Egy másik élet-5.fejezet

Itt a kövi!Ros-alice-nek!

5.Suli


-Na,ezt is megértem-motyogtam bele az ásításomba,amíg ráadtam Edwardra a rugdalózót.-Hát mi lesz velünk egymás nélkül,Pöttöm?-böktem meg az orrocskáját.
Ma lesz az első napom a suliban,és Edwardot addig beadom a bölcsibe.Ez még kibírható lenne,csak hogy Edward rajtam kívül senkitől se fogad el kaját.És ez itt a bökkenő.
Kivettem az oroszlánt a kiságyból,és föléje tartottam.Édesen kapálózott érte,amíg el nem kapta,de akkor magához szorította.Elnevettem magam.
Amíg Edward eljátszott a plüssel,én is végre felöltöztem.Egy fekete,ék varrású,térd alá érő szoknyát,egy sötétbordó blúzt,fekete kardigánt és fekete tűsarkú csizmát vettem fel,felvittem egy kis szájfényt,a hajamat pedig lógva hagytam.Nem voltam hozzá szokva a sminkeléshez,mert eddig a táncórákon úgyis elkenődött,így a táncszakosok általában felismerhetők voltak az arcuk alapján is.A hátizsákomba bedobtam két füzetet és a tolltartómat,amjd felnyaláboltam Edwardot oroszlánostól,és lementem a földszintre.Apu épp indult.
-Sok szerencsét,rendőrfőnök-helyettes úr!-köszöntem neki.
-Neked is,Isabella-köszönt el.
Edwardot befektettem a babakocsiba,miután az overall is rákerült,én pedig felvettem a kabátomat.Még csak hét óra volt,de két beíratást is el kellett intéznem órakezdés előtt,és negyed óra az út.Tegnap elmentem bevásárolni,és direkt a suli felé kerültem.Onnan két percnyire van az óvó-bölcsőde.
Még megnéztem,mindent el tettem-e Edwardnak,és minden megvolt.
Fogtam a babakocsit és kitoltam a házból.Miután sikeresen betettem Edwardot babakocsistól a kocsimba,én is beszálltam,majd indítottam.A kicsi egész úton a plüssel játszott,és gügyögött egy kicsit.
-Jó napot,miben segíthetek?-kérdezte a portás.
-A kicsit szeretném beíratni a bölcsődébe-intettem a babakocsi felé.
-Bal oldali folyosó,első ajtó.Ms.Prestont keresse.
Könnyen megtaláltam az irodát,még csak pár óvódás volt az épületben.Kopogtam és vártam.
-Szabad!-kiáltották ki.
Benyitottam,és egy fiatal,szemüveges,ducibb nőt találtam az íróasztal mögött az apró szobában.
-Jó napot,Isabella Black vagyok-mutatkoztam be.
-Anne Preston,az igazgatónő.Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Az öcsémet szeretném beíratni a bölcsődébe-feleltem.
-Foglaljon helyet-intett Ms.Preston az egyik szék felé,ami az íróasztal előtt volt.Leültem.-Hogy hívják az öccsét?
-Edward Black.Öt hetes,de nekem suliba kell járnom-magyaráztam.
-És az édesanyja?
-Meghalt.Szülés közben.
-Részvétem...Az etetést mi is meg tudjuk oldani,vagy van valami probléma?-kérdezte Ms.Preston.
-Az az igazság,hogy rajtam kívül senkitől sem fogadja el az ételt-vallottam be.
-Na most ezt úgy tudjuk orvosolni,hogy az ebédszünetében átvisszük a kisfiút az iskolába etetésre.Van egy kilenc hetes kislány a bölcsődében,az édesanyja szintén diák,és náluk is így tudtuk megoldani a problémát.Ha ez így megfelel,akkor csak egy anyakönyvi-kivonatra,és egy aláírásra lenne szükségem.
-Persze,hogy jó-fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt.-Tessék,az anyakönyvi kivonat-nyújtottam át a papírost.
Ms.Preston elővett egy nyomtatványt,és kitöltötte,majd felém fordította.
-Itt és itt írja alá-mutatott két szaggatott vonalra.
Aláírtam,és ő vissza adta az anyakönyvi-kivonatot.
-Kész is van-mondta mosolyogva.-Tudja,csak ez a két baba van jelenleg a bölcsődénkben,így nincs sok gond.Biztosan jól el lesz itt a kis Edward.
-Igen,biztosan-mondtam,és halványan elmosolyodtam.
-Jöjjön,bemutatom az óvónőknek-állt fel Ms.Preston,és kiindult az irodából.
Kettővel arrébb lévő szobába ment,ahol két nő-egy idősebb és egy fiatal-beszélgetett.
-Naomie,Monica,ők itt Isabella és Edward Black-vezetett be a szobába.-Edward mától velünk lesz,amíg Ms.Black iskolában van.A kisfiút is át kell vinni az iskolába,mikor a másik babát.
-Helló!-köszönt a fiatal lány.-Naomie vagyok.Újak vagytok a városban?
-Igen-mondtam.-Pénteken költöztünk.
-Honnan jöttetek?Melyik suliba jártál?-érdeklődött,és elmosolyodtam kíváncsiságán.
-Baltimore-ból költöztünk ide.Az MSA-re jártam.
Azt hittem,a lány álla leesik a pincébe.
-Mi az az MSA?-kérdezte az idősebbik nő.
-Maryland-i Művészeti Iskola.A legjobbak sulija-magyarázta Naomie.-Csak kevés ember jut be egy csoportba.Anno én is próbálkoztam,de rögtön elutasítottak.Milyen szakos voltál?
-Táncművészeti,de rajzszakos is voltam,bár az csak másodképzésben-feleltem.
Felnéztem az órára.Elmúlt fél nyolc,és Edward már aludt a babakocsiban.
-Elnézést,de nekem még be kell iratkoznom a suliba-mondtam,és lehajoltam Edwardhoz,majd adtam egy puszit a homlokára.-Szia,Pöttöm!
Kezet fogtam mindhárom nővel,majd nehéz szívvel elindultam a kocsim fele.Gyorsan hajtottam ahhoz az épülethez,ahol tábla hirdette:FORKSI KÖZÉPISKOLA.Beálltam egy üres helyre.Egyre több lett a diák minden percben,és szívesen bámulták a kocsimat.
Legszívesebben visszamentem volna a kicsikémhez,de tudtam,jó ott neki.Nagy nehezen kiszálltam a kocsiból és a hátizsákomat a hátamra dobtam.Kizárva a kocsonyán lógó szemeket megindultam arra,amerre tegnap megtaláltam a tanulmányit.Három épület volt az egész iskola.Az egyik a főépület,a másik talán a tornaterem,a harmadik pedig a menza,az épület végében pedig TANULMÁNYI IRODA és EGÉSZSÉGÜGYI SZOBA,hirdette az ajtó fölött a tábla.
Apu azt mondta,régen több épületből állt a suli,de hét-nyolc évvel ezelőtt gyújtogatás miatt leégett az egész,úgyhogy újra építették.Beléptem a helyiségbe.Két nő beszélgetett egy papírokkal tele pakolt pult mögött.Nem vették észre,hogy bementem.
-Úgy hallottam,hogy elvileg újak jöttek a városba,és a lánynak van egy gyereke,pedig van vagy tizennyolc éves-pletykálkodott a tűzvörös hajú,jó nyugdíjas korú nő.
-Jó napot!-léptem közelebb,mintha nem is hallottam volna őket.
A vörös nő biccentett,majd besétált az orvosi szobába.
-Szervusz!-köszönt rám a fekete hajú,talán 20-21 éves lány.-Ms.Platt vagyok,miben segíthetek?
-Isabella Black vagyok,szeretnék beiratkozni az iskolába.
-Oh,rendben-kezdett el kutakodni az egyik ingatag irathalomban.-Kaphatnék egy bizonyítványt?-nézett fel Ms.Platt egy nyomtatványról.
Átadtam a bizonyítványomat,ami alapján Ms.Platt kitöltötte a nyomtatványt.Majd újabb irathalmok között kezdett keresgélni,míg végül leterített elém néhány lapot.
-Látom,franciát tanultál.Tessék,ez az órarended.Ezt pedig majd írasd alá a tanáraiddal,és hozd vissza nap végén.Egy térkép az iskolához-mutogatta végig a papírokat.-Van táncterem is az iskolában,ha gondolod,nyugodtan használhatod.És a hajrá-csapatba Vivianne Kemp-nél,a csapatkapitánynál tudsz jelentkezni,ha szeretnél,tekintettel az eddigi tanulmányaidra.Sok szerencsét-mosolygott rám kedvesen.
-Köszönöm-mosolyogtam vissza,nem túl meggyőzően.
Elindultam a 36-os terem felé,ahol franciám lesz Ms.Lucas-szal.Már csak öt perc volt becsengetésig,és az iskola dugig volt diákokkal.Kisebb közlekedési balesetek és dugók történtek,ahol elhaladtam.Sosem értettem,miért jó így megbámulni egy új tanulót.De hát ez kisváros,nyilván nem érik egymást az újdonságok.
Két perccel becsengetés előtt megtaláltam a termet.Még volt egy szabad pad,így oda ültem,amíg mindenki sugdolózni kezdett a teremben.Majd egy ezüst-szőke hajú,apró,vékony lány viharzott be terembe,és ledobta magát mellém.10 másodperc később megjelent a tanárnő.
-Ms.Hugh!Ez volt az utolsó alkalom,hogy elnézem a késését!-ripakodott rá a mellettem lihegő lányra Ms.Lucas.
-Ön előtt értem be,Ms.Lucas,tehát nem késtem el-mondta a lány.
Ms.Lucas dühös szemekkel méregette a lányt,majd rám pillantott,és elmosolyodott.
-Nahát,új tanulónk van?-kérdezte.-Gyere ide,mutatkozz be az osztálynak,biztos szeretnék tudni,ki mentette meg őket egy feleléstől.
Tapintható volt az osztály megkönnyebbülése.Nehezen feltápászkodtam,és kivittem a tanárnőnek a papírt aláíratni,majd elmondtam,hogy hívnak,mennyi idős vagyok,és hogy Baltimore-ból költöztünk ide.
-És miért pont franciát tanulsz?Csak mert ez az osztály,már megbocsáss,de sík hülyék a francia nyelv szépségeihez-mondta Ms.Lucas,mire az osztály fele felhorkant,a másik fele meg helyeselt-,csak már nem volt más csoportban hely nekik.
-A régi sulim egy francia iskolával tartott csereprogramot.Meg a legtöbb szakszó franciául van,így nem árt érteni is őket-magyaráztam.
-Hogy-hogy szakszó?Melyik suliba jártál?-kérdezte Ms.Lucas döbbenten.
-Az MSA-re,táncművészeti szakra-feleltem.
A tanárnőnek meglepődni se volt ideje,mert őt és még négy tanárt behívattak a tanulmányiba.
-Itt maradtok kicsengetésig-mondta Ms.Lucas,majd elviharzott.
Nyugodt szívvel sétáltam vissza a helyemre.
-Amúgy Alexia vagyok-nyújtotta kezét a szőke lány.-Rajtunk kívül még négy osztály köszönheti neked ezt a lyukasórát.Úgyhogy köszi!
-Szívesen,de mit is?-fogtam kezet Alexiával.
-Ha,és ez tényleg ritka eset,új tanuló érkezik,azokat a tanárokat,akik tanítani fogják,összehívják.Sokszor csak isznak egy kávét,de addig sincsenek-szólt közbe egy mögöttem ülő fiú.
-Bemutatom Ray-t,Isabella.Nagyon jó srác,édes,jó a humora,de ne akarj vele járni,hacsak nem futókapcsolatra vágysz.Három hétig tartott a kapcsolatunk,és kevéssel volt csak annál tovább barátnője.De remek haver-vigyorgott Alexia.
-Nem tudtam visszatartani egy kuncogást,és három padnyi sugarú körben mindenki dőlt a röhögéstől.Aztán zenélést hallottam,és rájöttem,hogy elfelejtettem lehalkítani a telefonomat.Gyorsan felvettem.
-Igen?-szóltam bele.
-Csá,kislány,mi vagyunk-hallottam három hangot a vonal másik végéről.
-Sziasztok!Na mi baj?-kuncogtam bele a telefonba.
-Miből gondolod,hogy baj van?-kérdezte Sydney.
-Syd,drágám,hétfő van,tehát egész nap tánc.Csak akkor hívnátok,ha gond van és segítség kell-feleltem,amíg engem hallgatott az egész osztály síri csendben.
-Oké,kapcsolj át videóra-mondta Sylvia.
Elvettem a telefont a fülemtől,majd bekapcsoltam a videót.Jó így beszélgetni,csak mindenki hallani fogja.Három arc tolódott be a kijelzőmre.
-Mondhatjátok-mosolyogtam bele a telefonba.
-Ms.Marshall beteg-kezdte Brad,a volt partnerem.
-Jobban mondva influenzás és Cathy bajban van-egészítette ki Sydney.
-Mi a gond?-kérdeztem.
-Ryan és én kaptuk meg a Rita-forgást-hallottam meg Cathy sírós hangját.
-Uhh,sajnálom,drágám,az tényleg komplikált.De még mindig nem tudom,mi a baj-hívtam fel rá a figyelmüket.
-Tudod,van a végén,mikor Ryannek le kéne tennie,de nekem folyton kicsúszik a kezem az övéből.Nem tudom megcsinálni-panaszkodott Cathy.
-Csak nyugodj meg,Cathy.Brad,szeretném látni,pontosan mi a gond-mondtam tárgyilagosan.
-Rendben-mondta Brad,majd felemelte a telefonját és a kamerát úgy fordította,hogy lássam Cathy-t és Ryant táncolni.
Mögöttem Ray és mellettem Alexia érdeklődve leste a kijelzőt.
-Jó,mehet-mondtam,mire a páros elkezdte a forgásokat egymás után gyönyörűen megcsinálni.Majd mikor Ryan a háta mögött elkezdte letenni Cathy-t,Cathy keze teljesen kicsavarodott és elengedte Ryant.-Már értem,mi a gond...Mire csináljátok?-kérdeztem elgondolkodva.
-A végzősök záróvizsga-nyitányára-jött a válasz Sydney-től.
-Tehát nem kötelező elem-motyogtam inkább csak magamnak,de Syd is hallotta.
-Mire gondolsz?Vegyük ki?-kérdezte idegesen értetlenül.
-Nem,semmiképp-feleltem.-Ryan,Cathy!Mit szólnátok a Wyne-hoz?
-Én arról még nem hallottam-tolult be Ryan arca a kijelzőmre.
-Én lehet,hogy igen,de így nem tudom-láttam meg Cathy szeplős arcát is.-Ti tudjátok?-fordult a többiekhez.
-Igen,tudom melyik az-hallottam meg Sylvia elhaló hangját.-De Isabella Black,ezt még te sem gondolhatod komolyan!
-De igen-mosolyodtam el.-Meg tudnák csinálni.
-Bells-nek igaza van.A Wyne nem lenne rossz-védett meg Brad.
-De igen,rossz ötlet.Tavaly egy végzős pár is betette a vizsgatáncába,és a csaj három hónapig gipszben feküdt.Emlékezzetek csak vissza.Eltört a lába,a csuklója és súlyos agyrázkódást kapott-hisztizett Sylvia.-A partnerének meg felszakadt a fél arca.
-De az a srác hibája volt,mert a barátnőjét leste,nem a partnerét-szólalt meg nyugodt hangon Simon.-Ez a gond nem lesz Ryannel.
-Igen,de még mindig nem ismerem a Wyne-elemet-szólt közbe Ryan.
-Az egészben a változás annyi,hogy az utolsó forgás után nem emeled fel Cathy-t,hanem elengeded,és ő három lépésből nekifut,majd te felemeld,és Cathy szaltó ugrással két másik fiú karjaiba érkezik-mondtam,és vártam a reakciókat a régi osztályomtól.
-Benne vagyok-mondta Cathy és Ryan egyszerre.
-Szuper,zseni vagy,Isabella,imádlak-küldött egy puszit Sydney.
Felnevettem.
-Az lehet,de ezt még be kell tanulniuk.És utána rávenni Ms.Marshall-t,hogy ez jobb,mint a Rita.Ami nem lesz könnyű feladat-világosítottam fel őket.
-És véglis mi a gond,hogy nem tudjuk a Rita-t?-kérdezte Ryan.
-Mikor megfogod Cathy kezét,Cathy-nek ki kéne fordítani az övét,hogy mikor le akarod tenni,akkor visszaforduljon a karja,és ne kicsavarodjon.Azért nem tudja tovább fogni a kezedet.De amúgy gyönyörűen csináljátok.
-Köszi,Isabella-hálálkodott Cathy.-Immár sokadszor mentesz meg minket.De azért lehet,hogy még kelleni fogsz...Amúgy jól vagy?Olyan sápadt és beesett az arcod.
-Persze,megvagyok,csak a szívem nem hagy aludni-mosolyodottam el.-És egy kicsit megviselt az utóbbi öt hét,mint sejthettétek.
-Sajnálom,Bells!-mondta Brad.-És Will hogy van?
-Oh,már nem harapófogóval kell kihúznom belőle napi két szót,de minden más maradt.De majd még beszélünk,srácok,ha nem órán leszünk mind.Na pussz!Jó gyakorlást!-búcsúztam el tőlük.
-Szia,kislány,csá!-köszöntek el mind,majd kinyomtam a telefont.
-Hihetetlenek-motyogtam.
-Wow-hallottam magam mellől egy csodálkozó hangot.-Te aztán tényleg értesz ehhez!És amit azok táncoltak!Ti ilyeneket tanultok az...izé...MSA-n?
Bólintottam,majd felemeltem a fejem,hogy egy osztálynyi döbbent szempárral találkozzak.Szerencsére a csengő megmentett.
-Milyen órád lesz?-állt fel Alexia.-Mert nekem angol a kilencesben.
-Töri a...tizenkettesben-néztem bele az órarendembe.-Mr.Gorham-mel.
-Nekem is-vigyorgott Ray.-Veled tarthatok?
-Ha akarsz-vontam meg a vállam.
-Ki az a szívem,aki nem hagy aludni?-kérdezte Ray a folyosón sétálva,cinkosan mosolyogva.-Talán hoztad a barátodat is?
-Felnevettem,és megráztam a fejem.
-Ő az öcsém-zártam le a témát.
-Ah,Harry,csajok!-intett egy triónak Ray,akik csatlakoztak hozzánk.
-Hello,Isabella vagyok-mutatkoztam be.
-Szia-szólalt meg egy fekete hajú lány,akiről első ránézésre megállapítottam,hogy nagy dumás pletykafészek.-A nevem Jenni,ők meg a Dexter ikrek,Harry és Harmony-intett a barátai felé,két szőkésbarna hajú,szeplős arcú testvérre.-Ha Ray-jel mászkálsz,nyilván törid lesz.Úgyhogy mellém is ülhetsz,ha akarsz,persze nem kötelező.Sőt,ha szerencsém van,akkor ez után matek órád lesz Ms.Harper-rel.
Bele lestem az órarendembe.Matek Ms.Harper-rel,majd biológia Mr.McGregorral.Szuper!Legalább lesz olyan órám,amit szeretek is.Biológia,a kedvencem a tánc után.
-Szerencséd van,matek Ms.Harper-rel.
Időközben beértünk a terembe,és leültem Jenni mellé.Ray előttünk ült le egy másik fiú mellé,majd mindketten hátrafordultak.
-Isabella,ő Troy Michaels,Alexia barátja.A húga MSA-s-mutatta be nekem a fiút Ray.
-Szia-köszöntem.-Milyen szakos a húgod?
-Tizedikes tánc-és zeneszakos.A neve Gabriella Michaels-mondta Troy.
-Gabriella...Gaby,egy zöld szemű lány,aki alig ért a vállamig?-kérdeztem döbbenten.Troy bólintott.-Volt a házunkban.Anyu volt a zenetanárja,néha átjött különórákra.
-Tudom,mesélte.Azt is mondta,hogy gyönyörűen elrendezted anyud temetését,ott volt ő is.És hogy a körülményekhez képest nagyon jól tartod magad,bár csak ritkán látott a suliban.Nagyon szerette édesanyádat,folyton róla áradozott,de még most is.Az egész osztálya hiányolja.
-Hát még én-morzsoltam el egy könnycseppet a szemem sarkából.-...Amúgy csak tényleg nagy ritkán jártam be a suliba,otthon tanultam...De honnan tudtad,hogy ismerem a húgod?
-Nem sok Isabella Black,egy MSA-s szaladgál a világban-mosolyodott el.
-Most legalább elmondhatod Gabynak,hogy osztálytársak vagyunk.
Pont bejött Mr.Gorham,a történelem tanár.Szerencsére ő nem firtatta a bemutatkozást,csak alá írta a papírt,és már el is kezdte az órát.Mivel ezt a tananyagot már tanultam,nem igazán tudtam rá figyelni.
Ehelyett azon járt az agyam,hogy vajon Edward jól van-e a bölcsiben?És nekem sikerül-e teljesen beilleszkednem ebbe az életbe Forksban.Talán igen,sikerülhet.És mit csináljak vacsorára?Aput elfogadják a rendőrségen?Gyerek mellett lehet még időm a tizenévesek világára?Tudok egyensúlyt tartani az anya-háziasszony és a tinédzser-diák szerep között?Akar-e valaki is egy olyan lányt,akinek van egy fia?
Ezzel telt el az egész óra.Már matek óra előtt ültünk e teremben Jennivel.
-Szóval akkor MSA-s voltál?-kérdezte érdeklődve Jenni.
-Igen,tánc- és rajzszakos.De a tánc volt a legfőbb-feleltem.
-És anyukád...mikor halt meg?-sütötte le a szemét.
Felsóhajtottam,ahogy eszembe jutott Anyu,mikor mosolyogva várta Edwardot,és mikor szülés előtt könyörgött nekem.
-Öt hete-mondtam elhaló hangon.
-Akkor már értem-motyogta.
-Mit?-kérdeztem értetlenül.
-Hogy miért hordasz ennyi feketét.Tudod,először azt hittem,egy emo-girl-lel van dolgunk.Haragszol?-nézett rám kétségbe esetten.
-Nem-feleltem halványan elmosolyodva.-Csak meglepődtem,hogy ennek ellenére is szóba álltál velem,pedig ezen kívül mit sem tudtál rólam.
-Az emberek azért vannak,hogy megismerkedjek velük-vigyorodott el.-És aki olyan,ki is beszéljem-hihetetlen pofát vághattam,mert felnevetett-,nyugi,te nem vagy olyan...Most még!
-Kössz a bíztatást-mondtam gúnyosan.
Magamban még hozzátettem-90 perc múlva kederül,ki beszélsz-e?!Nem feltétlen fogják díjazni,ha egy öthetes kisbabát fogok etetni ebédszünetben.