Egy másik élet-8.fejezet

Ezer bocs,meg egy anyamedve a késésért,de tönkre ment a gépem,és újra kellett telepíteni az egészet:[ Szóval késve,de itt a kövi rész:Đ

8.Beszélgetés

-Hé-hahó,Bella!-integetett Alexia a szemem előtt.-Föld hívja Bellát,Bella,jelentkezz!
-Bocs,mi van?-kaptam észbe.
A menzán ültünk,még mindenki itt volt,de az óvónők már visszamentek Heatherrel a bölcsibe-már itt voltak,mikor bejöttünk,így hamarabb végeztünk az etetéssel.Edward a babakocsiban aludt jóllakva.
A nagy Edward viszont szemben ült velem,mint mindig.Most azonban nem mosolyogva nézett rám,hanem feszülten.Mégis elvesztem aranybarna szemeiben.Pedig ma csak a szükséges "szia-szia-hogy-vagy-jól-és-te-én-is-kösz" beszélgetés zajlott le köztünk,bár máskot szünet végén alig bírunk elmenni a saját óránkra,mert állandóan hosszú eszmecserékbe bonyolódunk egymással.Sejtettem,hogy Alice elmondja neki,mi a helyzet,de úgy tűnt,ebből a beszélgetésből kihagyták a testvéreiket.
-Csak annyi,hogy Jen és Harmony mennek a meghívókkal-mondta Joanna.
-Még mindig nem akarod te meghívni Cullenéket?-kérdezte Jenni.
-Á-á.A ti bulitok,hajrá!-mosolyodtam el halványan..
-Összevesztetek?-kérdezte Troy.
-Miből veszed?-kérdeztem vissza értetlenül,mert hirtelen azt hittem Jenniékre gondol.
-Jó megfigyelő vagyok.Edward és Alice általában fülig érő szájjal néznek rád,te meg ugyanakkora vigyorral vissza.De most,mint akik a kivégzésüket várják.És még csak nem is beszéltetek ma,pedig te és Edward általában össze vagytok nőve szünetekben.Szóval?
-Nem vesztünk össze,csak valamit meg kell beszélnünk-feleltem tömören.
-Oh,és mit?-kérdezte Stacey pletykára éhesen felcsillanó szemekkel.
-Hallottad már azt,hogy s.k.h.?-kérdezte mögüle Alice.
Stacey és még jó páran nem vették észre,hogy Alice mögéjük lépett,így jól megijedtek.
-Indulhatunk?-kérdeztem Alice-től.
-Persze,én kész vagyok.Egész délután ráérek,úgyhogy időnk is lesz.
-Remek-álltam fel,és belebújtam a kabátomba.-Sziasztok,majd holnap talizunk!
A babkocsit magam előtt tolva Alice-szel megindultunk a kocsimhoz.Miután Edwardot sikeresen betettem hátra,Alice-szel elől foglaltunk helyet.Egy szó nélkül indítottam,és mikor kifordultam a parkolóból,a gázra léptem.Alice láthatólag meglepődött,de tetszett is neki a száguldás.
-Nem is tudtam,hogy szeretsz gyorsan vezetni-jegyezte meg,mire felnevettem.
-Nem szeretek,imádok!Egyszerűen muszáj száguldoznom-mosolyogtam.
3X olyan gyorsan hazaértem,mint normál tempónál kellene.
-Wow,szép otthon-ámuldozott Alice,amíg felvezettem a szobámba.-De miért is vagyok itt?
Nem válaszoltam.Edwardot óvatosan levetkőztettem,és a kiságyba fektettem.Szerencsére nem kelt fel,most nem lett volna türelmem énekelni.
-Csüccs-ültem fel az ágyamra.
Alice velem szemben foglalt helyet,amíg én az ágynemű mintázatát fixíroztam,és erőt gyűjtöttem a beszédhez.Furcsa mód nem féltem Alice-től,inkább megnyugtatott a jelenléte.Aztán lassan felnéztem arany szemébe.Kíváncsiságot és félelmet tükrözött.
-A kezembe akadt...néhány napló-kezdtem.-Mind nagyi naplói voltak.A hétvégén olvastam néhány érdekes részt,amiben...-mély levegőt vettem,mielőtt folytattam volna-a Cullen család volt a főszereplő.
-Oh-nyögte ki Alice.-Mi...Miket olvastál?
Kibámultam az ablakon.
-Sok mindent...Hogy...hogy ti vámpírok vagytok...És Edward együtt volt a nagyival vagy fél évig,de aztán elhagyta...Minden igaz,nem de?Ismertétek a nagyimat.
-Igen-suttogta Alice.
-Nyugi,én sosem árullak el titeket senkinek...sőt,még naplót sem írok-motyogtam,és még mindig a kinti tájt figyeltem.
-Miért tartod meg magadnak?Rohanhatnál,hogy mindenkinek elmondd-mondta valamivel hangosabban.
-Először is,mert diliházba csuknának-csattantam fel.-Másodszor meg...-nem fejeztem be a mondatot,inkább a fiamra fordítottam a tekintetemet.
-Mert beleszerettél Edwardba,ha jól sejtem-mondta Alice.
Paradicsom-vörösen kaptam rá a szemem.Alice mosolyogva nézett rám,és én még sötétebb árnyalatot vettem fel.
-Nagyon szereted,ugye?
-É-én-dadogtam.-Igen,nagyon...De nem akarom,hogy tudja,Alice!
-Miért?
-Mert olyan vagyok,mint Bella nagyi,és ha őt nem szerette,akkor engem ugyan,miért?!Meg elég kényelmetlen lenne mindkettőnk számára,ha ilyesmi kiderülne,nem gondolod?
-Nem vagy olyan,mit Bella-szögezte le Alice.-Te sokkal magabiztosabb és makacsabb vagy nála.Egyedül a külsőtök hasonlít,na meg az agyatok sokszor,de ez mellékes...Edward pedig...nagyon szerette Bellát,de elhagyta.Nem azért,mert kiszeretett belőle,hanem mert féltette...Mikor pár hete Rosalie jelenetezett a menzán...Belláról és rólad beszélt.
-Mert hogy?-kérdeztem kábán.
-Mert Edward...kínlódik...szeret téged,de fél,hogy téged is el kell majd hagynia...Csak hogy amíg Bellának nem volt ereje utána menni,és belenyugodott,addig te kézzel-lábbal küzdenél érte...És itt ez a lényeg,Isabella.Küzdj érte,mert magától nem fog ennél jobban közeledni.
-De Alice...Én nem tudok küzdeni érte,én...ehhez kevés vagyok-nyögtem ki kétségbeesve.
-Isabella Black-fogta meg a vállam Alice.-Te igenis tudsz küzdeni.Táncoltál,ahol bizony kemény csaták vannak,és túlélted.Eltemetted anyukádat,az apud nem akarja látni az öcsédet,és tortahabként még el is költöztetek.De te mégis próbálsz napról-napra normális életet biztosítani Ednek,apádnak és magadnak.Ha ezt meg tudod tenni,akkor Edwardért is lesz erőd küzdeni.
A könnyeimmel küszködve ráztam a fejem.Miért hisz bennem ennyire?
-Nem hinném,Alice!
-Isabella,kérlek-sóhajtott fel.-Próbáld meg,légyszíves!
Alice bociszemekkel meredt rám.Istenem,miért csinálod ezt velem?Szinte fájna ilyen tekintetnek ellentmondani.De...Ahh!
-Jó,rendben,megpróbálom-egyeztem bele.
-Köszi,köszi,köszi!-ugrott a nyakamba,és jól megszorongatott.
-Alice...nem...kapok...lev-nyögtem,de az utolsó szó a torkomon akadt.
-Oh,bocs-távolodott el.
Levegő után kapkodtam,és Alice körbeugrálta a szobámat kicsattanó jókedvvel.Aztán megállt az íróasztalomnál,és kezébe vette anyu fényképét.Visszajött hozzám,és törökülésben nekidőlt az ágyoszlopnak.Szép lassan a légzésem is helyreállt.
-Ő ki?Anyud?
-Igen-mondtam.-Oh,Anyáról jut eszembe.van egy hírem,vagyis több...
-Ki vele!-szaladt fülig érő vigyorba Alice szája.
-Apu végre törődik Edwarddal...És beszéltünk Apuval,és úgy döntöttünk,hogy újra anyakönyveztetjük Edwardot.
-Ez nem teljesen világos.Miért?
-Én leszek Edward anyja hivatalosan,míg Apa a nagyapja-néztem rá bocsánatkérően.-Nem hinném,hogy ez a bátyádnak bejönne.
Alice haragosan szusszantott egyet-kicsit olyan volt,mint a kicsi Edward:D
-Egy szerintem Edwardnak igenis bejön.Ne próbálkozz ilyentén kifogásokkal...
-Nem kifogásnak szántam,egyszerű megállapítás volt-csattantam fel.
-Kettő,a kicsi nem lehetne mondjuk Ed vagy Edy,mert kicsit irritáló,hogy ki kell találni,épp kiről van szó...És egy babának túl komoly az Edward-vigyorgott rám.
-Inkább Ed,Alice-borzadtam el az Edy hallatán.
-Öhm,Isabella-rágcsálta a száját Alice.-Megpróbálhatom eltitkolni Edward elől a beszélgetésünk azon részét,de nem garantálok biztos sikert...Szerdától pedig nem leszünk suliban,mert sütni fog a nap,de a buliba megyünk.Szóval húzz bele,mert azt akarom,hogy mindketten jól szórakozzatok pénteken...Amúgy biztos vannak dolgok,amiket Bella nem írt le,és tudni szeretnél...
És hallgattam,ahogy Alice egy-egy kérdésemre órákig magyaráz.Mindeközben az agyam sürgetően kereste a megoldást az Edward-problémámra,amíg a gyomrom görcsbe rándult a gondolatra,hogy elé kell állnom az érzelmeimmel.De ha felidéztem Edward gyönyörű arcát,a görcs helyébe milliónyi pillangó költözött...