Egy másik élet-4.fejezet

4.Egy nehéz nap


Edward szépen aludt a kocsimban,és a szállítók is végeztek,úgyhogy visszamentem a házba körülnézni.
-Asszem a hálószobákkal és a konyhával kéne kezdeni-mondta Apu.
-Meg egy nagy szellőztetéssel és fűtéssel-egészítettem ki.-Csak előbb a szobákat nézzük meg.
Felmentünk az emeletre,ahol ugyanolyan poros rend fogadott,mint lent.Sorban nyitottam ki az összes ajtót,majd középen megálltam a lépcsőnél Apu mellett.Négy szoba,és egy fürdő volt az emeleten.A délre néző,utcafronti szoba volt anno a nagyiék hálója.Volt hozzá egy apró terasz is.Ez volt az egyik legnagyobb szoba,illetve az északi szoba volt a másik,bár azért kisebb volt a délinél.Aztán a nyugati oldalon volt két kis szoba,és keleten a fürdőszoba.
-Én a hátsó szobát szeretném,régen is az volt az enyém-mondta Apu pár percnyi nézelődés után.
-Akkor enyém a déli,az másik kettő meg vendégszoba lesz,később meg az egyiket Edward kapja meg.Oks?
Apu bólintott,majd elindult a régi-új szobája felé.Én meg a sajátomba.Minden a régi fényében ragyogott,kivéve azt a tényezőt,hogy por borította.A halvány mályva színű falak,a bútorok a fehér és a bézs színeiben,a kovácsoltvas,apró leveles mintájú polc tartók és a baldachinos ágykeret,és bézs színű padló a mályva színű szőnyegével,mind.Egyedül a csipke függöny sárgult meg,de csak annyira,hogy ne fehér,hanem bézs színű legyen,amihez még jobban illett a szintén mályva színű sötétítő függöny.
Bella nagyi akarata volt,hogy a mályva szín uralkodjon a szobában,de Jacob nagyapa csak úgy ment bele,hogy valami semleges színnel lesz kombinálva,különben ő be nem teszi a lábát többé ebbe a szobába.Így Anyu adta az ötletet a fehér és a bézs szín belekeveréséhez.Sajnos a nagyiék,miután elkészültek a ház nagyjábóli belső felújításával,alig két évre rá meghaltak szén-monoxid mérgezésben.
Az ablakokhoz sétáltam és mindegyiket kitártam teljesen,hogy a hideg huzat végigsöpörjön a szobán,kitisztítva ezzel a levegőt.Átmentem a többi szobába is,és teljes huzatot csináltam az emeleten,de ezt megcsináltam utána a földszinten is.Szerencsés környékre költöztek anno a nagyiék.Bár egy teljes utca lakott itt,mégis egyedül volt az ember,mert a házak beépültek az erdőbe,ami a mai napig védte az emberek magánéletét a szomszédjai,és a többi kíváncsi lakos elől.
A konyhába mentem,jobban mondva átbotladoztam a dobozokon,és Aput találtam ott takarítani.
-Hát te?-kérdeztem döbbenten.
Még sosem láttam takarítani,vagyis egyszer igen,mert Anyu 40 fokos lázzal feküdt betegen,én meg még kicsi voltam.
-Mostanában teljesen kiszolgálsz,te intéztél mindent az utóbbi időben,egy kicsit én is szeretném kivenni a részem.Te nyugodtan neki állhatsz a szobádnak,neked a legfontosabb,hogy ott rend legyen-mondta lesütött szemekkel.-Sajnálom,Isabella,de nem érzem késznek magam arra,hogy lássam.Egyszerűen nem megy,és nem akarom őt hibáztatni a történtek miatt.Remélem megérted-kérte,majd fájdalmasan nézett újra rám.
Átvágtam a konyhán,és jó szorosan megöleltem.
-Szeretlek,Apu.És legalább végre bevallod.Nehéz volt nekem is,de Edward túl jó kisfiú,hogy hibáztatni tudjam.Őt a saját fiamként szeretem,remélem egyszer te is így teszel-öntöttem szavakba gondolataimat,és el indultam bekapcsolni a fűtést.
-Jól zárnak a szekrények-kiáltotta utánam Apu.
-Miért is?-kiabáltam vissza.
-Egy szem por nincs bennük,minden eltett dolog csillogóan tiszta.Úgy tűnik eggyel kevesebb a dolgunk.
-Az jó-nevettem fel,hosszú ideje először Apu miatt.
Úgy tűnik,ez a költözés tényleg jót tesz neki,lehet,hogy csak elvonja a figyelmét,de akkor is.Remélem,hamar meghozza a kívánt hatást.Nem azt mondom,hogy felejtse el Anyut,mert akkor én csinálnám ki,csak élje tovább az életét,fogadja el,hogy Sara Black meghalt és ő sem örülne,ha így meglátná Aput.Lépjen tovább,ez az élet rendje.Még én sem dolgoztam fel teljesen Anyu elvesztését,de nekem ott van Edward,aki segít begyógyítani a sebeket.
Anyu meghalt,hogy lehessen Edward.Anyu meghalt azért,hogy lehessen egy fiam és egy másik életem.És ezért örökre hálás leszek neki,még akkor is,ha már hetven éves nagymami leszek,még akkor is,amikor a halálos ágyamon fogok feküdni.Mindvégig...
Visszamentem a szobámba egy vödör langyos vízzel,néhány ronggyal és bútorápoló készítménnyel.Mivel már rendesen kiszellőzött a szoba,becsuktam az ablakokat.Először minden polcról leszórtam,ami csak rajta volt.Nem volt könnyű dolgom,sok polc volt,amiknek a háromnegyede könyvekkel volt telepakolva.De azért sikerült,így az összes polcot,és az apró levélkés tartóikat is letörölgettem tisztára.Majd jött az asztal a székekkel,és a két éjjeliszekrény,illetve az ágy keret.Ezt volt a legnehezebb,mert sok volt rajta a levélke,és lassan haladtam.
-Isabella-jött be apám.-Elmegyek,veszek valami kaját ebédre.Írsz listát,mi kell még?-nyújtott felém egy papírt és tollat.
Bólintottam,és az asztalnál összeírtam a listát.Egyenlőre csak az alapokat vetettem meg-mint pl.tej,tojás,kenyér-,a többit majd ha végeztünk,megveszem én.
-Szia-köszöntem el Aputól,mikor beszállt a kocsijába.
Odamentem a saját autómhoz,amiben Edward még mindig békésen szunyókált.Mivel úgy találtam,hogy bent már elég meleg van,óvatosan kivettem a mózeskosarat,és visszamentem a szobámba,majd a széles ablakmélyedésbe tettem le.És nagy nehezen felcipeltem a dobozaimat is,hogy elkezdhessem közben a pakolást.Kinyitottam a szekrényeket,és meglepetten tapasztaltam,hogy tényleg jól zárnak.
Még Anyuval pakoltuk ki a nagyiék ruháit-amik szépek voltak,elvittük a segélyszervezetnek,a többit pedig eldobtuk-,miután meghaltak.Kinyitottam az első dobozt,Edward ruhái voltak benne.Ezeket a komód felső két fiókjába rakodtam.Sok ruhája volt Edwardnak,csak annyira aprók,hogy kis helyen is elfértek.A következő dobozban a kedvenc könyveim,és néhány iskolai füzet volt,amiket az MSA-n használtam.Ezeket feltettem az ágyra a többi könyv mellé,és egy újabb dobozt nyitottam fel.Megtaláltam a nadrágjaimat.Utána dobozonként jöttek még az egybe ruhák,a blúzok.A pólók,a pulcsik,a szoknyák,a kabátok.Egy dobozba még becsomagoltam azokat a nyári ruháimat,amikről úgy gondoltam itt is tudom majd hordani őket.És megkerültek a táskáim is.
Próbáltam a ruháimat úgy pakolni,hogy főként a sötétebb színűek kerüljenek jobban kéz alá.Nem hordtam csak feketét,de attól még gyászoltam,és inkább a sötétebb darabokra koncentráltam.De azért a más színűeket se tettem teljesen félre,viszont azokból mindig csak egy-egy darabot vettem fel néha.
Kinyitottam a legnagyobb dobozt.Ebben voltak a cipőim.Mindet beraktam a szekrénybe,kivéve a tánccipőmet.Már csak alig volt néhány dobozom.
-Még meleg a pizza,Isabella.Jössz?-kérdezte a lépcsőről bekiabálva Apu.
-Egy perc-feleltem.
Bekapcsoltam a bébiőrt,majd kezet mostam,és csak utána mentem le a csillogó konyhába,ahol az asztalnál Apu és két doboz pizza fogadott.
-Hmmm,jó illata van-mosolyogtam Apura.-Hawaii pizza?Imádom-estem neki az első szeletnek,amíg Apu magába tömte a övét.
-Tiszta Anya vagy,csak a szemed és a tehetséged Saraé-jegyezte meg.
-Eddig is tudtuk,hogy Bella nagyira hasonlítok-mondtam megütközve.
-Gyere-állt fel.-Mutatok valamit.
Engedelmesen követtem a nappaliba.
-Persze.hogy tudtunk a hasonlóságról,de öt év alatt sokat fejlődtél,és ezeknek a létezéséről nem tudtam-nyitotta ki az egyik szekrényt,és kivett belőle egy cipős dobozt,egy elég viselteset.-Pakolás közben találtam rá.anno nem vehettük észre.
-Mik ezek?-kérdeztem,mikor Apu levette a doboz tetejét.
-Fényképek Anyáról,mielőtt megszülettem volna.Még sosem láttam őket,csak most futólag,de neked adom-nyomta a kezembe a viseltes dobozt.-Én nem értek a női elméhez,de neked lehet,sokat fognak jelenteni,ha rájössz a miértekre.
-Milyen miértekre?-kérdeztem értetlenül.
-Hát...az ember nem viccből nem mutat meg valakinek egy doboznyi fényképet.Szerintem még Apa sem tudott erről,különben nem a konyhában találtam volna.
Kivettem a legfelső fényképet.Egy hozzám hasonló lány volt rajta.Jobban mondva az ikertestvérem is lehetett volna,csak neki csoki barna volt a szeme.
-Mi a...-nyitottam szólásra a számat,de elakadt a hangom.
-Erről beszéltem-kuncogott fel Apu.-Bemutatom Isabella Swant tizenévesen.
-Hát ez...hihetetlen.Köszi,Apu!Fel is viszem-mondtam és felfutottam az emeletre.
Letettem a könyvek mellé,és vetettem egy pillantást Edwardra.A kicsi épp szusszantott egy nagyot,majd a fejét a másik irányba fordítva aludt tovább.Elmosolyodtam,hogy mennyire jó az alvókája.Visszamentem a konyhába,majd csendben megettük a pizzánkat Apuval.Épp befejeztem a kajálást,amikor Edward is hangos sírással követelni kezdte az ebédjét.Már egész jól meg tudtam különböztetni a sírásait,így azonnal felugrottam.
Miután sikeresen megetettem,megbüfiztettem,kicseréltem a pelenkáját és elaltattam,folytattam tovább a pakolást.
Előkerültek a fehérneműim,amiket a komódba tettem be Edward ruhái alá.És a dresszek,harisnyák,amikben annyit táncoltam,és a balettcipőm.Szép lassan az összes ruhaneműm a helyére került,kint már kezdett sötétedni,és Edward is felkelt enni.Amíg megetettem,az eső szakadni kezdett,így a kicsi nem akart elaludni,bármit tettem.
Apu időközben áttért a fürdőszobára a sajátjából.Nem hiába,férfi,nincs annyi ruhája,és egyéb dolga,mint könyvek.Amik vannak a szobájában,még régről maradtak ott.
Hihetetlen módon eljutottam odáig,hogy az íróasztalt,a hintaszékemet,a pelenkázót és a többi babaholmit is elrendezzem a szobában.Előtte még összeporszívóztam,a könyveket leszórtam az egyik sarokba,majd megágyaztam Edwardnak,megfürdettem őt és rögtön betettem a kiságyba.Szerencsére most már azonnal elaludt.Én is ettem végre egy szendvicset,majd folytattam ott,ahol abbahagytam.
A komód legalsó fiókjában megtaláltam az ágy bézs színű függönyét,amit nehezen fel is raktam.A fiókban voltak még az ágyneműk.Mindegyik ugyanabból az anyagból volt varratva.Többféle elrendezésben volt a mályva,bézs és fehér anyag összevarrva.Én egy olyat választottam,ami négyzetekben volt.Szépen megágyaztam magamnak is,majd az utolsó dobozból kipakoltam.
Az ébresztőórámat és egy éjjeli lámpát tettem az egyik éjjeliszekrényre,a másikra meg a CD-lejátszómat és az MP3-t.Az íróasztalra helyeztem egy asztali lámpát,a laptopomat,egy asztali naptárt és Anyu fényképét.
Az asztal egyik fiókjába még betettem a füzeteket és a tolltartómat,majd egy száraz ronggyal leültem a könyvhalom mellé.Először a saját könyveimet raktam kupacba,majd neki álltam átnézni a nagyiékat.Vagy tíz-tizenöt könyvet tettem a határeset-kupacba,amik csak akkor kerülnek vissza a polcra,ha lesz még hely,mert az egyikre Edward plüssállatkáit és a mesekönyveket tettem.
Viszont találtam igen érdekes könyveket is.Bella nagyi naplóit méghozzá.Mindegyik barna,bőrkötésű volt,amiket még akkor tettem a többi közé,mikor kipakoltuk a szekrényt Anyuval,és megtaláltam a ruhái közé rejtve őket.De akkor haltak meg,és eszembe se jutott elolvasni őket.Azonban most már öt éve halottak,és senki nem tiltja.És az én kíváncsiságom általában nagyobb a szabályoknál...
Hatalmas csattanás hallatszott a fürdő felől.Azonnal talpra ugrottam,és kifutottam a szobámból.
-Mi történt,Apu?-kiabáltam be a fürdőbe.
-Csak megcsúsztam a vizes kövön-jött a válasz.-Nincs baj,Bells.
-Biztos?-idegeskedtem.
-Persze-nyugtatott meg.
Remegő kezekkel mentem vissza a szobámba.Felnyaláboltam egy kupac könyvet,és feltettem őket az első polcra,és jött a következő kupac,míg végül a határesetesek is polcra kerültek,és még hely is maradt,hogy néhány fontosabb díjamat is kitegyem.Mikor feltettem az utolsó serlegemet is,Edward éhes sírásban tört ki.Ránéztem a faliórára,tíz órát mutatott.
Lementem Edwarddal a konyhába,és megetettem őt.Mire visszasétáltam a lépcsőn,a szemei már le is csukódtak.Mikor betettem a kiságyba,szusszantott egyet,majd aludt tovább.Úgy döntöttem,mára elég volt a pakolásból,úgyhogy fogtam a neszeszeremet,és elvonultam a fürdőbe.
Apu itt is szép munkát végzett.A zuhanykabintól a szekrény sarkáig minden csillogott a türkiz színeiben.Gyorsan lezuhanyoztam,fogat mostam,majd a pizsamának használt rövidnadrágban és topban visszakászálódtam a szobámba.Edwardnak egy puszit leheltem a homlokára,lekapcsoltam a villanyt,majd szó szerint bedőltem az ágyba,magamra húztam a takarót,és már aludtam is az igazak álmát.