Egy másik élet-6.fejezet

6.Isabella

Edward szemszöge


-Találkozunk a menzán,ha addig nem unom halálra magam-köszöntem el Alice-től.
Alice felkuncogott.
-Arra kíváncsi lennék-trillázta.
És a Volturi is,biztos örülnének egy új kivégzési módszernek,tette hozzá gondolatban.Csúnyán néztem rá,mire ő beszökdelt a termébe.Hihetetlen ez a lány.Hogy néha milyen ötletei vannak?!De mégis vele vagyok a legjobban el.
Istenem,ez a srác miért nem vesz már észre!,hallottam meg egy gondolatot,amíg a helyemre mentem.Biológia óra következett.Jót tudtam szórakozni a tanár hülyeségein,elvégre már háromszor elvégeztem az orvosit,épp ezért unalmas is volt.Ha ember lennék,már biztos a temetőben oszladoznék miatta.
A tanár szorgalmasan javítgatta a dolgozatokat,amit most írt a végzősök egy csoportja.Volt pár istentelen butaság papírra vetve,de ők csak emberek,ők ilyenek.
-Mr.McGregor-jött be a terembe a város egyetlen ikerpára,Harmony vezetésével.-Ő itt Isabella,az új diák.
Felkaptam a fejem.Azt hittem szellemet látok.Az alakja,a szája,a haja,a bőre,a szeme...A szeme égkék.És az illata.Az is más.De finom.Nem ételként,hanem amúgy.Orchidea,méz...és napfény.Ez az,napfény.És csend.Nem hallom a gondolatait.Miért?Talán rokona?És Alice miért titkolta el,hogy jön?
Nahát,igazán szép!És milyen magabiztosan megy a tűsarkúban?!Ritka jelenség Forksban.Nem csodálom,hogy táncol.Remélem a biológiához is ért!Bár az eddigi jegyei ezt mutatják,és hát elég erős suliba járt.Asszem Cullen mellé ültetem,ha ezek össze fognak!Felviszik azt iskola átlagot,gondolta a tanár.
-Isabella,kérlek ülj hátra Mr.Cullen mellé-mondta ki hangosan is.
-Ezt aláírná?-szólalt meg a lány.
Mintha csak őt hallanám,egy tisztább szólamban.De miket gondolok?Hisz ez lehetetlen!Ő csak egy ember,aki hasonlít valakire.És leült mellém,milyen szépen mozog?!Mit tegyek?Legyek kedves hozzá,vagy inkább goromba?Fogalmam sincs mire gondol,megőrülök!
-Szia-köszönt rám a világ legszebb hangja.
Edward Cullen,ezt azonnal hagyd abba!-szóltam magamra,majd felnéztem a lányra.Teljesen elbővült,ahogy gyönyörű kék szemei találkoztak az enyémmel.
Szia-köszöntem vissza-Edward Cullen vagyok.
-Isabella Black-mosolyodott el.
Fogalmam sincs,mire gondolt,de valamin jól szórakozott magában.Black?Tehát tényleg rokona.Talán annak a kisfiúnak lehet a lánya.Bár ahhoz képest nagyon fehér a bőre,pont mint neki.Nyoma sincs indián ősnek.És mintha beteg is lenne,sápadt és beesett az arca.A szeme alatt pedig sötét karikák üvöltötték,hogy nem alszik rendesen.
-Honnan jöttél?-törtem meg a csendet.
-Baltimore-ból-felelte.
-És miért pont ide költöztél?-kérdeztem,amin láthatólag meglepődött.
-Hát...Apu itt született,itt is érettségizett.A nagyiék is itt éltek,így aztán még házat se kellett vennünk-mosolyodott el.
-Apukád mit dolgozik?Nem lehetett könnyű munkát kapnia Forksban-mosolyodtam el,hogy megint megleptem a kérdésemmel.
-Hát eddig gyilkossági nyomozó volt,most a rendőrfőnök helyettese.
A sors iróniája-nevettem fel keserűen magamban.
Ó,hogy az a lány,hallottam meg megint Missy Raynolds gondolatait.Első napja itt,és máris minden fiú utána fordul.És még Edward is beszélget vele,bezzeg engem azóta le se szar,hogy megjelent a városban a családjával együtt.
Még mielőtt felelőtlenül elnevettem volna magam,szerencsére megszólalt a csengő és Mr.McGregor elkezdte az órát.Próbaképp tett fel olyan kérdést,amire önként jelentkezéssel lehetett felelni,hogy lássa,mit tud Isabella.Óra végéig Isabellát vagy engem hívott fel,ha valamit akart.Isabella nagyon okps lány,legalábbis a biológiához ért.
Egész órán őt néztem.Valami vonz hozzá,de nem tudom mi.Ő egyszer se nézett rám,de megérezhette,hogy figyelem,mert pár perccel óra vége előtt fülig vörösödve fordult hozzám.
-Mi olyan érdekes rajtam,hogy engem bámulsz?Már megbocsáss,de ez azért már zavaró-mondta szemrehányóan.
-Bocs-mondtam,és a füzetemet kezdtem el fixírozni.
Felsóhajtott.-Sajnálom,csak kicsit elegem van már a mai napból.Nem rajtad akartam levezetni-kért bocsánatot.
-Nem történt semmi.Megértem-néztem fel.
Ahogy találkozott a pillantásunk,nem tudtam elfordítani a fejem,de valahogy nem is akartam.Isabellának meg kihagyott egyet a szíve,és dupla sebességgel vert tovább.A csengetés mentett meg,mert Isabellának volt elég ereje,hogy elszakítsa tekintetét az enyémtől.
Tolakodtak kifelé,úgyhogy utolsónak hagytam el a termet.Isabella a barátaival ment.Alice már odaért a menzához,a többieknek meg nem volt most órájuk,úgyhogy már ők is ott vannak.Siettem ahogy csak tudtam.
-Oó-hallottam meg Alice halk hangját,ahogy beléptem az épületbe,és meglátta az arckifejezésemet. -Miért nem szóltál?-sziszegtem Alice-nek,két kézzel letámaszkodva vele szemben a kerek asztalon.
-Miről?-kérdezte,és tényleg nem tudta miről beszélek.
-Hogy...Bella...unokája ide jött-nyögtem ki,hogy csak ők hallják.
-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Emmett összezavarodva.
-Hallgatózz egy kicsit-ültem le.
Mind a négyen kiterjesztették a hallásukat,és meg is hallották,amit akartam.
-Mondd csak,nincs valami beceneved Isabella?Így olyan hosszú-nyafogott Jenni Newton.-Mondjuk Bella?
-Bells-felelte Isabella.-Én valahogy mindig a teljes nevemet használtam.A nagyimat hívták Bellának,engem soha.
-És zavarna,ha mostantól Bellának hívnánk?-kérdezte Ray Hardin,mire aprót mordultam.
-Hát...véglis,miért ne?De azért az Isabella legyen a gyakoribb-mondta Isabella,és hallatszott a hangján,hogy mosolyog,de én láttam is.
Gyönyörű volt,mikor elmosolyodott.Mondd,hogy nem szerettél bele,hallottam meg Jasper gondolatait.Szúrós pillantást vetettem rá.
Ekkor jöttek be Isabelláék a menzára.Éreztem,hogy mindegyik testvérem megdermedt döbbenetében.Isabella és az én tekintetem egy pillanatra összekapcsolódott.
-Jazz,fogadjunk egy tízesben,hogy három hónapon belül összejönnek-vigyorgott Emmett.
-Kettő hónap-fogott kezet Jasper Emmel.
-Nem látom Isabellát-nyögte ki Alice.
-Tessék?-kérdezte Emmett kissé hangosan.
-Nem látom a jövőjét,hogy mi lesz vele például húsz év múlva,de még azt sem,hogy mit tesz fél perc múlva.Ezt nem értem!Mi a baj?
-Biztosan a származása miatt.Neki se hallom a gondolatait-mondtam az ingujjammal szórakozva.
-Attól még...Bellát láttam-mondta értetlenül morcosan Alice.
-Nem csak erre gondolok-néztem húgom szemébe.-Isabella egy Black.
-Egy vezetéknév nem jelent semmit-szólalt meg végre Rosalie is.
-Jacob Black mond nektek valamit?-kérdeztem idegesen.
-Egy La Push-i kölyök,aki Bella haverja volt.És?-kérdezte Jazz szintén idegesen.
-Jacob...feleségül vette Bellát,miután elmentünk,és az esküvőre rá egy évre született egy kisfiúk.Az a kisfiú Isabella apja.Isabella negyed vérben indián-körbenéztem testvéreimen.-Hát nem értitek.Isabellában benne van a vérfarkas gén,és ez keveredve Bella...pajzsgénjével,lehetővé tette,hogy Alice ne lássa őt.
-És te ezekről honnan tudsz?-kérdezte felvont szemöldökkel Rosalie.
Felsóhajtottam.Annyira gyorsan beszéltem,hogy Isabelláék csak most értek a terem túlsó végében lévő büféhez.
-Mielőtt visszatértem volna hozzátok,találkoztam Bellával-hadartam.-Csak messziről meg akartam nézni,sikerült-e túllépnie rajtam.Követtem az illatát,és egy családi házhoz jutottam.Szúrós szagot éreztem,de nem törődtem vele.Bella a kertben játszott egy két év körüli kisgyerekkel.Boldognak tűnt,és mikor Jacob kilépett a házból,valósággal ragyogott.Örültem,hogy jól van,és indulni akartam,amíg a szélirány megváltozott.-Williem,menj be a házba!-hallottam Jacob hangját.-Drágám,mi a baj?-ijedt meg Bella.-Vérszívó van a közelben-jelentette ki Jacob.Erre a mondatra megfagytam.Hisz nem tudhatott volna rólunk,és akkor jutott el a tudatomig,hogy az a szúrós szag Jacobé,aki vérfarkas.Féltem,hogy rám támad,úgyhogy hagytam,hogy észre vegyenek.Amíg megmagyaráztam,miért vagyok ott,megtudtam,hogy Jacob bevésődött Bellába,és Bella boldog vele...Ennyi a nagyja.Most boldog vagy,Rosalie,tudod?!
Felkönyököltem az asztalra,és a homlokomat a tenyerembe támasztottam.

-Istenem,Edward!Mi a bánatnak kellett neked...-kezdte Rosalie.

-Rosalie,most az egyszer,fogd be-szólt rá Emmett a feleségére.

Gondoltam,semmi értelme Rosalie szitkozódásait hallgatnom,így inkább Isabellára figyeltem.Kb. tíz méterrel arrébb ült le az ajtóhoz közeli asztalhoz.

-Szia,én meg Joey vagyok,ő meg Kim,a menyasszonyom-fogott kezet Curtis Isabellával.

-Menyasszony?Gratulálok-mondta mosolyogva Isabella.-Mikor lesz az esküvő?

-A tavaszi szünetben,április 9-én-mosolyodott el Kimberly.

Isabella folyton az ajtó felé pislantgatott ismeretlen okokból.

-A szokottnál is fáradtabb vagy,Kim,ha jól látom-jegyezte meg Harmony.

-Ahh,ne is mondd-fakadt ki Kim.

-Mi a baj?-kérdezte Alexia.

-Hajnali egykor Heather felkelt enni,és reggel ötig fent volt.Az istennek se akart elaludni,pedig már ringattuk,mesét olvastam neki,még a saját ágyunkba is befektettük magunk közé a végén,de semmit sem értünk el vele-panaszkodott Joey.

-Ki az a Heather?-kérdezte Isabella.

-A lányunk-felelte Kim.-Kilenc hetes kis tündér,de ilyenkor totál ki vagyok tőle.

-Dúdolj neki-mondta Isabella mindent tudóan.

-Miért?-kérdezte Joey értetlenkedve.

-Ha a kicsi nem akar elaludni,én mindig dúdolok neki.Eddig csak egyszer nem vált be,mert nem volt hozzá szokva az eső hangjához...Tanultok egy altató dalt,és negyed óra alatt úgy fog aludni a lányotok,mint egy kis angyal.Tapasztalatból mondom,hidd el-mondta Isabella mindenki döbbenetére,majd újra az ajtó felé pillantott idegesen.-Az óvónőknek meddig tart ideérniük?-kérdezte Kimtől.

-Öhm,mindjárt itt lesznek-felelte Kim kábán.-Neked is hozzák?

Isabella bólintott,és ujjaival végig szántott a haján.

-Arról nem volt szó,hogy gyereke is van-hallo9ttam meg Emmett hangját.

-Sok mindenen nem változtat,csak Edwardból apuci lesz-mondta Jasper,és Em tenyerébe csapott.

-Jobban teszitek,ha nem kerültök a szemem elé,ha haza értünk-mondtam fogcsikorgatva a fiúknak.

Úgyis igazam lesz,szuggerálta felém Jasper a gondolatát.

-Kicsim,most fejezd be,mert Edward tényleg neked ugrik itt,mindenki előtt,amit ugye nem szeretnénk-szólalt meg Alice visszafogva Jaspert.-És meghozták a babákat.

10 másodperc múlva nyílt is az ajtó,és két babakocsit toltak be az óvónők.Isabella és Kim egymást túlszárnyalva ugrottak fel,és siettek a gyerekeikhez.Heather hangos sírással követelte ételadagját,viszont a másik baba teljes csendben volt.Isabella elmosolyodott,ahogy belenézett a babakocsiba,és eltolta az asztalukhoz.Teljesen nyugodtan kutatott a táskában,és elővett egy fehér folyadékkal töltött cumisüveget.
-Teljesen friss,akkor csináltuk,mikor indultunk-mondta Isabellának Naomie.-Amúgy csak néhányszor kelt fel a pici,de szinte azonnal aludt is tovább.Nyugodt baba,hagyta,hogy felöltöztessük.Igazán szerencsés vagy!
-Köszi-mosolyodott el Isabella.
Újabb nyugodt mozdulatokkal emelte ki a kisbabát a kocsiból,míg Curtisék azt sem tudták,hová kapjanak.Ezen muszáj volt elmosolyodnom,de Alice-nek is.
-Szia,Pöttöm-vette le a sapkát a piciről.-Ideje felkelni enni-puszilta homlokon.
A baba nyöszörögve kelt fel,majd emberi fül számára alig hallhatóan elkezdett sírni,de Isabella szinte azonnal a szájához emelte a cumisüveget.
-Mennyi idős a kicsi?-kérdezte Joey.

-Öt hetes-mosolyodott el még jobban Isabella.
Teljesen más volt,mint eddig.A mosolya sokkal önfeledtebb,valósabb volt.És ahogy a gyerekre nézett,sugárzott az anyai szeretet.Esme is ilyen volt sokszor.
-Nem is látszik az alakodon a terhesség-mondta kicsit irigykedve Kim.
Isabella felnevetett,keserűség csendült a hangjából.
-Mert nem voltam terhes-jelentette ki,majd mikor látta a kérdő pillantásokat,folytatta.-Ő az öcsém,de fiamként tekintek rá,mióta csak megszületett.Neki köszönhetem,hogy nem omlottam teljesen össze Anyu halála után.
Szerencsétlen lány,kaptam el Michaels gondolatát,nem elég,hogy meghal az anyja,ott kell hagynia az MSA-t és még az öccsét is ő gondozza.
-Nem lennék a helyedben,Bella ,de tényleg-adott hangot gondolatainak Troy.
-És akkor mit tennél,kicsim,ha bejelenteném,hogy terhes vagyok-kérdezte Alexia.
-Megkérdezném,kitől-felelte Troy,és megcsókolta a barátnőjét,mire kitört a nevetés az asztaluknál.
Irigyeltem,hogy ő megcsókolhatja a barátnőjét.Szívesen tettem volna ezt én is Isabellával.Mi vaaan?Edward,te hülye vagy!Hogy gondolhatsz ilyenre,nem is ismered azt a lányt!-szidtam magam.De ha esetleg megismerném...?Neeeem!!!Nem teheted vele azt,mint a nagyijával!Bella majdnem meghalt,mikor elhagytad,és Isabellának is csak fájdalmat okoznál.Van elég baja nélküled is...De talán,csak egy barátnak,ismerősnek,abból nem lehet baj...
-Amúgy hogy hívják?-biccentett Jenni Isabella karjai felé.
-Edward-mondta,és Rosalie felszisszent,én meg lefagytam egy pillanatra.
-Wow,még egy Edward-nevette el magát Stacey.-Talán még nem tudod,de a városban az egyetlen Edward,az...
-Hadd tippeljek!Az Edward Cullen?-kérdezte Isabella.
Rosalie most már fújtatott mérgében.

-Mégis honnan a francból ismer téged ez a csaj?-szűrte át a fogai között.
Egy gunyoros mosollyal az arcomon fordítottam felé a fejem,de nem válaszoltam,mert megtette valaki más.
-Ho...-akarta kérdezni Alexia.
-Mr.McGregor Cullen mellé ültette-mondta Harry.-Aki fél perccel ezelőttig Bellát bámulta.Tudsz róla,Bella?
Isabella felnevetett,én meg visszafordultam,hogy tekintetünk találkozzon.
-Én se vagyok vak-küldött egy mosolyt,mire a legtöbben felém fordultak.
Alice nem tudta visszatartani a nevetését mellettem,és vállon is veregetett.
-Na erről beszéltem-vigyorgott Emmett,és ötöst tartott Jaspernek.
-Pont ezért nyerek én-vigyorgott Jasper is,mire Alice-ből megint feltört a nevetés.
-Hogy neked miért mindig az embereket kell kifognod-fújtatott dühösen Rosalie.-Sosem tanulsz?Egyszer már megjártad,miért akarsz megint?
-Szerintem el tudom dönteni,hogy mit csináljak-fordultam Rosalie-hoz dühösen.-Neked ott van Emmett,vele törődj,ne az én dolgaimmal!
Rosalie felugrott a székről,és mind tudtuk,hogy már megint meg van a hangos jelenet.
-Nem,Edward,ez az egész család dolga.Nem hagyom,hogy megint összejöjj,majd tönkre tedd magad egy tyúkkal!Amíg te múltkor az öngyilkos akcióidat tervezgetted Brazíliában,Olaszországban,meg az isten tudja,még hol a sok ország közül,addig mind azt vártuk,mikor hozzák a halálhíredet,mert eltűntél,és nem tudtunk rólad semmit!
-Rosalie,elég ebből,az istenit!-szólt rá Emmett.-Ez tényleg csak rá,senki másra,csak rá tartozik,és nincs minden úgy,ahogy te szeretnéd.Ha úgy döntesz,hogy mégis vegyük meg azt a kastélyt Walesben,és költözzünk oda,benne vagyok,ilyenben nyugodt szívvel dönthetsz,de ne szólj bele az öcsém életébe!Gyere-állt fel,és feladta Rose-ra a kabátját,majd felvette a sajátját is.
Emmett kivezette Rosalie-t a menzáról,amíg mindenki minket bámult síri csendben.
-No igen,Rosalie és a híres kitörései-ölelte át Alice-t Jasper,amíg az befészkelte magát férje ölébe.
-Asszem Emmett kapni fog Rose-tól-mondta Alice komolyan,de a szeme nevetett.
-Hát még Rosalie,ha Esme megtudja-kuncogott fel Jasper.-Bár lehet,hogy apától jobban kéne félnie.
-Apa és anya eltörpül,ha hazaértünk,inkább tőlem féljen.Nem ez az első eset,hogy ordibál a suliban,és már meguntam-mondtam fojtott hangon.
-Emmett úgyse hagyja,hogy egy újjal is hozzá érj Rosalie-hoz-mondta Jasper.
Alice csilingelve felnevetett.
-Ki mondta,hogy bántani akarja?-kérdezte Alice.
-Hát?-kérdezett vissza Jazz.
-Egy jó kis fejmosást terveztem-vigyorogtam rájuk.
Már csak pár perc volt becsengetésig,úgyhogy a menza igencsak kiürült már.Aki itt volt,annak pedig nincs most órája,ahogy Alice-nek és nekem se.Csak négy embernek lett volna épp biológiája.
-Mi a baj,Jazz?-simított végig szerelme arcán Alice.
-Ez a lány-mondta Jasper,hogy csak mi halljuk.-Annyi érzelem kavarog benne.Egy átlag ember ebbe már beleőrült volna.És nagyon erősek.Mintha legalább három-négy ember érezné ugyanazt egyszerre.Én ezt...Muszáj mennem!
Alice megcsókolta Jaspert,átült a másik székre,majd Jazz kiviharzott az épületből.
-Hál'isten-sóhajtott fel Kim.-Nem tudom,mi a baja,de nehezen alszik el mostanában.Bezzeg neked már alszik is,mikor elveszed tőle a cumisüveget.Hogy csinálod?
-Fogalmam sincs.Minden ösztönösen jön,mióta csak hazavittem a kórházból.Talán ezt hívják anyai ösztönnek,nem tudom-vonta meg a vállát Isabella.
-Hát...azt hiszem,mi jó barátok leszünk-mosolyodott el Kim.-Legalábbis remélem.
Kimberly óvatosan felállt,és a lányát betette a babakocsiba.Majd egy puszit lehelt az arcára,és betakargatta.A két óvónő megindult feléjük és Isabella elszomorodott.Alice felugrott,és felrángatott engem is.
-Alice,mit csinálsz?-kérdeztem tőle,egy kicsit talán túl hangosan,mert sokan ránk néztek.
-Megnézzük a kisbabákat-trillázta úgy,hogy mindenki hallja az említett asztalnál.
-Minek?-kérdeztem megrökönyödve.-Ne tedd még nehezebbé Alice,utána nem tudom magam távol tartani tőle.Azt akarod,hogy úgy járjon,mint Bella?-tettem hozzá vámpírként.
Soha nem engedem,hogy úgy járjon,és látom rajtad,hogy már most szereted,szuggerálta felém Alice,majd fennhangon hozzá tette:-Mert kíváncsi vagyok.Te meg a bátyám vagy,és velem jössz.
Belementem a színjátékába,mert nehezen vallom be magamnak,de igaza van Alice-nek.Mint mindig-vagyis legtöbbször.És mindenki érdeklődve várta a fejleményeket,előlünk hiába is próbálták leplezni.Felsóhajtottam.
-Istenem,miért versz engem ezzel a lánnyal?-néztem egy pillanatra a plafonra.
-Hogy jó legyen neked,és persze Jaspernek is-kuncogott fel Alice.-Na gyere már!
Egy újabb sóhaj után követtem Alice-t,aki eltáncolt Isabelláékhoz.
-Szia,Alice Cullen vagyok,Edward húga,te meg Isabella,ugye?-csilingelte Alice Isabellának,aki láthatóan jót mulatott rajtunk.
-Igen,szia-köszönt vissza.-Ha jól hallottam,babanézőbe jöttetek-kuncogott fel.
-Ühüm,annyira édesek-áradozott Alice.

-Srácok,elkésünk óráról,két perc és becsengetnek-állt fel Joey,majd Kim,Stacey és Harry is csatlakozott hozzá.
-Neked lesz órád,Bella?-kérdezte Jenni.
Remélem,nem és itt tartja ezt az Adoniszt,bár a mitugrász húga nem kellene,gondolta Jenni.Még vigyorogni is tudtam volna belül,ha nem nem tetszik,hogy Bellának hívja.Sőt,idegesített,mert ő nem Bella.Ő Isabella!Két különböző személyiség.
-Nem lesz órám-rázta meg a fejét Isabella.-Asszem megkeresem a tánctermet.
Jennifer először megkönnyebbült,majd fogát csikorgatta idegességében.Míg a többiek épp fordítva.Nem szívesen láttak volna az asztaluknál,főleg a barátnős fiúk,majd megkönnyebbülten fújták ki a levegőt,miszerint nincs okunk a közelükben maradni.
-Akkor mi vissza is indulunk-szólt közbe Naomie.-Mikor jössz érte?-nézett Isabellára.
-Rögtön suli után-felelte Isabella.
Behajolt a babakocsiba,és homlokon puszilta a kisfiút.
-Szeretlek,Pöttöm-suttogta bele a puszijába,hogy senki se hallja,de mi ennél halkabb hangot is meghallunk.
A négy ember gyorsan elmenekült órára,míg az óvóvők is távoztak.Elég kínos csend telepedett ránk.
-Rendben Alice,most már láttad a babákat,és ismer Isabella is,mehetünk-mondtam Alice-nek úgy,hogy az embereknek csak egy egyszerű levegővételnek tűnt.

Nem mész sehova, Edward Cullen,megértetted?!Nem csak magam miatt csinálom.Hidd el,nemsokára még megköszönöd ezt nekem.
-Szóval te táncolsz?-kérdezte Alice Isabellától.
-Igen-bólintott Isabella elmosolyodva.
Úgy vettem észre,boldoggá teszi a tánc.Íme,még egy különbség köztük.
-Mióta,mit?-faggatta Alice.
Isabella felnevetett.
-Spanyol inkvizíció?-kérdezte kacagva.
Leültem egy szabad székre.
-Oh,igen,az.És hosszú.Mire Alice végez,azt is tudni fogja,hogy hívtad kiskorodban a macidat,de te még az eredeti nevünket se-magyaráztam meg.
-Eredeti név?Ezt bevallom,nem értem-felelte Isabella összeráncolt homlokkal.
-Mary Alice Brandon,ha már itt tartunk,ugyebár Edward Anthony Masen,ez nem jött be-vigyorgott Alice,mire felhorkantam,majd visszatért a saját kérdéséhez.-Szóval?
Mindenki elnevette magát az asztalnál,és Alice leült mellém.
-Na jó-kezdte Isabella.-Három éves korom óta táncolok,és sokfélét.Legfőbbként a balettot,azzal kezdtem kicsiként,de versenytáncok,modern-táncok vegyítve,épp amit.Ezért akarom megtalálni a tánctermet,mert azért más ott,mint otthon táncolni,és nem akarok kiesni a gyakorlatból.Tényleg,valaki tudja egyáltalán,hogy hol van?-nézett körbe.
-Sose kerestük-rázta meg a fejét Harmony.
-Én tudom,hol van,odakísérünk-ugrott fel Alice.-És nem,Edward,jössz!
-Ah,ne már-motyogtam,amíg Alice megfogta a kezem,és felhúzott a székről.
-Ennyire aláveted magad a húgodnak?-kérdezte Troy döbbenten.
-Nem neked kell vele egy házban laknod-panaszkodtam megjátszott rémülettel.-El nem hiszed,mikre képes ez a törpe!
Alice mérgesen fújtatott egyet,amíg Isabella döbbenten nevetett fel.
-Ti ezt direkt csináljátok egymással?-kérdezte Jenni.
Mindketten felnevettünk Alice-szel,és én összeborzoltam a haját.
-Hát persze,hogy direkt-vigyorgott Alice.-Különben mit ér testvérnek lenni?!
Mindhárman felvettük a kabátunkat,majd elindultunk a főépület felé.
-És merre van a táncterem?-érdeklődte meg Isabella.
-A főépületben.Harmadik emelet.Tényleg kevesen tudnak róla-mondtam.
-Miért?-kérdezte Isabella,és kék szemeit rám emelte.
-Csak néhány végzősnek van a harmadikon órája,és ott van a tanári is,tehát nem szívesen vándorolnak fel a diákok-csivitelte Alice.-De mi igen.
Beléptünk az ajtón,és a lépcsőn fel indultunk.Mikor felértünk a másodikra,Alice megtorpant.
-Menjetek csak,nekem van egy kis dolgom!-vigyorgott szélesen.
-Mit csinálsz,Alice?-kérdeztem tőle vámpírbeszéddel,így Isabella nem hallhatta.
Szeretnék egy kicsit Jasperrel lenni.És nektek sem árt,ha kettesben vagytok egy keveset,csak hülyeséget ne csinálj.És itt arra célzok,hogy maradj vele,ne menekülj!Azzal mindkettőtöknek ártanál,Edward,szuggerálta felém Alice.
-Öhm,rendben-mondta Isabella,és éreztem,hogy kicsit ideges lett.
Alice elszökdelt a folyosón,Jasper terme felé,hogy kihívja.Viszont Isabella idegesen nézett utána,amíg kínos csend telepedett ránk.
-Mehetünk?-kérdeztem végül.
-Persze-mondta,és elindult a lépcsőn.-Mondd csak,hogy-hogy Alice-nek és neked más a nevetek?
-Már nem használjuk,mindenhol Alice és Edward Cullenként vagyunk számon tartva-mondtam.
Isabella kérdőn fürkészte az arcom,így folytattam a fedősztorinkat.
-Carlisle és Esme a nevelő szüleink.Mindannyiunkat örökbe fogadtak.Alice,Emmett és én felvettük a Cullen nevet,de Jasper és Rosalie már nem.De talán jobb is így-nevettem el magam.-Furcsán nézne ránk egy anyakönyv-vezető,ha két Cullent kellene összeadnia.
-Az biztos-nevetett velem együtt Isabella.-Tényleg,mi volt az a jelenet szünetben?
-Nos,Rosalie nehezen fogadja el,hogy megvan a magam élete,amihez semmi köze-feleltem kissé morcosan.-Azt hiszi,ő a világ közepe.El van telve magával,pedig nem kéne.Annyira hiú,hogy az már veszélyes.
-Pedig szerintem Rosalie...nagyon szép-mondta,és elpirult.
Felnevettem.
-Néztél te ma tükörbe?Sokkal szebb vagy nála-mondtam,mire paradicsom-vörös lett,és a padlót kezdte el nézni.-Bocs,nem akartalak zavarba hozni.
-Pedig sikerült-nézett fel a szemembe.
Teljesen megkavarodtam a szemeitől.Tiszta ég kék szemek,amik furcsa csillogással fúródtak az enyéimbe.Annyi minden volt benne,köztük nagyon sok fájdalom.És én el akartam felejtetni vele a fájdalmat egy csókkal,legalább egy futó pillanatig...
-Megjöttünk-mondtam nagy nehezen,és elfordítottam a fejem,mielőtt butaságot csináltam volna.
Isabella megrázta a fejét,mint aki most kelt fel a kábulatból-és tényleg olyasmi volt,kábulat-,én pedig kinyitottam a terem ajtaját.Egy apró helyiség volt,ahonnan három ajtó nyílt.
-WC-mutattam a jobb oldali ajtóra-,öltözők és a táncterem-intettem a középső,majd a bal oldali ajtó felé.-Hölgyeké az elsőbbség-nyitottam ki a táncterem ajtaját.
-Köszi-mondta Isabella,és beljebb lépett.-Hú,tök jó állapotban van...
-Mit vártál?-nevettem fel.
-Forksban?-nézett rám mindent tudóan.
-Valahogy én is így reagáltam néhány dologra,mikor ide költöztünk-nevettem fel megint.
-Mikor költöztetek ide?-érdeklődött Isabella.
-Úgy két éve.
-És honnan?-kérdezett tovább.
Isabella a fal mentén futó korláton húzta végig a kezét,ahogy beljebb haladt.
-New Hampshirből-mondtam végül,és a falnak vetettem a hátamat.
Így figyeltem,ahogy körbejárja a termet,majd a felénél megtorpan,és érdeklődve rám néz.
-Tudsz táncolni?-tette fel azt a kérdést,amit a legkevésbé sem vártam.
-Az attól függ-feleltem végül.-Balettozni nem fogok,ha azt várod...Miért?
-Csak...egy hülye ötlet,nem számít-fordította el a fejét.
Hümm,Edward,lehet hogy napokban kellett volna fogadnunk Emmettel,nem hónapokban.Azt hiszem,nyerni fogok,köszike!,szuggerálta felém Jasper valahonnan a folyosőról a gondolatit,de nem törődtem vele.
-Milyen ötlet?Kíváncsivá tettél-vettem elő a meggyőzős mosolyomat.
-Áh,nem fontos-rázta meg a fejét Isabella,miközben a szívverése meglódult.-Mondom,csak hülyeség.
Nem akartam tovább feszegetni a témát,de frusztrált,hogy nem tudom mi jár a fejében.
-Mennyi idős vagy?
-Tizenhét-vágta rá Isabella.-Miért?
-Idősebbnek tűnsz-jegyeztem meg.
Keserűen felnevetett.
-Két hónapja még fiatalabbnak néztek a koromnál.Akkor még abból állt az életem,hogy a csoport legjobbja legyek.Mindenkinél több elemet ismerek,és nem csak elméletben,hanem meg is tudom őket csinálni-gördült ki egy könnycsepp a szeméből,de folytatta.-Akkor az volt az álmom,ha megszületik a kistestvérem,délutánonként játszok vele,este olvasok neki egy mesét.Majd ha nagyobb lesz,megtanítom táncolni,miközben egy jó nevű együtteshez szerződtetnek,miután végeztem az MSA-n.Egyik nap is épp táncórám volt,mikor csörgött a telefonom.És az életem a feje tetejére állt.Tudod,ki hívott?Apu,hogy azonnal menjek a kórházba,mert Anyunak elfojt a magzatvize.Anyu megérezte,hogy valami baj lesz,mert mielőtt betolták a szülőszobába,megesketett,hogy akármi történjék is,gondját viselem Apunak és a testvéremnek.Négy óra teljes tudatlanságban.Ennyit vártunk,hogy az orvos végül közölje:egészséges kisfiú született,de Anyu meghalt.Elpattant egy ér az agyában,és nem tudták megmenteni.És most itt vagyok egy öt hetes kisbaba anyjaként,miután elrendeztem Anyu temetését és egy költözést,amíg Apu még csak rá se nézett a fiára.És fogalmam sincs,miért mondom el ezt neked,hisz nem is ismerlek.
-Sokszor könnyebb olyannal beszélni,akiről alig tudsz valamit,mint olyasvalakivel,akiről még azt is tudod,hol van anyajegye-mondtam csendesen,amíg Isabella elmorzsolta azt a pár könnycseppet az arcán.
-Kössz,hogy meghallgattál,így már sokkal jobb-mosolyodott el halványan.

-Örülök,hogy jobban vagy-mosolyogtam vissza.

-Most biztos egy hülye,érzelgős libának tartasz-mondta Isabella.

Felnevettem,és megráztam a fejem.

-Nem,én egy olyan lánynak tartalak,akinek gyökerestül megváltozott hirtelen az élete,és végre talált valakit,akinek elmondhatja,mi nyomja a lelkét.

-És neked mi nyomja a lelked?-kérdezte,és elég furcsán nézhettem rá,mert folytatta.-Öngyilkosakciók,újabb tyúk?

-Hosszú,fájdalmas,és felesleges.És Rosalie ő ezt nem értette,bár még most sem érti-elmosolyodtam,nehezen.-Már csak egy emlék az egész.Rég volt...

Reméltem ezzel a válasszal beéri.Sokáig fürkésztem az arcát,míg végül a szemében megtaláltam a választ:ezt nem igazán veszi be,de nem fogja feszegetni a témát.Egyszercsak egy csillanást láttam a szemében,majd megindult felém.Pár lépésre tőlem megállt,és kinyújtotta a kezét.

-Mi az?-kérdeztem,de meg sem próbáltam arrébb menni,pedig világos volt,mi a szándéka.

-Baletton kívül mi az amit nem táncolsz?-kérdezte Isabella.

-Öhm,hát hajrá-fiú nem leszek,meg a tangóért sem vagyok oda-hoztam össze végül egy értelmes
mondatot.

-Tehát keringőzni tudsz-jelentette ki,és elmosolyodott.

Egyikünk se engedte el a másik tekintetét.Isabella közelebb lépett,és megfogta a kezemet-nagyon puha,meleg keze volt,jól esett az érintése.Egy pillanatra összerezzent a belőlem áradó hidegtől,de másik kezét a vállamra tette,míg én a derekára az enyémet.

-Nem zavar?-kérdeztem,amíg elkezdtünk lépkedni.

-Mi?-kérdezett vissza Isabella.

-Hogy hideg a bőröm.

-Nem,nem zavar-rázta meg a fejét.-Bár kíváncsi lennék,miért,de majd elmondod,ha akarod...

-Kérdezhetnék valamit?

-Kérdezd.

-Miért lett Edward az öcséd?Tudod,ha már egyszer névrokonok vagyunk-mosolyodtam el.

-A nagyi kérése volt.Mielőtt meghaltak,úgy volt,hogy Anyu terhes,de aztán a baba elment.Bella nagyi ekkor kérte meg Aput,hogy ha valaha születik öcsém,akkor Edward legyen a neve.

-Mikor haltak meg a nagyszüleid?-kérdeztem a nyugodtság álarcát felöltve.

-Öt éve.Szén-monoxid mérgezést kaptak.Nagyapa azonnal belehalt,de a nagyinak még volt ereje segítséget kérni.Az orvos azt mondta,lehet,hogy túl élte volna,de mikor megtudta,hogy Jacob nagyapa meghalt...elaludt,és a szíve leállt.Alig húsz órával élt tovább,még elbúcsozott Aputól.Apu azt mondta,akkor is az Edward nevet emlegette,úgytűnik,nagyon fontos volt neki.

-Igen,biztosan-feleltem,és kinéztem az ablakon.-Basszus,esik a hó!

-Mi?Márciusban?-állt meg hirtelen Isabella,mejd megfordult.-Tényleg,hogy-hogy?

-Nem t'om,itt még karácsonykor is inkább az eső esik,nem hogy márciusban a hó?!-lepődtem meg.

-Örülök,hogy még itt vagytok-csapta ki az ajtót Alice,majd beszökdelt,akit pedig Jasper és Emmett követett.-Bocsa,nem tudtam,hogy zavarunk!

Isabella éps én egyszerre kaptuk el a kezünket,mert még mindig fogtuk.Szegény lány arca rákvörösre váltott.

-Rosalie?-kérdeztem Emmettet.

-Otthon,haza küldtem-komorult el az arca,majd visszaköltözött rá a vigyor.-Nem jöttök ki?Ilyet se látott még a világ,március 10-én esik a hó!

20 perc múlva még egy hosszú pillantás után Isabella és én is elmentünk a saját óránkra,és végig őt figyeltem mások gondolatain keresztül.