Hát,sok késés közepette megjött a 7.fejezet első fele.Nehéz szülés volt,az egyszer biztos,de remélem jó lett!
7.Ha egy napló más kezébe kerül...
1/2
Ma van a második péntekem suli után Forksban.Edward tele pocakkal alszik,tegnapról maradt annyi lasagne,hogy az elég legyen vacsorára,a leckém kész,és nincs semmi dolgom.Ritka alkalmak egyike!
Jól telik itt az idő.Kedden és csütörtökön ebéd után már nincs órám,így olyankor jut időm táncolni.A suliban elfogadtak,és mind azt mondják:csodát tettem.Hogy miért?Edward és Alice Cullen lyukasórában mindig velünk lógnak,pedig eddig elvileg szóba se álltak a többi diákkal.Edwarddal gyakran beszélgettem szünetekben,Alice jó barátnőm lett,s még Jasperrel és Emmettel is kijöttem.Rosalie,nos,az már más tészta.
Úgy döntöttem ideje olvasnom.Bella nagyi naplóiból az elsőt már ki is olvastam,ami nagyi életéből öt évet foglalt össze.Csak azokat írta le,amit fontosnak tartott,és hát nem sietett betelni az a könyv.Levettem a polcról a következő kötetet,és bekuporodtam a hintaszékembe.Kint szakadt az eső,az első napom óta nem volt több hó.Tegnap ott hagytam abba,hogy nagyi eldöntötte,elköltözik Forksba Charlie-hoz,mert Renée férjhez ment Philhez.
Ma érkeztem meg Forksba.Utálom ezt a helyet.Az a sok zöld,és az ég folyton felhős.Már most hiányzik Phoenix,de tudom,hogy így a jó.Apu a járőrkocsivak jött ki elém,majd a hazaúton közölte,hogy vett nekem egy kocsit.Egy öreg,piros furgon,amibe első látásra beleszerettem.Billy Black,Charlie régi jó barátja La Push-ból,tolószékbe került,és olcsón eladta.Legalább megspóroltam a kocsi árát,és még véletlenül se kell a járőrkocsival furikáznom.Szerencsére!Megkaptam a régi szobámat,és kiderült,hogy Charlie a tojáson kívül nem tud mást csinálni.Csodálom,hogy nem halt eddig éhen!Úgyhogy megkértem,hogy amíg itt vagyok,hadd főzzek én,és nagy meglepetésemre még mindig emlékszik Renée főztjeire.
Az első nap az iskolában.Charlie már beíratott,és az egész iskola értesült róla,hogy jövök.Említenem se kell,hogy Isabellaként,így mindenkit javítgatnom kellett,hogy Bella,az Isabellát nem szeretem.Sokan voltak,akik ebédszünetben mellém ültek,köztük Angela Veber,valami Eric,Jessica Stanley és Mike Newton.Ez a Mike igen csak hajt rám,és ez zavar.
Felnevettem,hisz Jessica Stanley és Mike Newton Jenni nagyszülei.Angela Veber pedig Kim nagymamája.Hihetetlen,mik vannak!
Aztán öt diákot pillantottam meg.A sarokban ültek,jó messze tőlünk.Csak beszélgettek,de hozzá sem nyúltak az ételhez,ami mindannyiuk előtt várta,hogy elfogyasszák.Ők nem bámultak engem,mint a többiek.Három fiú és két lány volt.Az egyik fiú nagydarab,izmos,a haja sötét és göndör.
A lélegzetem elakadt egy pillanatra,mert ez a leírás illett Emmettre,de folytattam az olvasást.
A másik magasabb és soványabb,de ő is izmos,a haja méz-szőke.A harmadik vékonyabb és nyúlánkabb volt náluk,kócos haja bronzvörös.Aztán a két lány.Egyikük magas szoborszépség,csodálatos alakkal.Aranyszőke haja lágy hullámokban omlott le a háta közepéig.Az alacsony lányban van valami koboldszerű.Rendkívül vékony,az arcvonásai finomak,hollófekete haja rövid tincsekben meredezett szanaszét.Mindannyiuk arca krétafehér,szemük sötét volt,akárcsak a szemük alatt a véraláfutás-szerű karikák.
Megállt bennem az ütő,a kezem remegni kezdett.Hisz ez Emmett,Jasper,Edward,Rosalie és Alice Cullen külsejének leírása,ami lehetetlen!Ennek már vagy negyven éve,ha nem több.Nem tudom,miért,de lapoztam,és folytattam az olvasást.
Megkérdeztem Jesst,hogy mégis kicsodák.Jess azt mondta,ők Edward és Emmett,Alice Cullen,meg Jasper és Rosalie Hale.Dr.Cullen és felesége nevelt gyerekei.És egymással járnak.Emmett Rosalie-val és Jasper Alice-szel.Majd jött a biológia óra.És ki mellett volt az utolsó hely?Edward Cullen mellett,aki olyan ellenségesen nézett rám,mint még soha senki.Megrémített,ahogy éjfekete szemeiből sütött a düh.Mikor leültem mellé,kicsúszott a pad legszélére,kezei egész órán ökölbe szorultak.Majd nap végén a tanulmányiban találkoztam vele,amikor is megpróbálta áttenni a biológia óráját máskorra,de hagyta az egészet,mikor észrevett. Edward Cullen a héten nem jött suliba,de az ebédlős srácok jól elfogadtak. Ma hétfő van,megint.Edward Cullen pedig újra jött iskolába,és egész ebédszünetben engem bámult,és ezt Jessica szóvá is tette,miközben az én gyomrom háborgott.Aztán biológián Edward szóba elegyedett velem,és még azt is kihúzta belőlem,miért költöztem Forksba.És feltűnt valami:a szeme most borostyán szín volt,pedig múltkor még egyenletes fekete volt az írisze. Ma esett a hó.Csak hogy a tegnapi eső jégpáncéllá fagyott.A legóvatosabban vezettem a suliba,és mikor kiszálltam,észre vettem,hogy Charlie felrakta a hóláncot.De ez nem fontos,mert...
Mozdulatlanul olvastam végig,hogy Tyler Crowley majdnem kilapította Bella nagyit,hogy Edward mit tett.Majd a kórházban történteket,az eseménytelen hónapot.Edward hirtelen megváltozását,a báli meghívásokat.A vércsoport-meghatározást,First Beach-t és Jacob nagyapa történeteit,amiket én is jól ismertem,csak a Cullenes rész maradt ki,pontosabban a Cullen név.Aztán Bella nagyi leírta kutatásait,és hogy végül hogyan döntött.Majd Port Angeles jött a különös vacsorával és hazaúttal.Az iskolai napok Edwarddal,és az egész Phoenix,kórház dolog az előtte lévő kirándulással,amit később írt le,amikor már haza került Forksba.És az iskolabál is lejegyzésre került.
A szívem mindvégig egyenletes iramot diktált,arcizmom se rezdült,miközben azt olvastam végig,hogy az az Edward,akit én most ismerek,és akihez nagyon is vonzódom-igen,vonzódom hozzá,mi több,talán szeretem,bár nem szívesen vallottam be magamnak-,hogyan volt szerelmes a nagymamámba és viszont.
Azt hiszem,nem is fogtam fel teljesen,mit olvastam.A Cullen család vegetáriánus vámpír.Alice,ó,a drága Alice,aki a jövőbe lát.Jasper,aki érzi és irányítja mások érzelmét,aki mindig kedves volt hozzám.És Edward.Edward,akit szeretek,aki olvassa mások gondolatait,aki....a nagymamámat szereti,és nyilván csak őt látja bennem.Emmett,akinek a lelkében olykor egy kisgyerek lakozik,akinek egy kacsintásától lángba borul az arcom.Na meg Rosalie,a hideg,kemény szoborszépség,aki egy pislantással porba hullasztja mások önbizalmát.
Öt diák,akiket ismertem,és mégse.
Edward elkezdett sírni.Éhes sírás volt,ami meglökött bennem egy rugót.Amíg megetettem,azon kattogott az agyam,hogy most mihez kezdjek.Aztán valami megakadt.Edward.Hát ezért akarta Bella nagyi ezt a nevet,mert őrá emlékeztette,és Jacob nagyapának ezért nem tetszett az ötlet.De mégis hogyan lett végül nagyapa felesége,ha ez nem sokkal előtte volt,talán másfél évvel?Arra a döntésre jutottam,ha boszorkányok potyognak is az égből,de folytatom az olvasást.
-Isabella!Isabella,jól vagy?
-Tessék?-fordultam a hang irányába.-Csak elbambultam,bocs...
-Azt vettem észre,leány-csóválta meg a fejét Apu.-Mi a baj?
-Semmi,Apu,csak eszembe jutott valami...Még van lasagne tegnapról,vacsorázz nyugodtan,én most...nem igazán kívánom...talán majd később.A szobámban vagyok,ha kellek-intettem a szabad kezemmel,majd átvágva a folyosón,felsétáltam az emeletre Edwarddal a karomban.
Egy hideg kéz simítása az arcomon.
-Edward-pattantak fel a szemhéjaim,ahogy hirtelen felültem az ágyban.
Még sötét volt kint,az órám viszont élénksárgán hirdette a 6:23 időt.Tehát még egy órát sem aludtam,mióta Edward utoljára evett.
-Az agyadra ment az a hülye napló,Isabella-motyogtam,amíg visszahanyatlottam a párnámra.
Tudtam,ha több adag altatót kapok,se tudnék aludni.Így felkattintottam az éjjeli lámpát,és kimásztam az ágyból.A kicsim még édesen szuszogva aludt,úgyhogy lecsoszogtam a konyhába,ahol Apu elmélyülten olvasta az újságot.
-Jó reggelt,Apu!-adtam egy puszit a homlokára.
-'Reggelt,Isabella!Azt hittem,ma jól kialszod magad,hogy-hogy ilyen korán fent?
-Nem t'ok aludni-vontam vállat,elvégre azt mégsem köthetem az orrára,hogy a vámpír szerelmemről álmodtam,aki viszont a nagyiba szerelmes.Töltöttem magamnak egy kávét.-Van valami érdekes hír?-böktem állammal az újság felé,és leültem.
-A környéken semmi,de megint lezuhant egy gép,most valahol Észak-Ausztrália partjainál.Ez már a harmadik a hónapban-hitetlenkedett Apu.
-Akkor ma ez lesz a beszédtéma az őrsön-jelentettem ki.
-Szerintem is-mosolyodott el Apu.-És te mit fogsz csinálni?
-Bevásárolok,aztán neki állok főzni.Úgy gondoltam,töltött csirkecombot és aszalt-szilvás pulykamellet csinálok vacsorára.Kik is jönnek?
-Eva Clearwater a két lányával és a fiával.Harry három éve halt meg autóbalesetben,azóta Eva egyedül neveli őket.Régen minket a szülők mindig összetereltek,ha afféle megbeszélést tartottak a rezervátumban,és azóta is tartom velük a kapcsolatot.Gondoltam,szívesen megismerkednél a kölykökkel,nagyjából egyidősök vagytok a mostani bandával.Talán valamikor lemehetnénk La Push-ba,Embry papa szerint a banda szeretné megismerné a híres Black lányt.
-Híres?-vontam fel a szemöldökömet.
-A Blackek a quileute-ok elöljárói közé tartoznak.A mi családunk volt úgymond a főnök,de Apa átadta az Uley-eknek...Eva is Uley.
-Remek,akkor majd valamikor elmegyünk-nyomtam el egy ásítást.
Este fél tizenkettőkor feküdtem le aludni,és rekordot döntöttem,mert a nagyiék esküvőéig jutottam a naplóban.Már mindent tudok a vérfarkasokról,Bella nagyi és Edward kapcsolatáról.A nagyi mérhetetlen fájdalmát szinte én is átéltem,amíg az érzéseit olvastam,miután elhagyta Edward.Mikor Jacob nagyapa bevésődött Bella nagyiba,és mikor megkérte a kezét az érettségi-banketten,azt a boldogságot még inkább éreztem.Az se volt rossz,hogy Jonathan és Eva Uley pont a nagyszüleim esküvőjén születtek meg.
-Azt mondtad,kb. egyidősök vagyunk.Mennyire?-kérdeztem tényleg kíváncsian.
-Na várj...Daniel Uley,ő a legidősebb...19 éves,szóval Amber,a húga 17.Adam Ateara is 17,az öccse,Jeremy pedig 15.Robert Clearwater 18,a húgai pedig...Kelli 16,Alyssa meg13.Mark Call... öhm...ő is 17,Nathan,az öccse akkor meg 14...Szóval 19,18,három 17,16,15,14 és 13 évesek,a többieket nem tudom.
-Wow,Apu-néztem rá döbbenten.
-Danielen és Roberten kívül mind fiatalabbak nálad.Ti négyen,mármint Adam,Amber,Mark és te pár hónapos különbséggel születtetek...Ugye te vagy májusi,szóval Adam júniusi,Amber szeptemberi,Mark pedig decemberi.
-Hát ez...tök jó-nyögtem ki csodálkozva.-Nem fogsz elkésni?
-De-ugrott fel Apu.
Megpuszilt,és már rohant is dolgozni,mert már elmúlt hét óra.Én is megreggeliztem,majd elmosogattam.Aztán az egész napomat arra fordítottam,hogy a családanya-háziasszony kötelességeimnek eleget tegyek.Miszerint feltöltöttem a hűtőt,kitakarítottam-nem mintha túl nagy rendetlenség uralkodna a házban,mert minden nap rendet rakok-főztem-sütöttem,megterítettem 6 főre,megfürödtem és vacsoravendégek fogadására alkalmas öltözéket vettem fel,mindeközben pedig még Edwarddal is foglalkoztam-emellett szerencsére már nem volt időm a másik Edwardon rágódni.Még jó,hogy elméletben csak egy 17 éves diák vagyok.
Épp a keresztmedálos láncomat kapcsoltam be,mikor csengettek.Még vetettem egy pillantást a picire,aki kisangyal módjára aludt,majd meghallottam egy lágy női hangot,úgyhogy lesiettem a földszintre.
-Oh,Will,de rég láttalak-borult Apa nyakába egy negyven körüli nő.
Fekete szövetkabát alatt mélykék ruhát viselt,fekete haját laza kontyba rendezte a tarkóján.Mosolya őszinte és meleg volt.Apu visszaölelte.
-Nahát,Eva,te aztán semmit se változtál-kuncogott fel Apu.-Viszont a gyerekek jól megnőttek.
Eva elengedte Aput,majd eddig csukva tartott gesztenye-szín szemeiből kitörölte a könnycseppeket.Aztán észrevett engem feléjük közeledni.
-Jesszus!-kapott egyik kezével a szájához.-Istenem,kész nő lett belőled!
Eva szorosan megölelt,majd kissé eltolt magától,úgy méregetett.
-Will!Biztos,hogy ez a te lányod,esetleg krétaporral kenitek a bőrét?-érdeklődte Aputól.
Eva gyerekeiből kitört a nevetés.
-Kicsit kifakultam-vontam meg mosolyogva a vállam.
Kicsinek-nem annyira,mint az engem most körülvevő embereknek-,rézbarnás volt csöppet a bőröm,de idővel ez teljesen eltűnt.Egyszerűen pár év alatt kinőttem.
-Isabella-tette Apu kezeit hátulról a vállamra.-Ő Eva Clearwater,nem tudom mennyire emlékszel rájuk?
-Bevallom,nem igazán-ráncoltam össze a homlokom.
-Sebaj-legyintett Eva.-Szóval Eva vagyok,ők meg a gyerekeim,Robert,Kelli és Alyssa.Ők se nagyon emlékeznek a Black családra,ha ez megnyugtat.
-Hello-köszöntek szinte egyszerre.
Mindhármuknak ugyanolyan rézbarna bőrük volt,mint Evanak vagy Apunak.A fiú simán elment volna huszonpár-évesnek,magas és izmos volt,arccsontja határozott.Egy inget és egy farmert viselt.A nagyobbik lány is lehetett volna akár húsz éves is,sötétbarna haja a nyaka közepéig ért.Egy csőszárú,fekete farmert,és ugyanolyan sötétlila színű,vállát szabadon hagyó,hosszú ujjú blúzt viselt,mint amilyen az én ruhám volt.A kisebbik lánynak a hosszú,fekete haja egy fonatban tekergett a hátán.Sötétnarancs garbót és rakott farmerszoknyát viselt,és ő tényleg annyinak nézett ki,mint ahány éves valójában.
-Sziasztok-köszöntem vissza.-Öhm,még kell egy negyed óra a húsnak,aztán ehetünk.Remélem nem gond,csak egy kicsit megcsúsztam...Mivel vagytok?
-Az unokatesóm,Amber visz minket kocsival-felelte Robert.
-Ha gondoljátok,hazaviszlek titeket,nem kell Ambernek megint eljönnie ide,majd vissza-mondta Apu,amíg helyet foglaltunk a nappaliban.
A városban van dolguk Catalina-val,nem tesz dupla utat-mosolyodott el Robert.
Szívdöglesztő mosolya volt,de cseppet sem ért vele el nálam olyan hatást,mintha Edward mosolyogna.Jesszus,Isabella,már megint kezded?Gyorsan eltereltem a figyelmemet.
-Catalina?Ez nem francia név?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-De igen.Nyolc éve él az USA-ban-mondta Kelli.-Ő Robert menyasszonya.
-Menyasszony?Erről nem is hallottam,Eva-dorgálta meg Apu Evat.
-Mi is csak reggel tudtuk meg-felelte Alyssa durcásan.
-Ez nem úgy hangzott,mintha ujjonganál örömödben-jegyeztem meg.
-Nos,Alyssa...nem igazán kedveli Catalina-t-húzta el a száját Eva.
-Jobban mondva,gyűlöli,mióta csak megismerte-morogta Robert sötéten.
-Én nem is...-tiltakozott Alyssa.
-De igen,hugi-szólt közbe Kelli.
-Nem gyűlölöm,csak...én csak nem értem,mit látsz benne,Robert,hisz még angolul sem tud rendesen.Erre te fél év alatt hozzánk költözteted,és még feleségül is veszed.Én ezt egyszerűen nem értem.
-Alyssa,ha elfogadsz egy tanácsot...Ezt ha nem is érted,legalább fogadd el.Tudod,vannak olyan dolgok,amiket az ember nem tud irányítani.És a szerelem egy ilyen dolog.Biztos vagyok benne,hogy Robert nem puszta viccből veszi feleségül Catalina-t,hanem mert szereti.Hidd el,ha majd találkozol azzal a sráccal,aki mellett el tudnád képzelni az életed,érteni fogod,de majd lesz valaki,aki nem.Neked milyen érzés lenne,ha a tulajdon testvéred ellenezné a vőlegényedet,vagy épp téged a sógorod?...Ne azt nézd,te mit látsz benne,hanem az,aki összeköti vele az életét,boldog lesz-e mellette.Hüm?-néztem Alyssa-ra,aki elgondolkodott
-Lehet...igazad van!-felelte.-Köszönöm!
-Szívesen-mosolyodtam el,majd felálltam.-Elnézést.
Kimentem a konyhába,leellenőriztem a húst.
-Segíthetek valamit?-hallottam meg Kelli hangját.
-Nem,köszönöm-mosolyogtam rá.
-Tényleg van egy párhetes öcséd?-kérdezte kíváncsian.
-Igen-mosolyodtam el.-Fent alszik...Gyere,menjünk vissza a többiekhez.
Épp jót nevettek valamin.
-Miről maradtunk le?-ültem vissza a helyemre.
-Épp elmeséltem Willnek,hogy Daniel pár hónapja befogadott egy bernáthegyi kutyát.Hálaadásra anya már napok óta sütött-főzött.Csak két percre ment ki a konyhából,hogy összetereljen minket,egész addig Falánk a nappaliban aludt.Mire bementünk a konyhába,Falánk szinte mindenbe beleevett már,és épp a pulykát falatozta.Mikor végzett,anya még mindig lefagyva állt az ajtóban,erre Falánk heves farokcsóválás közepette ráugrott,és végignyalta anya arcát.Ami annyit jelenthetett:köszönöm a vacsorát,finom volt,majd visszafeküdt a helyére,és aludt tovább.Látni kellett volna.
Robert a végére már annyira nevetett,hogy alig bírta végigmondani a történetet.
-Találó neve van a kutyának-mondtam,mikor mindenki sikeresen megnyugodott.
Megint megnéztem a húst,és most már valóban jó volt.Kivettem a tepsit,és visszamentem szólni a többieknek.
-Kész a vacsi-mosolyogtam rájuk.
-Jó az illata,Bells-dicsért meg Apu.
-Remélem,az íze is jó-hecceltem.-Esetleg legyen Falánk az előkóstoló?
-Jaj,még jó hogy eszembe jutott-kapott a fejéhez Eva.-Holnapra hivatalosak vagytok La Push-ba.És nincs kifogás ellene-fenyegette meg Aput feltartott mutatóujjal.
-Mikorra?-kérdeztem.
-Egész napra-vigyorgott Robert.-És hozz fürdőruhát is.
-Ilyenkor?Eszednél vagy?!-csattantam fel.
-Elég,ha inkább váltóruhát hozol-mondta Kelli.-Megpróbálnak majd bevonszolni az óceánba,nyilvánvaló sikerrel.
Eva és Apu egyszerre mondták,hogy:-Kamaszok!-amin mi jót nevettünk.
Úgy tűnt,a vacsora jól sikerült,mert mindent elpusztítottunk,és a hangulat is remek volt.Már a nappaliban ültünk egy-egy pohár borral-persze Alyssa üdítőt kapott-és beszélgettünk.
-A főiskolád tervezed,Robert?-kérdezte Apu.
-Idén még nem-felelte Robert-,mivel még van egy évem,de utána nem t'om.Majd kialakul-vont vállat.
A bébiőrből Edward sírása hangzott fel.
-Mindjárt jövök-álltam fel,majd felfutottam a szobámba.-Éhes vagy,kicsikém?
Edward válaszképp folytatta a sírást,és ezt igennek vettem.Kiemeltem a kiságyból,ezért csitított a sírásán,de nem hagyta abba.Leindultam,de a lépcső alján Alyssa-ba botlottam.
-Mi baja a babának?-kérdezte aggodalmasan.
-Éhes-mosolyodtam el,majd tovább indultam.
Alyssa és Kelli árgus szemekkel figyelte,ahogy megcsináltam Edwardnak a tápszeres tejet,majd visszamentünk a nappaliba.Edward azonnal enni kezdett,ahogy a szájához emeltem a cumisüveget,persze Apu mesterien kerülte,hogy meglássa a kicsit.
-Tiszta apja ez a gyerek,de a szeme-mondta Eva.
-Az Anyué-fejeztem be a mondatát.-Ahogy én is azt örököltem tőle,és mindenki azt hiszi,én vagyok Edward anyja.
-Nem feltűnő,hogy fiatal vagy hozzá?-kérdezte Alyssa.
Elnevettem magam és megráztam a fejem.
-Két osztálytársam két hét múlva összeházasodik,és már van egy Edwardnál idősebb kislányuk.Már egy éve együtt élnek minden szülői segítség nélkül,úgyhogy nem hinném,hogy a korom számítana-feleltem.
-A Curtis gyerek,meg az Arkin lány,nem?-kérdezte Robert.
-De.Ismered őket?-kérdeztem.
-Személyesen nem,de nagy porral járt ez az ügy.Mikor kiderült,hogy terhes a csaj,mindegyiknek a szülője kitette őket,hogy oldják meg maguk,ha már egyszer felelőtlenül belevágtak.
-Tudom,de még hogy felelőtlenül?!Kim akkorra már fél éve fogamzásgátlót szedett,senki sem számított rá,hogy amellett teherbe esik.De minden rosszban van valami jó-vontam vállat.
Ahogy felpillantottam Edwardról,tűnt csak fel,hogy Apu és Eva eltűnt.Majd veszekedés zaja szűrődött be kintről.
Aztán két duda szó hangzott fel.
-Oh,ezek Amber-ék-ugrott fel Robert és Kelli egyszerre.
Én is felálltam,és kikísértem őket.Apu és Eva a verandán álltak,és valamit beszéltek,de ahogy megjelentünk,elhallgattak.Kicsit furcsa volt-vagy inkább nagyon,mert mintha Robert és Kelli minden egyes szót hallottak volna.
-De jó,hogy kijöttetek,itt van Amber-mondta Eva.-Hát akkor holnap találkozunk-ölelt meg,majd adott egy puszit is.-Gondolkozz el rajta-mondta Apunak,és őt is megölelte.-Sziasztok!
-Hali-mondta Robert,és elindult az utca felé Eva-val.
-Akkor szia holnap-mondta Kelli és Alyssa egyszerre,majd összenéztek,és elnevették magukat.-Jó volt megismerni-intett Kelli,majd ők is elindultak az utca felé.
Még mind intettek egyet,és beszálltak az autóba.Majd elhajtottak.
-Hát ez érdekes volt-motyogta Apu,majd beterelt a házba.-Segítsek valamit?
-Ühüm,ha bepakolnál a mosogatógépbe,és elindítanád,azt meghálálnám-mondtam.
-Oké,nyugodtan pihenj egy kicsit,sokat dolgoztál ma.Nagyon finom lett a vacsora,Bells,köszönöm!
-Nincs mit!-mondtam.-Megyek,lefektetem Edwardot.
Felmentem a szobámba,és Edwardot betettem a kiságyba.
-Jó éjszakát,Edward!-adtam puszit a homlokára,majd dúdolni kezdtem.
Mikor elaludt,lementem megnézni Aput-épp akkor nyomta be az indítógombot.
-Ahh,köszönöm,Apu-adtam puszit neki.
-Szívesen!Jó éjszakát,Isabella-indult fel a szobájába.
Ittam egy pohár vizet,mikor eszembe jutott valami.Robert és Kelli idősebbnek tűntek,magasak és izmosak,még Kelli is.És mintha minden szót hallottak volna,ami elhangzott Apu és Eva között...Nem,ez nem lehet!Vagy mégis?Hisz Cullenék már itt vannak egy ideje,és Seth is farkas volt.Szóval akkor Kelli meg Robert lehet hogy...vérfarkasok?!
Bambán mentem fel a lépcsőn.Majdnem felsikíttam,mikor bementem a szobámba.Apu ült az ágyamon,és a kiságy rácsán keresztül fogta Edward kis kezét.
-Apu?-suttogtam.
Apu hátrafordult,szeme könnyes volt,de mosolygott.
-Nagyon aranyos baba,Isabella.Tiszta anyád éppenséggel,szerintem nem rám ütött-mondta halkan.
Odafutottam hozzá,és megöleltem,a könnyeim záporoztak a boldogságtól.
-Istenem,Apu-zokogtam az ingébe.-Annyira örülök neked!
