végül leterített elém néhány lapot.
-Látom,franciát tanultál.Tessék,ez az órarended.Ezt pedig majd írasd alá a tanáraiddal,és hozd vissza nap végén.Egy térkép az iskolához-mutogatta végig a papírokat.-Van táncterem is az iskolában,ha gondolod,nyugodtan használhatod.És a hajrá-csapatba Vivianne Kemp-nél,a csapatkapitánynál tudsz jelentkezni,ha szeretnél,tekintettel az eddigi tanulmányaidra.Sok szerencsét-mosolygott rám kedvesen.
-Köszönöm-mosolyogtam vissza,nem túl meggyőzően.
Elindultam a 36-os terem felé,ahol franciám lesz Ms.Lucas-szal.Már csak öt perc volt becsengetésig,és az iskola dugig volt diákokkal.Kisebb közlekedési balesetek és dugók történtek,ahol elhaladtam.Sosem értettem,miért jó így megbámulni egy új tanulót.De hát ez kisváros,nyilván nem érik egymást az újdonságok.
Két perccel becsengetés előtt megtaláltam a termet.Még volt egy szabad pad,így oda ültem,amíg mindenki sugdolózni kezdett a teremben.Majd egy ezüst-szőke hajú,apró,vékony lány viharzott be terembe,és ledobta magát mellém.10 másodperc később megjelent a tanárnő.
-Ms.Hugh!Ez volt az utolsó alkalom,hogy elnézem a késését!-ripakodott rá a mellettem lihegő lányra Ms.Lucas.
-Ön előtt értem be,Ms.Lucas,tehát nem késtem el-mondta a lány.
Ms.Lucas dühös szemekkel méregette a lányt,majd rám pillantott,és elmosolyodott.
-Nahát,új tanulónk van?-kérdezte.-Gyere ide,mutatkozz be az osztálynak,biztos szeretnék tudni,ki mentette meg őket egy feleléstől.
Tapintható volt az osztály megkönnyebbülése.Nehezen feltápászkodtam,és kivittem a tanárnőnek a papírt aláíratni,majd elmondtam,hogy hívnak,mennyi idős vagyok,és hogy Baltimore-ból költöztünk ide.
-És miért pont franciát tanulsz?Csak mert ez az osztály,már megbocsáss,de sík hülyék a francia nyelv szépségeihez-mondta Ms.Lucas,mire az osztály fele felhorkant,a másik fele meg helyeselt-,csak már nem volt más csoportban hely nekik.
-A régi sulim egy francia iskolával tartott csereprogramot.Meg a legtöbb szakszó franciául van,így nem árt érteni is őket-magyaráztam.
-Hogy-hogy szakszó?Melyik suliba jártál?-kérdezte Ms.Lucas döbbenten.
-Az MSA-re,táncművészeti szakra-feleltem.
A tanárnőnek meglepődni se volt ideje,mert őt és még négy tanárt behívattak a tanulmányiba.
-Itt maradtok kicsengetésig-mondta Ms.Lucas,majd elviharzott.
Nyugodt szívvel sétáltam vissza a helyemre.
-Amúgy Alexia vagyok-nyújtotta kezét a szőke lány.-Rajtunk kívül még négy osztály köszönheti neked ezt a lyukasórát.Úgyhogy köszi!
-Szívesen,de mit is?-fogtam kezet Alexiával.
-Ha,és ez tényleg ritka eset,új tanuló érkezik,azokat a tanárokat,akik tanítani fogják,összehívják.Sokszor csak isznak egy kávét,de addig sincsenek-szólt közbe egy mögöttem ülő fiú.
-Bemutatom Ray-t,Isabella.Nagyon jó srác,édes,jó a humora,de ne akarj vele járni,hacsak nem futókapcsolatra vágysz.Három hétig tartott a kapcsolatunk,és kevéssel volt csak annál tovább barátnője.De remek haver-vigyorgott Alexia.
-Nem tudtam visszatartani egy kuncogást,és három padnyi sugarú körben mindenki dőlt a röhögéstől.Aztán zenélést hallottam,és rájöttem,hogy elfelejtettem lehalkítani a telefonomat.Gyorsan felvettem.
-Igen?-szóltam bele.
-Csá,kislány,mi vagyunk-hallottam három hangot a vonal másik végéről.
-Sziasztok!Na mi baj?-kuncogtam bele a telefonba.
-Miből gondolod,hogy baj van?-kérdezte Sydney.
-Syd,drágám,hétfő van,tehát egész nap tánc.Csak akkor hívnátok,ha gond van és segítség kell-feleltem,amíg engem hallgatott az egész osztály síri csendben.
-Oké,kapcsolj át videóra-mondta Sylvia.
Elvettem a telefont a fülemtől,majd bekapcsoltam a videót.Jó így beszélgetni,csak mindenki hallani fogja.Három arc tolódott be a kijelzőmre.
-Mondhatjátok-mosolyogtam bele a telefonba.
-Ms.Marshall beteg-kezdte Brad,a volt partnerem.
-Jobban mondva influenzás és Cathy bajban van-egészítette ki Sydney.
-Mi a gond?-kérdeztem.
-Ryan és én kaptuk meg a Rita-forgást-hallottam meg Cathy sírós hangját.
-Uhh,sajnálom,drágám,az tényleg komplikált.De még mindig nem tudom,mi a baj-hívtam fel rá a figyelmüket.
-Tudod,van a végén,mikor Ryannek le kéne tennie,de nekem folyton kicsúszik a kezem az övéből.Nem tudom megcsinálni-panaszkodott Cathy.
-Csak nyugodj meg,Cathy.Brad,szeretném látni,pontosan mi a gond-mondtam tárgyilagosan.
-Rendben-mondta Brad,majd felemelte a telefonját és a kamerát úgy fordította,hogy lássam Cathy-t és Ryant táncolni.
Mögöttem Ray és mellettem Alexia érdeklődve leste a kijelzőt.
-Jó,mehet-mondtam,mire a páros elkezdte a forgásokat egymás után gyönyörűen megcsinálni.Majd mikor Ryan a háta mögött elkezdte letenni Cathy-t,Cathy keze teljesen kicsavarodott és elengedte Ryant.-Már értem,mi a gond...Mire csináljátok?-kérdeztem elgondolkodva.
-A végzősök záróvizsga-nyitányára-jött a válasz Sydney-től.
-Tehát nem kötelező elem-motyogtam inkább csak magamnak,de Syd is hallotta.
-Mire gondolsz?Vegyük ki?-kérdezte idegesen értetlenül.
-Nem,semmiképp-feleltem.-Ryan,Cathy!Mit szólnátok a Wyne-hoz?
-Én arról még nem hallottam-tolult be Ryan arca a kijelzőmre.
-Én lehet,hogy igen,de így nem tudom-láttam meg Cathy szeplős arcát is.-Ti tudjátok?-fordult a többiekhez.
-Igen,tudom melyik az-hallottam meg Sylvia elhaló hangját.-De Isabella Black,ezt még te sem gondolhatod komolyan!
-De igen-mosolyodtam el.-Meg tudnák csinálni.
-Bells-nek igaza van.A Wyne nem lenne rossz-védett meg Brad.
-De igen,rossz ötlet.Tavaly egy végzős pár is betette a vizsgatáncába,és a csaj három hónapig gipszben feküdt.Emlékezzetek csak vissza.Eltört a lába,a csuklója és súlyos agyrázkódást kapott-hisztizett Sylvia.-A partnerének meg felszakadt a fél arca.
-De az a srác hibája volt,mert a barátnőjét leste,nem a partnerét-szólalt meg nyugodt hangon Simon.-Ez a gond nem lesz Ryannel.
-Igen,de még mindig nem ismerem a Wyne-elemet-szólt közbe Ryan.
-Az egészben a változás annyi,hogy az utolsó forgás után nem emeled fel Cathy-t,hanem elengeded,és ő három lépésből nekifut,majd te felemeld,és Cathy szaltó ugrással két másik fiú karjaiba érkezik-mondtam,és vártam a reakciókat a régi osztályomtól.
-Benne vagyok-mondta Cathy és Ryan egyszerre.
-Szuper,zseni vagy,Isabella,imádlak-küldött egy puszit Sydney.
Felnevettem.
-Az lehet,de ezt még be kell tanulniuk.És utána rávenni Ms.Marshall-t,hogy ez jobb,mint a Rita.Ami nem lesz könnyű feladat-világosítottam fel őket.
-És véglis mi a gond,hogy nem tudjuk a Rita-t?-kérdezte Ryan.
-Mikor megfogod Cathy kezét,Cathy-nek ki kéne fordítani az övét,hogy mikor le akarod tenni,akkor visszaforduljon a karja,és ne kicsavarodjon.Azért nem tudja tovább fogni a kezedet.De amúgy gyönyörűen csináljátok.
-Köszi,Isabella-hálálkodott Cathy.-Immár sokadszor mentesz meg minket.De azért lehet,hogy még kelleni fogsz...Amúgy jól vagy?Olyan sápadt és beesett az arcod.
-Persze,megvagyok,csak a szívem nem hagy aludni-mosolyodottam el.-És egy kicsit megviselt az utóbbi öt hét,mint sejthettétek.
-Sajnálom,Bells!-mondta Brad.-És Will hogy van?
-Oh,már nem harapófogóval kell kihúznom belőle napi két szót,de minden más maradt.De majd még beszélünk,srácok,ha nem órán leszünk mind.Na pussz!Jó gyakorlást!-búcsúztam el tőlük.
-Szia,kislány,csá!-köszöntek el mind,majd kinyomtam a telefont.
-Hihetetlenek-motyogtam.
-Wow-hallottam magam mellől egy csodálkozó hangot.-Te aztán tényleg értesz ehhez!És amit azok táncoltak!Ti ilyeneket tanultok az...izé...MSA-n?
Bólintottam,majd felemeltem a fejem,hogy egy osztálynyi döbbent szempárral találkozzak.Szerencsére a csengő megmentett.
-Milyen órád lesz?-állt fel Alexia.-Mert nekem angol a kilencesben.
-Töri a...tizenkettesben-néztem bele az órarendembe.-Mr.Gorham-mel.
-Nekem is-vigyorgott Ray.-Veled tarthatok?
-Ha akarsz-vontam meg a vállam.
-Ki az a szívem,aki nem hagy aludni?-kérdezte Ray a folyosón sétálva,cinkosan mosolyogva.-Talán hoztad a barátodat is?
-Felnevettem,és megráztam a fejem.
-Ő az öcsém-zártam le a témát.
-Ah,Harry,csajok!-intett egy triónak Ray,akik csatlakoztak hozzánk.
-Hello,Isabella vagyok-mutatkoztam be.
-Szia-szólalt meg egy fekete hajú lány,akiről első ránézésre megállapítottam,hogy nagy dumás pletykafészek.-A nevem Jenni,ők meg a Dexter ikrek,Harry és Harmony-intett a barátai felé,két szőkésbarna hajú,szeplős arcú testvérre.-Ha Ray-jel mászkálsz,nyilván törid lesz.Úgyhogy mellém is ülhetsz,ha akarsz,persze nem kötelező.Sőt,ha szerencsém van,akkor ez után matek órád lesz Ms.Harper-rel.
Bele lestem az órarendembe.Matek Ms.Harper-rel,majd biológia Mr.McGregorral.Szuper!Legalább lesz olyan órám,amit szeretek is.Biológia,a kedvencem a tánc után.
-Szerencséd van,matek Ms.Harper-rel.
Időközben beértünk a terembe,és leültem Jenni mellé.Ray előttünk ült le egy másik fiú mellé,majd mindketten hátrafordultak.
-Isabella,ő Troy Michaels,Alexia barátja.A húga MSA-s-mutatta be nekem a fiút Ray.
-Szia-köszöntem.-Milyen szakos a húgod?
-Tizedikes tánc-és zeneszakos.A neve Gabriella Michaels-mondta Troy.
-Gabriella...Gaby,egy zöld szemű lány,aki alig ért a vállamig?-kérdeztem döbbenten.Troy bólintott.-Volt a házunkban.Anyu volt a zenetanárja,néha átjött különórákra.
-Tudom,mesélte.Azt is mondta,hogy gyönyörűen elrendezted anyud temetését,ott volt ő is.És hogy a körülményekhez képest nagyon jól tartod magad,bár csak ritkán látott a suliban.Nagyon szerette édesanyádat,folyton róla áradozott,de még most is.Az egész osztálya hiányolja.
-Hát még én-morzsoltam el egy könnycseppet a szemem sarkából.-...Amúgy csak tényleg nagy ritkán jártam be a suliba,otthon tanultam...De honnan tudtad,hogy ismerem a húgod?
-Nem sok Isabella Black,egy MSA-s szaladgál a világban-mosolyodott el.
-Most legalább elmondhatod Gabynak,hogy osztálytársak vagyunk.
Pont bejött Mr.Gorham,a történelem tanár.Szerencsére ő nem firtatta a bemutatkozást,csak alá írta a papírt,és már el is kezdte az órát.Mivel ezt a tananyagot már tanultam,nem igazán tudtam rá figyelni.
Ehelyett azon járt az agyam,hogy vajon Edward jól van-e a bölcsiben?És nekem sikerül-e teljesen beilleszkednem ebbe az életbe Forksban.Talán igen,sikerülhet.És mit csináljak vacsorára?Aput elfogadják a rendőrségen?Gyerek mellett lehet még időm a tizenévesek világára?Tudok egyensúlyt tartani az anya-háziasszony és a tinédzser-diák szerep között?Akar-e valaki is egy olyan lányt,akinek van egy fia?
Ezzel telt el az egész óra.Már matek óra előtt ültünk e teremben Jennivel.
-Szóval akkor MSA-s voltál?-kérdezte érdeklődve Jenni.
-Igen,tánc- és rajzszakos.De a tánc volt a legfőbb-feleltem.
-És anyukád...mikor halt meg?-sütötte le a szemét.
Felsóhajtottam,ahogy eszembe jutott Anyu,mikor mosolyogva várta Edwardot,és mikor szülés előtt könyörgött nekem.
-Öt hete-mondtam elhaló hangon.
-Akkor már értem-motyogta.
-Mit?-kérdeztem értetlenül.
-Hogy miért hordasz ennyi feketét.Tudod,először azt hittem,egy emo-girl-lel van dolgunk.Haragszol?-nézett rám kétségbe esetten.
-Nem-feleltem halványan elmosolyodva.-Csak meglepődtem,hogy ennek ellenére is szóba álltál velem,pedig ezen kívül mit sem tudtál rólam.
-Az emberek azért vannak,hogy megismerkedjek velük-vigyorodott el.-És aki olyan,ki is beszéljem-hihetetlen pofát vághattam,mert felnevetett-,nyugi,te nem vagy olyan...Most még!
-Kössz a bíztatást-mondtam gúnyosan.
Magamban még hozzátettem-90 perc múlva kederül,ki beszélsz-e?!Nem feltétlen fogják díjazni,ha egy öthetes kisbabát fogok etetni ebédszünetben.

Egy másik élet-4.fejezet

4.Egy nehéz nap


Edward szépen aludt a kocsimban,és a szállítók is végeztek,úgyhogy visszamentem a házba körülnézni.
-Asszem a hálószobákkal és a konyhával kéne kezdeni-mondta Apu.
-Meg egy nagy szellőztetéssel és fűtéssel-egészítettem ki.-Csak előbb a szobákat nézzük meg.
Felmentünk az emeletre,ahol ugyanolyan poros rend fogadott,mint lent.Sorban nyitottam ki az összes ajtót,majd középen megálltam a lépcsőnél Apu mellett.Négy szoba,és egy fürdő volt az emeleten.A délre néző,utcafronti szoba volt anno a nagyiék hálója.Volt hozzá egy apró terasz is.Ez volt az egyik legnagyobb szoba,illetve az északi szoba volt a másik,bár azért kisebb volt a délinél.Aztán a nyugati oldalon volt két kis szoba,és keleten a fürdőszoba.
-Én a hátsó szobát szeretném,régen is az volt az enyém-mondta Apu pár percnyi nézelődés után.
-Akkor enyém a déli,az másik kettő meg vendégszoba lesz,később meg az egyiket Edward kapja meg.Oks?
Apu bólintott,majd elindult a régi-új szobája felé.Én meg a sajátomba.Minden a régi fényében ragyogott,kivéve azt a tényezőt,hogy por borította.A halvány mályva színű falak,a bútorok a fehér és a bézs színeiben,a kovácsoltvas,apró leveles mintájú polc tartók és a baldachinos ágykeret,és bézs színű padló a mályva színű szőnyegével,mind.Egyedül a csipke függöny sárgult meg,de csak annyira,hogy ne fehér,hanem bézs színű legyen,amihez még jobban illett a szintén mályva színű sötétítő függöny.
Bella nagyi akarata volt,hogy a mályva szín uralkodjon a szobában,de Jacob nagyapa csak úgy ment bele,hogy valami semleges színnel lesz kombinálva,különben ő be nem teszi a lábát többé ebbe a szobába.Így Anyu adta az ötletet a fehér és a bézs szín belekeveréséhez.Sajnos a nagyiék,miután elkészültek a ház nagyjábóli belső felújításával,alig két évre rá meghaltak szén-monoxid mérgezésben.
Az ablakokhoz sétáltam és mindegyiket kitártam teljesen,hogy a hideg huzat végigsöpörjön a szobán,kitisztítva ezzel a levegőt.Átmentem a többi szobába is,és teljes huzatot csináltam az emeleten,de ezt megcsináltam utána a földszinten is.Szerencsés környékre költöztek anno a nagyiék.Bár egy teljes utca lakott itt,mégis egyedül volt az ember,mert a házak beépültek az erdőbe,ami a mai napig védte az emberek magánéletét a szomszédjai,és a többi kíváncsi lakos elől.
A konyhába mentem,jobban mondva átbotladoztam a dobozokon,és Aput találtam ott takarítani.
-Hát te?-kérdeztem döbbenten.
Még sosem láttam takarítani,vagyis egyszer igen,mert Anyu 40 fokos lázzal feküdt betegen,én meg még kicsi voltam.
-Mostanában teljesen kiszolgálsz,te intéztél mindent az utóbbi időben,egy kicsit én is szeretném kivenni a részem.Te nyugodtan neki állhatsz a szobádnak,neked a legfontosabb,hogy ott rend legyen-mondta lesütött szemekkel.-Sajnálom,Isabella,de nem érzem késznek magam arra,hogy lássam.Egyszerűen nem megy,és nem akarom őt hibáztatni a történtek miatt.Remélem megérted-kérte,majd fájdalmasan nézett újra rám.
Átvágtam a konyhán,és jó szorosan megöleltem.
-Szeretlek,Apu.És legalább végre bevallod.Nehéz volt nekem is,de Edward túl jó kisfiú,hogy hibáztatni tudjam.Őt a saját fiamként szeretem,remélem egyszer te is így teszel-öntöttem szavakba gondolataimat,és el indultam bekapcsolni a fűtést.
-Jól zárnak a szekrények-kiáltotta utánam Apu.
-Miért is?-kiabáltam vissza.
-Egy szem por nincs bennük,minden eltett dolog csillogóan tiszta.Úgy tűnik eggyel kevesebb a dolgunk.
-Az jó-nevettem fel,hosszú ideje először Apu miatt.
Úgy tűnik,ez a költözés tényleg jót tesz neki,lehet,hogy csak elvonja a figyelmét,de akkor is.Remélem,hamar meghozza a kívánt hatást.Nem azt mondom,hogy felejtse el Anyut,mert akkor én csinálnám ki,csak élje tovább az életét,fogadja el,hogy Sara Black meghalt és ő sem örülne,ha így meglátná Aput.Lépjen tovább,ez az élet rendje.Még én sem dolgoztam fel teljesen Anyu elvesztését,de nekem ott van Edward,aki segít begyógyítani a sebeket.
Anyu meghalt,hogy lehessen Edward.Anyu meghalt azért,hogy lehessen egy fiam és egy másik életem.És ezért örökre hálás leszek neki,még akkor is,ha már hetven éves nagymami leszek,még akkor is,amikor a halálos ágyamon fogok feküdni.Mindvégig...
Visszamentem a szobámba egy vödör langyos vízzel,néhány ronggyal és bútorápoló készítménnyel.Mivel már rendesen kiszellőzött a szoba,becsuktam az ablakokat.Először minden polcról leszórtam,ami csak rajta volt.Nem volt könnyű dolgom,sok polc volt,amiknek a háromnegyede könyvekkel volt telepakolva.De azért sikerült,így az összes polcot,és az apró levélkés tartóikat is letörölgettem tisztára.Majd jött az asztal a székekkel,és a két éjjeliszekrény,illetve az ágy keret.Ezt volt a legnehezebb,mert sok volt rajta a levélke,és lassan haladtam.
-Isabella-jött be apám.-Elmegyek,veszek valami kaját ebédre.Írsz listát,mi kell még?-nyújtott felém egy papírt és tollat.
Bólintottam,és az asztalnál összeírtam a listát.Egyenlőre csak az alapokat vetettem meg-mint pl.tej,tojás,kenyér-,a többit majd ha végeztünk,megveszem én.
-Szia-köszöntem el Aputól,mikor beszállt a kocsijába.
Odamentem a saját autómhoz,amiben Edward még mindig békésen szunyókált.Mivel úgy találtam,hogy bent már elég meleg van,óvatosan kivettem a mózeskosarat,és visszamentem a szobámba,majd a széles ablakmélyedésbe tettem le.És nagy nehezen felcipeltem a dobozaimat is,hogy elkezdhessem közben a pakolást.Kinyitottam a szekrényeket,és meglepetten tapasztaltam,hogy tényleg jól zárnak.
Még Anyuval pakoltuk ki a nagyiék ruháit-amik szépek voltak,elvittük a segélyszervezetnek,a többit pedig eldobtuk-,miután meghaltak.Kinyitottam az első dobozt,Edward ruhái voltak benne.Ezeket a komód felső két fiókjába rakodtam.Sok ruhája volt Edwardnak,csak annyira aprók,hogy kis helyen is elfértek.A következő dobozban a kedvenc könyveim,és néhány iskolai füzet volt,amiket az MSA-n használtam.Ezeket feltettem az ágyra a többi könyv mellé,és egy újabb dobozt nyitottam fel.Megtaláltam a nadrágjaimat.Utána dobozonként jöttek még az egybe ruhák,a blúzok.A pólók,a pulcsik,a szoknyák,a kabátok.Egy dobozba még becsomagoltam azokat a nyári ruháimat,amikről úgy gondoltam itt is tudom majd hordani őket.És megkerültek a táskáim is.
Próbáltam a ruháimat úgy pakolni,hogy főként a sötétebb színűek kerüljenek jobban kéz alá.Nem hordtam csak feketét,de attól még gyászoltam,és inkább a sötétebb darabokra koncentráltam.De azért a más színűeket se tettem teljesen félre,viszont azokból mindig csak egy-egy darabot vettem fel néha.
Kinyitottam a legnagyobb dobozt.Ebben voltak a cipőim.Mindet beraktam a szekrénybe,kivéve a tánccipőmet.Már csak alig volt néhány dobozom.
-Még meleg a pizza,Isabella.Jössz?-kérdezte a lépcsőről bekiabálva Apu.
-Egy perc-feleltem.
Bekapcsoltam a bébiőrt,majd kezet mostam,és csak utána mentem le a csillogó konyhába,ahol az asztalnál Apu és két doboz pizza fogadott.
-Hmmm,jó illata van-mosolyogtam Apura.-Hawaii pizza?Imádom-estem neki az első szeletnek,amíg Apu magába tömte a övét.
-Tiszta Anya vagy,csak a szemed és a tehetséged Saraé-jegyezte meg.
-Eddig is tudtuk,hogy Bella nagyira hasonlítok-mondtam megütközve.
-Gyere-állt fel.-Mutatok valamit.
Engedelmesen követtem a nappaliba.
-Persze.hogy tudtunk a hasonlóságról,de öt év alatt sokat fejlődtél,és ezeknek a létezéséről nem tudtam-nyitotta ki az egyik szekrényt,és kivett belőle egy cipős dobozt,egy elég viselteset.-Pakolás közben találtam rá.anno nem vehettük észre.
-Mik ezek?-kérdeztem,mikor Apu levette a doboz tetejét.
-Fényképek Anyáról,mielőtt megszülettem volna.Még sosem láttam őket,csak most futólag,de neked adom-nyomta a kezembe a viseltes dobozt.-Én nem értek a női elméhez,de neked lehet,sokat fognak jelenteni,ha rájössz a miértekre.
-Milyen miértekre?-kérdeztem értetlenül.
-Hát...az ember nem viccből nem mutat meg valakinek egy doboznyi fényképet.Szerintem még Apa sem tudott erről,különben nem a konyhában találtam volna.
Kivettem a legfelső fényképet.Egy hozzám hasonló lány volt rajta.Jobban mondva az ikertestvérem is lehetett volna,csak neki csoki barna volt a szeme.
-Mi a...-nyitottam szólásra a számat,de elakadt a hangom.
-Erről beszéltem-kuncogott fel Apu.-Bemutatom Isabella Swant tizenévesen.
-Hát ez...hihetetlen.Köszi,Apu!Fel is viszem-mondtam és felfutottam az emeletre.
Letettem a könyvek mellé,és vetettem egy pillantást Edwardra.A kicsi épp szusszantott egy nagyot,majd a fejét a másik irányba fordítva aludt tovább.Elmosolyodtam,hogy mennyire jó az alvókája.Visszamentem a konyhába,majd csendben megettük a pizzánkat Apuval.Épp befejeztem a kajálást,amikor Edward is hangos sírással követelni kezdte az ebédjét.Már egész jól meg tudtam különböztetni a sírásait,így azonnal felugrottam.
Miután sikeresen megetettem,megbüfiztettem,kicseréltem a pelenkáját és elaltattam,folytattam tovább a pakolást.
Előkerültek a fehérneműim,amiket a komódba tettem be Edward ruhái alá.És a dresszek,harisnyák,amikben annyit táncoltam,és a balettcipőm.Szép lassan az összes ruhaneműm a helyére került,kint már kezdett sötétedni,és Edward is felkelt enni.Amíg megetettem,az eső szakadni kezdett,így a kicsi nem akart elaludni,bármit tettem.
Apu időközben áttért a fürdőszobára a sajátjából.Nem hiába,férfi,nincs annyi ruhája,és egyéb dolga,mint könyvek.Amik vannak a szobájában,még régről maradtak ott.
Hihetetlen módon eljutottam odáig,hogy az íróasztalt,a hintaszékemet,a pelenkázót és a többi babaholmit is elrendezzem a szobában.Előtte még összeporszívóztam,a könyveket leszórtam az egyik sarokba,majd megágyaztam Edwardnak,megfürdettem őt és rögtön betettem a kiságyba.Szerencsére most már azonnal elaludt.Én is ettem végre egy szendvicset,majd folytattam ott,ahol abbahagytam.
A komód legalsó fiókjában megtaláltam az ágy bézs színű függönyét,amit nehezen fel is raktam.A fiókban voltak még az ágyneműk.Mindegyik ugyanabból az anyagból volt varratva.Többféle elrendezésben volt a mályva,bézs és fehér anyag összevarrva.Én egy olyat választottam,ami négyzetekben volt.Szépen megágyaztam magamnak is,majd az utolsó dobozból kipakoltam.
Az ébresztőórámat és egy éjjeli lámpát tettem az egyik éjjeliszekrényre,a másikra meg a CD-lejátszómat és az MP3-t.Az íróasztalra helyeztem egy asztali lámpát,a laptopomat,egy asztali naptárt és Anyu fényképét.
Az asztal egyik fiókjába még betettem a füzeteket és a tolltartómat,majd egy száraz ronggyal leültem a könyvhalom mellé.Először a saját könyveimet raktam kupacba,majd neki álltam átnézni a nagyiékat.Vagy tíz-tizenöt könyvet tettem a határeset-kupacba,amik csak akkor kerülnek vissza a polcra,ha lesz még hely,mert az egyikre Edward plüssállatkáit és a mesekönyveket tettem.
Viszont találtam igen érdekes könyveket is.Bella nagyi naplóit méghozzá.Mindegyik barna,bőrkötésű volt,amiket még akkor tettem a többi közé,mikor kipakoltuk a szekrényt Anyuval,és megtaláltam a ruhái közé rejtve őket.De akkor haltak meg,és eszembe se jutott elolvasni őket.Azonban most már öt éve halottak,és senki nem tiltja.És az én kíváncsiságom általában nagyobb a szabályoknál...
Hatalmas csattanás hallatszott a fürdő felől.Azonnal talpra ugrottam,és kifutottam a szobámból.
-Mi történt,Apu?-kiabáltam be a fürdőbe.
-Csak megcsúsztam a vizes kövön-jött a válasz.-Nincs baj,Bells.
-Biztos?-idegeskedtem.
-Persze-nyugtatott meg.
Remegő kezekkel mentem vissza a szobámba.Felnyaláboltam egy kupac könyvet,és feltettem őket az első polcra,és jött a következő kupac,míg végül a határesetesek is polcra kerültek,és még hely is maradt,hogy néhány fontosabb díjamat is kitegyem.Mikor feltettem az utolsó serlegemet is,Edward éhes sírásban tört ki.Ránéztem a faliórára,tíz órát mutatott.
Lementem Edwarddal a konyhába,és megetettem őt.Mire visszasétáltam a lépcsőn,a szemei már le is csukódtak.Mikor betettem a kiságyba,szusszantott egyet,majd aludt tovább.Úgy döntöttem,mára elég volt a pakolásból,úgyhogy fogtam a neszeszeremet,és elvonultam a fürdőbe.
Apu itt is szép munkát végzett.A zuhanykabintól a szekrény sarkáig minden csillogott a türkiz színeiben.Gyorsan lezuhanyoztam,fogat mostam,majd a pizsamának használt rövidnadrágban és topban visszakászálódtam a szobámba.Edwardnak egy puszit leheltem a homlokára,lekapcsoltam a villanyt,majd szó szerint bedőltem az ágyba,magamra húztam a takarót,és már aludtam is az igazak álmát.

Egy másik élet-3.fejezet

3.Költözés

Már csak az a tudat,hogy Edwardnak és Apunak szüksége van rám,tartotta bennem a lelket.Iskolába nem jártam,csak nagydolgozat írásakor kell csak bemennem,amúgy itthon tanulok.Aput pedig kiíratta a rendőrség táppénzre,mondván,így semmi hasznát nem veszik.Hát én se igazán.Csak akkor szólal meg,ha nagyon muszáj,az egy hónapos fiát még nem is látta.Itthonról csak akkor megy el,ha épp kimegy Anyuhoz a temetőbe.Tehát minden másnap órákat tölt el kint a februári hidegben.

-Mindjárt itt vagyok,Pöttöm-simítottam végig Edward arcán.

Az előtérben magamra kaptam a kabátomat,és kifutottam a postaládához.Kivettem a leveleket és egy újságot.

-Jó reggelt,Isabella!-integetett a fiatal szomszédasszony,és az egy éves kisfia is tellegetett a karjai közt.

-Jó reggelt,Tilda!-intettem vissza.-Nahát,Vince,te megint nőttél?-léptem közelebb hozzájuk.

-Igen,úgy tűnik,a kis Vincent kosaras lesz-puszilta arcon kisfiát Tilda.-És nálatok?

-Szépen fejlődik-feleltem.-Még egyszer köszönöm a kis ruhákat,Tilda.

-Semmiség-mosolygott rám.-Will hogy van drágám?-kérdezte halkabban.

Megráztam a fejem.

-Semmi változás.Most épp azt fontolgatja,hogy el-e költözzünk.Lehet,hogy igaza van,itt minden rá emlékeztet.Talán más környezetben...könnyebben el fogadná.

-Tudod mit?Gyere velem!-ajánlotta fel a lehetőséget.-Sok barátnőmnek van most kisgyereke,úgyhogy gyerekestől járunk össze.El nem hiszed,mennyi tanácsot tudnak adni gyereknevelés terén.És kikapcsolódhatnál kicsit.Nem lehet könnyű 17 évesen nevelni egy kisbabát.

-Hát...ha van öt perced,hogy átöltözzek,szívesen elmegyek-feleltem végül.

-Persze,hogy van,ne bolondozz-mondta,és láthatólag örült,hogy vele tartok.-Öltözz csak,addig én összekaparom a babakocsiját Vincentnek-vágott egy vicces fintort.

Befutottam a házba,és villámként termettem a szobámban.Edward épp a játékoroszlánját markolászta,amit még én kaptam Bella nagyitól egy bárányka társaságában úgy két éves koromban.

-Na,Pöttöm,most elmegyünk Tildával és Vincenttel.Örülsz,kis manó?-mosolyogtam rá.

Edward,nagy örömömre,elmosolyodott,immár másodszor.Kiemeltem a kiságyból,és a pelenkázóasztalra tettem.Kicseréltem a pelenkáját,majd egy halványsárga rugdalózót adtam rá.Olyan volt,mint egy kis angyal.

-Nagyon szeretlek,Edward-adtam egy puszit az arcocskájára.

A foltos póló helyett felvettem egy sötétkék garbót,és a tornacipő helyett egy nőies csizmát,a fekete farmernadrágom maradt.Edwardot még beletettem az overalljába,majd a karjaim közé vettem,és lementem a nappaliba,ahol Edward babakocsija volt.


Apunak még csak fel sem tűnt,hogy nem voltunk itthon két és fél órán át.Végig a szobájában üldögélt az ablak előtt.Arra lett figyelmes,hogy ahogy bejöttem,sikítottam egyet,mert egy hatalmas pók szaladt el előttem a falon,hál' istennek a házon kívül.
-Mi a baj,Isabella?-jött le a lépcsőn.
-Semmi,Apu,csak egy pók volt-nyugtattam meg.
Szívesen mondtam volna neki,hogy az a baj,hogy nem törődik a fiával.Sőt,ha ezt tenné,még jobb lenne,mint hogy egyáltalán nem vesz róla tudomást.De nem tettem.Hogy miért?Ezt még én magam se tudom megmondani,csak ösztönösen magamban tartom.
-Elmész?-kérdezte,és én azt hittem,menten megüt a guta.
-Nem,most értünk haza.Tilda elhívott magával,megismerkedtem a barátnőivel,remek tanácsokat adtak Edward neveléséhez-nyomtam meg az utolsó szavakat,de mintha meg se hallotta volna.
-Beszélni szeretnék veled.Ráérsz?-kérdezte,amíg levettem a kabátomat,és a babakocsit is betoltam a nappaliba.
-Mondd-feleltem,és leültem a hintaszékbe,Edwarddal a karjaimban.
Apu leült velem szemben a fotelba,és a szemét az arcomra függesztette,hogy még véletlenül se nézzen a kicsire.Ez azért már frusztráló volt.
-Hát...gondolkoztam-kezdte,és látszott rajta,hogy nem igazán tudja,hogyan adja elő.
-Ne kerülgesd,Apu,bármi az,mond nyugodtan-vágtam a szavába,mert különben hosszúnak ígérkezett volna.
-Na jó.Szóval oda jutottam,hogy el kéne költöznünk...Itt túl sok minden emlékeztet Sara-ra.És így nehezebben tudom elfogadni a halálát,bevallom-mondta halk hangon.
Edward megérezhette Apu feszültségét és bánatát,mert el kezdett nyüsszögni.Adtam egy puszit a fejecskéjére,és a szájához tartottam a kisujjamat,amire rögtön rá kapott.Elmosolyodtam.
-És hova gondoltad a költözést-kérdeztem felnézve Apura,aki most a fényképeket lesegette a falon.
Visszafordította a tekintetét az arcomra,majd lehajtotta a fejét.
-Szeretnék visszamenni...Forksba-felelte végül,de még mindig nem nézett rám.
És tudtam,hogy miért.Akkor ott kéne hagynom az MSA-t.De én már számoltam vele az utóbbi egy hónapban,nem is egyszer.S ha úgy vesszük,most se járok be.Már beszéltem Ms.Marshall-lal,hogy ha őket nem zavarja Edward jelenléte,akkor legalább a tánc órákra be tudnék menni,hisz Edward általában alszik,el lenne addig a babakocsijában.De az alap megtartását itthon is meg tudom oldani,és Forksban is megtudnám,bár ott már nyilván kéne iskolába is járnom.
-Rendben-feleltem nyugodt hangon,hisz én is úgy gondoltam,hogy a költözés nem lenne rossz ötlet.-Bár Forksban nem biztos,hogy szükség van gyilkossági nyomozóra-próbáltam oldani Apu lelkiismeret-furdalását.
Végre rám nézett.Mogyoróbarna szemeiben az értetlenség csillogott.
-De akkor itt kéne hagynod a MSA-t.Tudom,milyen sokat jelent neked ez a képzés.Nem akarom elvenni tőled ezt a lehetőséget.Kevesen tudnak bejutni,hisz ezzel te is tisztában vagy,de te bejutottál.Nem akarom ezt egy egyszerű forksi gimnáziumi érettségivel zárni.
-Nem veszel el tőlem semmit.És elég lesz az egyszerű forksi gimnáziumi érettségire felkészülni,hogy a te szavaiddal éljek,bár az még,több mint egy év,viszont gyerekem van,ha szabad így foglalkoznom.Edwardot szinte már nem is az öcsémnek,hanem a saját fiamnak tekintem...Viszont ő neked is a fiad,de ő még csak nem is ismer.Nem csodálkoznék,ha sírásban törne ki,mikor először a kezedbe veszed.Ha eljön az a pillanat-álltam fel a hintaszékből és megindultam a lépcső felé.-Holnap neki állok a költözés intézésének.Max. két hét és ott leszünk-mondtam,majd felmentem a szobámba.


-Kérem kapcsolják be a biztonsági övet,pár perc múlva megkezdjük a leszállást a Forksi Reptéren.Köszönöm!-mondta be a pilóta.
És pár perc múlva tényleg landoltunk.Furcsa remegés fogott el,ahogy kikapcsoltam az övet,majd megkezdtük a kiszállást.Forks.Hát sikerült.Egy hét alatt.
A baltimore-i házunkat megtartottuk,így azzal nem volt gond.Aput a rendőrség áthelyezte a forksi rendőrséghez,igaz,nem lesz tovább gyilkossági nyomozó,de így is rendőrfőnök-helyettes lesz.Én kiiratkoztam a suliból,az osztálytársaim és Ms.Marshall nagy bánatára.Itt a régi Black házban fogunk lakni,tehát egy újabb probléma,mint a házvásárlás,megoldva.A bútorok közül csak párat hoztunk el,tehát csak magunkat,az egyéb ingóságainkat és a kocsijainkat kellett hoznunk.
A kocsikat két napja előre küldtem,ezek a parkolóban vártak ránk,miután megszereztük a bőröndjeinket.A bútorokat és a dobozolt dolgainkat is elküldtem már,mára rendeltem a kiszállítást a házhoz.
Sajnos Apu még mindig nem vesz tudomást Edwardról,de én már megtettem a magam részét,már csak rajta múlik,mi lesz.
Megkerestük a kocsikat a parkolóban.Nem volt nehéz megtalálni a gyér forgalomban egy kék C3-t és egy fekete Astrát.Külön mentünk,mindenki a saját kocsijával,velem Edward,aki édesdeden aludt a mózeskosárban.Apu ment előre,ő tudta itt a járást jól.Hiába voltam itt sokat Bella nagyiéknál,annak már öt éve,így nem sok maradt meg a városról bennem.
Nem volt meglepő,hogy megint szemerkélt az eső,hisz ez Forks!Mit is vártam?!Amíg alig haladtunk az úton,feltűnt,hogy nem valami drága kocsikkal mászkál itt a jónép,így kicsit kitűntünk közülük,aminek hatására sokan megbámultak.Zavaró volt.Nem azért,mert nem voltam hozzászokva ahhoz,hogy mindenki engem bámul,hisz ez a színpadon is így volt,főleg szólózáskor.Azért volt zavaró,mert most nem a színpadon voltam,hanem magánemberként a kocsimban.
Pont jókor értünk a házhoz,mert Edward felkelt és a kajáját követelte.Sajnos még a szomszédok is kint beszélgettek csoportba verődve,és fél percen belül rá is jöttem,miért.Megérkezett a szállítókocsi a holmijainkkal.Beparkoltunk a dupla felhajtóra.Nem volt kedvem kiszállni,de muszáj volt.
Ahogy Apu kiszállt,néhány szomszédasszony "bájosan" vigyorogni kezdtett rá.Ezt nem tűrhettem,így én is kipattantam a kocsiból,és vettem rájuk egy szúrós pillantást,amit alig vettek észre.
-Apu,nyitnád az ajtót?Nálad a kulcs-mondtam Apunak,és megkerültem a kocsimat.
Edward egyre nyűgösebb lett,így gyorsan kivettem a mózeskosárból,hogy megnyugtassam,de semmit sem értem el vele.
-Öhm,Isabella-mondta Apu kisétálva a házból.
-Tessék?-kutakodtam a cumisüveg után.
-Egy kicsit poros oda bent.
-Számítottam rá,öt éve nem járt bent senki-álltam fel.
Azt hittem,a szomszédoknak kiesik a szemgolyójuk,mikor megláttak gyerekkel a kezemben.Főleg mikor leültem a lépcsőre megetetni Edwardot.
-Egyél,Pöttöm-pusziltam homlokon,és felváltva figyeltem Edwardot és Aput.
Apu a szállítókkal kezdett beszélni,Edward pedig mohón itta a tápszeres tejet.Öt perc alatt meg is itta az összeset,és felnevettem,ahogy elégedetten kezdett rám pislogni.Gyönyörű gyerek volt.Anyánktól ő is örökölte a kék szemeket,apánktól meg a hosszú,fekete szempillákat.Ehhez jött még a baba-kisugárzás,és ellenállhatatlan volt.Eddig bárki megismerte,azonnal beleszeretett.Kivéve Aput,de hát ő még nem is látta...
-Vihetjük a dolgokat,Ms.Black?-kiabált hozzám az egyik nagydarab szállító.
-Igen,jöjjenek-kiáltottam vissza,majd felálltam és öt év után először,besétáltam a forksi Black házba.
Úgy volt minden,ahogy akkor hagytuk,csak épp sokkal porosabban.A nappaliból a konyhába,onnan az étkezőbe,majd a mosókonyhába mentem.Majd vissza a nappaliba.
-Hova rakjuk,Ms.Black?-kérdezte ugyanaz a szállító.
-Csak ide,ahol hely van-legyintettem a szabad kezemmel,majd kimentem a házból,mikor Apu is bejött egy dobozzal,mert Edward elkezdett köhécselni a poros levegőtől.
Gondoltam,ha már egyszer meresztik a szemüket,lehet beszélni is a szomszédokkal,így megindultam feléjük.
-Jó napot!-köszöntem rájuk,mikor elég közel értem.-Isabella Black vagyok.
-Szia-köszönt vissza egy fiatal lány,talán egy-két évvel idősebb nálam.-Én Cyntia Moore vagyok,ők meg a többi utcabeli-intett a bámuló tömeg felé.-Mi járatban abban a házban?Öt éve nem járt benn a tulaj.
-Tudom,most költözünk be,mi vagyunk a tulajok-feleltem.
Edward nyűgösködni kezdett kezemben,majd láttam,hogy laposakat is kezd pislogni.
-Álmos vagy,Pöttöm?-kérdeztem tőle,majd felnéztem Cyntiára.-Hát,majd még beszélünk,de nekem most el kell altatnom valakit.Viszlát-intettem,és visszasétáltam a kocsimhoz.-Na,kis manó,most itt alszol-mondtam,és kinyitottam az ajtót,majd befektettem a mózeskosárba.
Még kapott egy puszit,és halkan dúdolni kezdtem neki azt az altatódalt,amit Bella nagyitól tanultam.Nagyi egyszer azt mondta,hogy egy angyal írta neki ezt a dalt,és én hittem neki.Lehettem vagy négy éves,és sokáig a vámpírokról és vérfarkasokról szóló történeteit is elhittem.Jacob nagyapa sokszor mondta neki,hogy nem kéne beijesztenie ilyen történetekkel,de azért ő is sokszor mesélt a quileute legendák közül,amelyekben gyakran beszélt a farkasősökről.Szerettem ezeket a történeteket,főleg a jó vámpírokról szólókat.
De olyankor mindig volt valami Bella nagyi szemében,amit akkor még nem értettem,később meg már nem mesélt ilyenekről.
Mire Edward elaludt,a dolgok háromnegyedét becipelték a házba,így már nem volt sok dolgom,csak őrizni öcsém álmát.A fiam álmát...


MSA:Maryland School of the Arts,Maryland-i Művészeti iskola

Egy másik élet-2.fejezet

2.A temetés

-Fogalmam sincs,mit mondhatnék.
-Nekem elég az is,hogy segítesz,Syd.Egyedül...már nem bírnám.
Tenyerembe hajtottam a fejem,úgy éreztem,felrobbanok.Ma van Anyu temetése.Pontosabban három óra múlva.Syd mögém lépett,és a vállamra tette kezeit.
-Pihenj egy kicsit,ezt majd én befejezem.Mikor aludtál utoljára?-kérdezte rosszallóan,de hallottam a hangján,hogy fáj neki így látnia.
-Edward nem alussza át az éjszakát.És amúgy sem tudok-mondtam felemelve a fejem.
-Megvagytok lányok?-kérdezte belépve a konyhába Sam bácsi.
-Amennyire lehet ilyenkor az ember-mondtam,és fellöktem magam a székről.-Apu?-kérdeztem.
Sam bácsi megrázta a fejét.
-Velem nem áll szóba,csak bámul ki az ablakon.Te beszéltél már vele?
Éreztem,hogy fojtogat a sírás,de lenyeltem.
-Próbáltam,de mintha a falnak beszélnék.Egyszer szólalt csak meg,akkor is szobacserét kért.Nem bír bemenni a szobájukba.És...-kicsordult egy könnycsppem.-És mintha Edward nem is lenne.Még csak rá se nézett.Azt hiszem...azt hiszem őt okolja...Anyu...Anyu haláláért-zokogtam,és Syd karjai közé vetettem magam.
Syd a hajamt simogatta,de nem mondott semmit.Tudta,hogy a szavak most nem sokat segítenek nekem,és ezért hálás voltam.Ő volt a legjobb barátnőm,mióta betettem a lábam a művészeti iskolába.Mikor kezdtem megnyugodni,felnéztem rájuk.
-Köszönöm-mondtam,és próbáltam ebbe az egy szóba belesűríteni minden hálámat.
-Ugyan mit?-kérdezte Sam bácsi.
-Hogy segítetek.Nem tudtam volna ezt mind elintézni egyedül-hálálkodtam.
-Az oroszlánrészét így is te csináltad.Én büszke vagyok rá,hogy ilyen erős barátnőm van-mondta Sydney,majd megölelt,jó erősen,és csak utána engedett el.
Felkapott egy kupac tányért és elvitte a nappaliba,ahol elrendeztük az ételeket a vendégek fogadására.A bébiőrből sírás hangzott fel.Felsóhajtottam.
-Felkelt,megyek,megnézem-mondtam Sam bácsinak,és elindultam az emeletre.
Amíg felértem,kézfejemmel letöröltem arcomról a könnyeimet.Benyitottam Apuék szobájába,vagyis most már az én szobámba.Edward teli torokból üvöltött a kiságyában.Két lépéssel nála termettem,és kivettem az ágyból.
-Itt vagyok,Pöttöm,itt vagyok- mondtam és ringatni kezdtem.
Ahogy megérezte,rögtön elcsendesedett.Nagy,kék szemekkel meredt rám.Áthelyeztem csak az egyik kezembe, és a másikkal az arcát cirógattam.Puha,finom bababőre volt,és ahogy az én közelségem őt,az övé is megnyugtatott engem.A kisujjamat oda tartottam a szájához,mint egy cumi gyanánt.Nagyon szerette,ha ezt csinálom.Ilyenkor kis kezecskéivel az enyémhez kapott,és a többi ujjammal játszott.És most is ezt csinálta.Rámosolyogtam.
-Lemegyünk Sam bácsihoz és Sydhez,csak előbb tisztába teszlek,rendben,Edward?-gügyögtem neki.
Igazán szerettem a navét.Még Bella nagyi utolsó kívánsága volt Apuhoz,hogy ha valaha születik fia,Edward legyen a neve.Sosem jöttem rá,miért,de a nagyinak ez fontos volt.Így mikor megtudták,hogy Anyu terhes,rögtön meg volt a fiúnév:Edward.A Melanie Anyu választása volt.


-Isabella,át kéne öltöznünk-mondta Syd visszarántva a valóságba.-Jól vagy?
-Persze,csak elbambultam-mondtam.
A nappaliban ültem az egyik fotelban.Időközben Edward elaludt a karjaimban.Felnéztem az álló órára.Tíz órát mutatott,egy óra múlva kezdődik a szertartás.Én és Syd még farmerban és pólóban voltunk,Sam bácsi rögtön öltönyben jött el hozzánk.Felálltam,és vigyázva,hogy ne keljen fel,Edwardot a babakocsiba fektettem.Olyan volt,mint egy kisangyal.
-Figyelsz rá?-kérdeztem Sam bácsitól.
-Persze,menjetek nyugodtan-bólintott.
Megindultam a lépcső felé,és Syd szorosan mögöttem jött.Felérve az emeletre még láttam,ahogy Apu becsukja a szobaajtaját.Sokáig nézhettem az ajtót,mert Sydney átkarolta a vállaimat,és behúzott a szobámba.
-Hidd el,biztosan csak időre van szüksége.Ha felkészült rá,megteszi-biztatott Syd.
-Remélem igazad van-vallottam be,majd az ágyhoz sétáltam,amire már ki volt készítve mindkettőnk öltözéke.
Sydney egy fekete nadrágkosztümöt vett fel fehér blúzzal és fekete bokacsizmával.Nagyon jól állt neki,bárcsak ne ilyen alkalom miatt látnám benne.Én egy térdig érő,fekete ruhácskát vettem fel,fekete csipkekardigánnal és fekete körömcipővel.Az alkalomhoz illő öltözék miatt vettem egy fekete szövetkabátot,amit egy darabig még hordani is fogok még.
Syd az elülső fekete loknijait egy-egy hajtűvel oldalra tűzte.Gondoltam.én kontyot csinálok,de annyira remegett a kezem,hogy kiesett a kezemből a fésű.A barátnőm gyorsabb volt nálam,így felkapta,és engem pedig leültetett a fésülködőasztalhoz.Nekiáll kifésülni a hajam.
-Mit szeretnél,Bells?-kérdezte rám nézve a tükörből.
-Kontyot-feleltem elfúló hangon.-Anyu is sokszor megcsinálta a hajam-nevettem fel keserűen.
-Tudom,Isabella-felelte nyugodt hangon Sydney.
Néztem egy darabig,hogy barna tincseimet összefogja,majd kontyot alkot belőle.Nekünk a konty-készítés a vérünkben van a balett miatt.
-Szerinted Anyu helyett jó anyja leszek Edwardnak?-adtam hangot kérdésemnek,ami egy ideje már foglalkoztat.
Sydney befejezte a hajamat,így mellém guggolt,és én arra fordultam a széken ülve.Syd az ő zöld és az én kék szememet összekapcsolva válaszolt:
-Már most is az vagy.Sok anya kevésbé,vagy egyáltalán nem ragaszkodik úgy a vér szerinti gyerekéhez,mint te Edwardhoz,az öcsédhez.És ez fordítva is igaz.Edward nagyon ragaszkodik hozzád.Még csak egy hetes,de ahogy te az övét,ő is lesi minden rezdülésedet.És ahányszor átvettük tőled,addig nyüsszögött,amíg visszakerült a te karjaidba.Csak tőled fogad el ételt,és nem alszik el,ha nem vagy a közelében.Te talán még nem érzed,hisz annyi minden szakadt a nyakadba,de külső szemlélőként elmondhatom,hogy ami közted és Edward között van,az az igazi anya.gyermek kapcsolat.
Láttam a szemében,hogy komolyan gondolja,és nem csak nyugtató-szövegként mondja el ezt nekem.Hálás voltam érte.
-Köszönöm,hogy a barátnőm vagy!-borultam Sydney nyakába.
-Én köszönöm,hogy a barátnőd lehetek!-ölelt vissza.
Kopogás érkezett az ajtótól.
-Gyere-mondtam kicsit hangosabban.
Sam bácsi dugta be a fejét,majd jobban kitárta az ajtót,és beljebb lépett.
-Sydney,itt vannak a szüleid,indulnunk kéne,Isabella-mondta csendesen.
-Csak egy perc-mondtam és kibontakoztam Syd öleléséből.
Visszafordultam a fésülködőasztalhoz,és kutakodni kezdtem az ékszeresdobozomban.Meg is találtam,amit kerestem.Egy vékony ezüst lánc,amelyen kecses ezüst kereszt-medál lógott.
-Segítenél?-kérdeztem Sydney-től,felmutatva a nyakláncot.
Bólintott,majd elvette tőlem és a nyakamba akasztotta.Megfogtam a keresztet.Még Anyutól kaptam 13 éves koromban.Ő pedig az ő anyukájától.és így tovább,egészen Lady Elizabeth-ig.
-Most már mehetünk-mondtam és felálltam.
A barátnőm lement a szüleihez,Sam bácsi pedig követte.Én bementem Apuhoz.Állt az ablak előtt,és nézte az eget,de nem szólt egy szót sem.
-Mennünk kell-mondtam halkan.
Apu egy szó nélkül elindult,szemében hatalmas mértékű fájdalom tükröződött.Egymásba karolva mentünk le a földszintre,ahol a többiek ránk vártak.Edward még mindig aludt a babakocsiban,és Mrs.Stewart,Sydney édesanyja gyönyörködött benne.Apu segített felvenni a kabátomat,de még csak egy pillantást se vetett a fiára.
Sydney a szüleivel ment,mi pedig Sam bácsi kocsijával.Amint kiléptünk a házból,Apu beszáll a kocsiba,és Sam bácsi és Mr.Stewart segített nekem Edward babakocsijával.
-Elmondta Sydney,mi van Will-el,sajnálom lányom-mondta Mrs.Stewart.
-Köszönöm,Mrs.Stewart-motyogtam,majd beszálltam az autóba.


A temető tele volt emberekkel,mire odaértünk.Ott volt az osztályom,tanárok,az igazgatónő,és azok,akiket Anyu tanított.Anyu zenetanárnő volt a Marylanden.
A gyászjelentésben külön kértem,hogy a részvét-nyilvánítást mellőzzék,mert anélkül is elég nehéz volt végigcsinálni a temetést.
Szerencsére,Edward végigaludta a szertartást.Én Apu vállára hajtott fejjel zokogtam,amíg a pap elmondta a beszédét.Apu is ,és mások is rendesen itatták az egereket.Anyu jó ember volt.
Mindenki egy szál fehér rózsát dobott a sírba,én és Apu viszont liliomot,mert az volt Anyu kedvence.
-Szeretlek,Anyu-zokogtam.
Már alig voltak a több száz emberből.Csak azok maradtak,akik jöttek utána hozzánk,de tapintatosan ők is arrébb vonultak.Már Apu is elindult feléjük,én kértem,hogy hadd maradjak egy kicsit egyedül.
-Megígértem,hogy vigyázok rájuk,és ezt be is tartom.Felnevelem Edwardot,bármi áron!Esküszöm a sírodra,hogy vele leszek mindig,amíg élek és szüksége van rám!És Apunak is segítek.Nagyon hiányzol,szükségem lenne rád!-szipogtam,majd elindultam Sydney és Edward felé.