Nagyon fontos!

Kedves Olvasók!
Tudom,hogy haragszotok rám,végtelenszer nagyon haragszotok rám.Hisz régen jártam itt...
Tovább adtam az írást egy új lánynak,jó barátnőmnek,Phoenix-nek.Ő úgy döntött,felújítja az eddigi törtit,és úgy fogja folytatni.Felkért segítségül még valakit,Nikkit.Nikki kedvesen elvállalta,és mint kiderült Nikki új néven az a lány,aki elkezdte ezen storyt,és átadta nekem.
Remélem szívesen olvassátok Phoenix és Nikki munkáját itt.Megkérnélek benneteket,hogy regisztráljatok át a másik oldalra,mert ezt legkésőbb október 31-én törlöm.
Köszönöm,hogy azon kevés fejezet alatt kitartottatok mellettem!Sziasztok!
puxy:)

Díj

1. Meg kell köszönnöm a díjat!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról min. 5 dolgot!
5. Tovább kell adnom a díjat min. másik 5 blognak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.






Nagyon köszönöm a díjat Ros-alice-nek!Az ő blogja: http://ros-alice.blogspot.com/

Imádok olvasni és írni.
Középiskolás vagyok,és osztályelső.
Szeretem a matekot.
Kevés a szabadidőm.
Van két kutyám és egy macskám.

Küldöm:
Lettina---http://teliholdszava-lettina.blogspot.com/
Pucíí---http://pucistories.blogspot.com/
Serena---http://serena-egytunderazalkonyatban.blogspot.com/
Phoenix---http://phoenix-ellensegek.blogspot.com/
Elle1995---http://fairyland-melodya.blogspot.com/
Nikki---http://nikkifanstory.blogspot.com/

Egy másik élet-10.fejezet

Kellemes Húsvéti Ünnepeket és Sok Szódás Locsolót!

Itt a kövi.A végét köszönjétek Nikkinek,aki állandóan függővégeket ír.Kérném a komikat!Jó olvasást.

10.Féltékenység

Épp kiléptem a menzáról,mikor Alice felém futott.Bűnbánó arccal nézett rám,és én nem tudtam,mi a fene baja lehet.
-Sajnálom,Isabella-hajtotta le a fejét.És akkor felfogtam.Elmondta Edwardnak!
-Miért?Miért tetted ezt,Alice?-halt el a hangom kétségbeesetten.-Én még nem tudom,mit tegyek...
Alice elindult a főépület felé,távolságot tartva a mindent halló diákoktól.
-Edward-a neve említésére kellemesen megborzongtam- teljesen félre értelmezte a viselkedésed vele szemben.Azt hiszi,visszavonhatatlanul megutáltad...El akart menni,és nem tudtam,hogy máshogy állíthatnám meg...Kérlek,Isabella,tényleg nagyon sajnálom!-könyörgött a szemeivel.Erőtlenül bólintottam egy aprót.-A táncteremben van Jasperrel.Menj nyugodtan!
Azzal Alice faképnél hagyott.Néztem távolodó alakját.Egyik felem azonnal Edward karjaiba akart rohanni,míg a másik hazamenekülni és elbújni a nehézségek elől.Soha nem éreztem a szerelmet ennyire nehéznek.Már ha a korábbi érzéseimet,amik máshoz fűztek egyáltalán még annak nevezhetem,mióta találkoztam Edwarddal.
Edward,haza,Edward,haza.Szerelmes lány,gyáva nyuszi,szerelmes lány,gyáva nyuszi.Lehetetlenség dönteni.
Az eső eleredt,úgyhogy bemenekültem az épületbe.Becsengettek,és az utolsó diák is elrohant órára.Egyedül álltam a lépcső alján.Itt miért nincsenek lógások?Miért nem akart valaki megmenteni a saját bolondságaimtól?!Csak egy élő lelket kérek az 5 méteres körzetembe!Miért olyan teljesíthetetlen?!
A lábaim megindultak,és felvittek a 3.emeletre.Egy pillanatra megtorpantam az ajtó előtt.A szívem vadul dübörgött a bordáim közt.Úgyis tudják,hogy itt vagyok.És ha már idáig-bár nem teljes tudatommal-eljutottam,nem illik megfutamodni.Benyitottam mindkét ajtón.
Jasper biztatóan megszorította a vállam,és kisurrant mellettem,majd az ajtókat is becsukta.Edward velem szemben állt.Hátranyújtott kezeivel a korlátra támaszkodott,fejét lehajtotta.Az ajtónak dőltem,és ledobtam a táskám.
-Szia-motyogtam közben.
-Szia-mondta,még mindig a padlónak.Aztán felnézett rám,és tekintetét az enyémbe fúrta.-Azt hiszem,beszélnünk kéne...néhány dologról.
Pár lépéssel közelebb jött.Az arcom leginkább egy érett paradicsomhoz hasonlíthatott,mire elmosolyodott.Szerettem,ha mosolyog.Erőt vettem magamon,és én is előre léptem párat.Egy pillanatra sem szakítottuk meg a szemkontaktust.Próbáltam topázszeméből megtudni,mire gondol.De nem találtam mást,csak vívódást.Mindketten arra vártunk,hogy a másik szólaljon meg előbb,és az idő közben csigalassúsággal vonszolta magát,mintha csak kínozni akarna.
-Kérdezhetnék valamit,Edward?-szólaltam meg hosszú,csöndes percek után.
-Mondd-fürkészte tovább az arcom.
-Mit...Mit gondolsz azokról a lányokról,akik kezdeményeznek?-Nagyon,nagyon érett paradicsom.Edward újfent csibészes mosolyra húzta tökéletes ajkait.
-Még nem tudom,várom,hogy valaki megtegye.
-Jesszus-nyögtem,és pár lépéssel áthidaltam a köztünk lévő távolságot.Arcát tenyerembe fogtam,és óvatosan csókot adtam hideg,kemény,puha,édes ajkaira.Aztán hátrébb húzódtam,hogy lássam,mit szól reakciómra,de nem engedtem el.Ha az arcpírnak a rikító mélyvörösnél akár van,akár nincs vörösebb árnyalata,én elértem.
Edward szeme furcsán csillogott,ajkait kedvenc félmosolyomra húzta.
-És te mit szólsz az olyan fiúkhoz,akik folytatják?-kérdezte.
-Imádom őket!
Edward a derekamnál fogva közelebb húzott magához,és megcsókolt.Kezeimet nyaka köré fontam,és ha lehet,még jobban egymáshoz préselődtünk.
Még én is éreztem,mikor Edward zsebében elkezdett rezegni a telefonja.Kicsit hátrébb húzódtam,és zihálva bár,de beszélni kezdtem.-Fel kéne venned-javasoltam.
-Nincs kedvem-ölelt továbbra is.
-Gyerünk!-szigorítottam meg a hangom.
-Zsaroló!-Sóhajtva húzta elő nadrágzsebéből a lapos,fekete készüléket,és felvette.-Tessék?!-Arcvonásai hirtelen keményedtek meg,szeme elsötétült.Hangja hideg jégcsapként hatolt a hívófélhez.-Mit akarsz?-A rövid választ hallgatva kibontakozott karjainkból.Még így is eljutott a fülemig a magas női hang.-Nem,Tanya,de miért hívsz?
Egy nő...Van valakije?Bolond-ráztam meg a fejem.Akkor Alice szólt volna...ha tudna róla.De mi van ha Cullenék nem tudják?Áh,hülyeség.Alice-t nem tudná átverni...Remélem Alice se engem-húztam el a számat gondolatban.Edward felé fordultam.Háttal állt nekem az ablaknál.Amíg Tanya válaszát hallgatta,szabad keze ökölbe szorult.Talán mégsem kedveli?!
Gyorsan megszabadultam a kabátomtól,mielőtt teljesen belemelegszem,aztán meg megfázom.Edward hűvösen udvarias hangja tőrként hasított a csendbe.
-Nyugodtan intézd az effajta hívásaidat Carlisle-hoz.Én nem tudok segíteni-és letette.
-Minden rendben?-kérdeztem,de nem felelt.-Edward...
-Nem igazán-felelte ridegen,és tovább bámulta a kinti természetet.A torkom összeszorult,amíg mellélépkedtem.
-Mi a baj?-érintettem meg ökölbe szorult kezét.
-A Denali-klán,alaszkai barátok egy-két hétre meg akarnak látogatni.Van vagy 15 éve,hogy nem találkozott a két család-nézett rám feszülten.
-De?-vártam a bonyodalmakat.
Edward azt hiszem,zavarba jött.Lesütötte a szemét,és halkan kezdett el beszélni.Annyira édes volt,ahogy próbálta összeszedni a gondolatatit.
-Én tudom,hogy mi csak most...De szerintem jogodban áll már most tudni...
-Igeen?
-Tanya...én...Senki nem tudja Alice-en kívül...lefeküdtem vele-nyögte ki.
Pofoncsapásként ért a hír.De mégis mit vártam?Isten tudja,hányadik X-en van már túl,érett férfi.Természetes,hogy volt már nővel.Senki sem él remete életet,még én sem...
-Értem-mondtam tömören.
-Érted?-kapta rám a szemei Edward.-Itt félek a nagy féltékenységi kitöréstől,amiért én...És te csak annyit mondasz,értem?!-hitetlenkedett.Bólintottam.-Miért?
-Mert felnőtt "ember" vagy...És mert ha én féltékenykedek,joggal tehetnéd te is.És azt nem szeretném.
-Miért tenném?-vonta fel szemöldökét.
-Én...

Egy másik élet-9.fejezet

Asszem ez a legeslegrosszabb rész,amit eddig összehoztam.Szóval bocsi érte,meg ugye a kicsit nagyon nagy késedelemért is.Várom a komikat.


9.Érzelmi zűrzavar

Edward szemszöge

-Sziasztok!Hát ti?-jött be Carlisle a garázsból.
-Edward összeterelt minket-mondta Rosalie.
-Miért?-ült le Esme mellé.-Történt valami?
-Úgyse mondom meg,és Alice mindjárt hazaér-mormogtam.
Végszóra egy autó fordult le a bekötőútra.Jó gyorsan végig száguldott rajta,majd a ház előtt lefékezett.
-De tényleg haza tudtam volna jönni,Isabella.Gyorsan futok-nevette Alice a kocsiban.
-Azt elhiszem,csak kényes lett volna megmagyarázni Apunak,hogy hogyan jutsz haza kocsi nélkül-hallottam meg a világ legszebb hangját.-Szóval,majd holnap talizunk a suliban,Alice!
-Jó éjszakát,Bells!-szállt ki Alice az autóból.
-Jó éjt!-köszönt el Isabella.
Megfordult,majd azzal a sebességgel,amivel jött,elhajtott.Alice beszökdelt a házba.Az arcán vigyor csillogott,de a gondolatai...
-Alice,mit titkolsz,hogy a Köztársaság harci himnuszát fordítod arabra?-szegeztem neki a kérdést,amikor kibújt a kabátból.
-Azért csinálom,mert titok,és azt neked nem kell hallgatni!-csattant fel.-De azért köszi,hogy összeterelted őket-huppant le Jasper lábához a földre.
-Miért is vagyunk itt?-kérdezte Esme.Már megint miben sántikálnak?
-Isabella miatt-feleltem.-Ennél többet én sem tudok.
-Megtalálta Bella naplóit,és kíváncsi volt a mamája életére,ezért elolvasta őket.Tud rólunk és a farkasokról is...Jah,és gyorsabban vezet,mint gyakran én-kuncogott fel Alice.Bocs,de ezt muszáj volt hozzá tennem,Edward.Nem mindennapi jelenség az ilyen.
-H-hogy mí?-visította Rosalie.-Már megint egy emberlány?!
-Cica,nyugi-ölelte át Emmett Rosalie-t.
-Miért kellett neki olvasnia?-dühöngött tovább Rosalie.-Ő is tönkre fogja tenni Edwardot,mint az a hülye nagyanyja!
Na,itt telt be a pohár!De mielőtt bármit tehettem volna,Alice Rosalie-nak esett.Vadállati morgás tört fel mindkettejük tüdejéből,és a másikat fojtogatták.Jasper próbálta Alice-t elhúzni,míg Emmett a rúgkapáló Rosalie-t.
-Elég legyen!-kiabált rájuk Carlisle.Ritkán kiabált,szóval most nagyon kiakadt.-Fejezzétek be,most!-mondta jóval halkabban,annál nagyobb keménységgel.
-Bella nem volt hülye,Rosalie,Isabella meg még kevésbé az.
-Egyébként meg olvasás nélkül is rájött volna az igazságra,csak talán pár héttel később.Az összes quileute történetet ismeri,és Bella is gyakran mesélt neki rólunk-kuporodott Alice Jasper ölébe.-Egyedül a nevünket nem tudta,de simán összerakná a képet.Ahogy Edward is mondta,Isabella nem hülye.Remek megfigyelő,és bármiből kiszűri a lényeget.
Bellának pedig igen éleslátása volt gyakran.De így utólag...Talán jobb,hogy akkor nem figyelt,és elengedte Edwardot.Isabella és Edward még jobban összeillenek.Egyszerre egyformák és ellentétek.
-Jasper,nem!-ugrottam fel.-Elegem van a gondolataidból,folyton ugyanaz.Fogd fel,lehetetlenség!-kiabáltam.-Csak bántanám és veszélybe sodornám,mint Bellát!
Választ sem várva kirohantam a házból,bevetettem magam az erdőbe.Jó messzire a gondolataik elől.Csak futottam mindentől menekülve.Az erdő egyetlen folttá mosódott össze,az állatok elmenekültek előlem.A szél az arcomba csapott,lehiggasztva,hogy hideg fejjel tudjak gondolkodni.
Tehát ezért mondta Isabella aznap éjjel,hogy agyára ment a napló.Mert akkor már olvasta.Különös,sosem láttam,hogy Bella naplót írt volna.De hát egy napló titkos,nyilván akkor tette,mikor nem voltam nála.Kíváncsi lennék,hogy a képeket,és a CD-t valaha megtalálta-e.Bár kétlem,hisz alig egy év múlva férjhez ment és elköltözött.Talán még mindig ott lapul az omladozó Swan-házban,ahol hagytam.Furcsa,hogy még nem adták el Blackék,elég régi már,lakhatatlan.De lehet,hogy csak a telek kell nekik.Egy ingatlan mindig jó befektetés.
Azon kaptam magam,hogy a Black-házat figyelem az erdőből.Azt hiszem,tudatosan jöttem pont erre.A konyhában vacsoráztak,pont rájuk láttam.
-Finom lett a vacsora,Bells!
-Az jó-mosolyodott el Isabella.-Alice-szel közösen csináltuk.
Istenem,annyira szép!Mint egy angyal.Egy angyal,aki azért jött,hogy megkínozzon a vétkeimért.Bella vérének csábítása és az iránta érzett szerelmem semminek tűnik Isabella még erősebb szereteténél.És még csak a kezét sem foghatom meg.Ő ennél jobbat érdemel!
-Ebédszünetben voltam a városházán,elintéztem a kérvényezést-mondta Williem.
Isabella bólintott,és letette a villáját.-Még vissza lehet vonni-mondta komolyan.
-Mégsem szeretnéd?-kérdezte Williem csalódottan.
-De igen,Apa,szeretném,ha Edward törvényesen a fiam lenne.De attól félek,hogy egyszer csak megbánod.És ezt nem szeretném!
-Isabella,hidd el,hogy nem fogom megbánni.Én beérem a nagyapai szereppel,míg te nem a nővérivel...
A gondolatolvasás ellenére olyan érzésem támadt,hogy ezt nem szabadna hallanom,mert csak rájuk tartozik.Megfordultam,és elfutottam a mezőmre.Sötét éjszaka volt,sűrű felhőréteg takarta el a Holdat és a csillagokat,habár én így is láttam.Leheveredtem a földre,és lecsuktam a szemem.De alvásra képtelen voltam...
Csak élveztem,hogy csend van-sehol egy gondolat.Néha annyira meg tudnám szokni,mégis az idegeimre ment,ha Isabella nem mondta el mire gondolt.
Isabella
Minden gondolatmenetem nála köt ki.Ha csak arról van szó,mit vegyek fel a suliba,akkor is.Vajon neki tetszene?
Edward,fiam,beszélhetnénk?-szuggerálta felém Carlisle.
Dühösen fújtattam egyet.Mégis minek?Már 10 órája elment,remélem nem esett baja.10 órája?!Huhh,jól elgondolkodtam az időt.10 órán át Isabella körül jártak a gondolataim,és mg csak be sem tudtam osonni hozzá.Edward Cullen,te hülye vagy!Ő még csak különösebb érzelmeket se táplál irántad,főleg a maiak után,te meg éjszakákat álmodozol róla.Idióta!Eszetlen barom!
Edward,kérlek,aggódom érted.Válaszolj,ha hallasz-gondolta Carlisle,és abban a pillanatban megtorpant a tisztás szélén.-Edward-suttogta bele a csöndbe.
-Semmi bajom-morogtam.-Majd megoldom,csak egy kis idő kell...
-Edward,miért kínzod magad?-ült le mellém.-Az isten szerelmére,hisz szereted!
Kinyitottam a szemem és felültem.
-Nem...szerethetem...Nem akarok neki is...fájdalmat...okozni-szűrtem át a fogaimon.
-Mikor elhagytad Bellát...Közel álltam hozzá,hogy erőszakkal,de Bella elé állítsalak...Végig nézni,ahogy szenvedsz...Tudtam,hogy ha újra egy helyiségben lennétek,akkor nem tudnál tovább parancsolni,hanem a szívedre hallgatsz.De aztán letettem róla...De ha most elszúrod...villant meg a komoly fenyegetés Carlisle mindig higgadt arcán.

Mire hazaértünk,a többiek már nem voltak otthon.Átöltöztem,és egyedül mentem a suliba.Esélyem se volt még a tanítás előtt személyesen is látni Isabellát,mert fél perc híján értem csak be órára.Becsusszantam Alice mellé.
TE Idióta,Hülye Barom!Ha Még egyszer Így eltűnsz,én kicsinállak!-szuggerálta Alice izzó tekintettel.Mégis mit gondoltál,mit csinálsz?!
Szúrósan néztem vele farkasszemet.Miért akarja mindenki megmondani,mit tegyek?!De közben Isabella után kutattam.Látnom kellett őt,mindegy,hogy,csak lássam!Franciaórán volt.Nem úgy tűnt,mint aki lelkiekben is ott van,és ez másoknak is feltűnt.
Homloka ráncokba szaladt a gondolataitól,a szeme alatt táskák hívták fel a figyelmet alváshiányára,a tolla végét rágcsálta,és közben dobolt az asztalon.
Ahogy a 2. és a 3. órán is.
-Szia-köszöntem rá,ahogy leült mellém biológián.
-Szia,Edward-mondta.A tekintetünk összekapcsolódott.Annyi minden kavargott égkék szemében.Aztán hirtelen lesütötte a szemét,és ajkába harapva elfordította a fejét.
-Röpdolgozat!-jelentette be Mr.McGregor.És ezzel el vette a lehetőséget,hogy beszéljünk.Kicsöngetéskor Isabella fellélegzett,és kimenekült a teremből.Hát ennyire megutált?Hisz várható volt.Egy lelketlen szörny vagyok,és ezzel ő is tisztában van.Ő viszont egy angyal.Egy szörny és egy angyal nem illik össze.Soha nem is fog.Talán jobb lenne,ha elmennék.Egy szerűbb lenne.Neki legalábbis biztosan...
-Edward,ezt most fejezd be-lépett mellém Jasper a folyosón.Mögötte Alice toporgott.-Beszélnünk kell,most!És te szépen végighallgatsz!

Egy másik élet-8.fejezet

Ezer bocs,meg egy anyamedve a késésért,de tönkre ment a gépem,és újra kellett telepíteni az egészet:[ Szóval késve,de itt a kövi rész:Đ

8.Beszélgetés

-Hé-hahó,Bella!-integetett Alexia a szemem előtt.-Föld hívja Bellát,Bella,jelentkezz!
-Bocs,mi van?-kaptam észbe.
A menzán ültünk,még mindenki itt volt,de az óvónők már visszamentek Heatherrel a bölcsibe-már itt voltak,mikor bejöttünk,így hamarabb végeztünk az etetéssel.Edward a babakocsiban aludt jóllakva.
A nagy Edward viszont szemben ült velem,mint mindig.Most azonban nem mosolyogva nézett rám,hanem feszülten.Mégis elvesztem aranybarna szemeiben.Pedig ma csak a szükséges "szia-szia-hogy-vagy-jól-és-te-én-is-kösz" beszélgetés zajlott le köztünk,bár máskot szünet végén alig bírunk elmenni a saját óránkra,mert állandóan hosszú eszmecserékbe bonyolódunk egymással.Sejtettem,hogy Alice elmondja neki,mi a helyzet,de úgy tűnt,ebből a beszélgetésből kihagyták a testvéreiket.
-Csak annyi,hogy Jen és Harmony mennek a meghívókkal-mondta Joanna.
-Még mindig nem akarod te meghívni Cullenéket?-kérdezte Jenni.
-Á-á.A ti bulitok,hajrá!-mosolyodtam el halványan..
-Összevesztetek?-kérdezte Troy.
-Miből veszed?-kérdeztem vissza értetlenül,mert hirtelen azt hittem Jenniékre gondol.
-Jó megfigyelő vagyok.Edward és Alice általában fülig érő szájjal néznek rád,te meg ugyanakkora vigyorral vissza.De most,mint akik a kivégzésüket várják.És még csak nem is beszéltetek ma,pedig te és Edward általában össze vagytok nőve szünetekben.Szóval?
-Nem vesztünk össze,csak valamit meg kell beszélnünk-feleltem tömören.
-Oh,és mit?-kérdezte Stacey pletykára éhesen felcsillanó szemekkel.
-Hallottad már azt,hogy s.k.h.?-kérdezte mögüle Alice.
Stacey és még jó páran nem vették észre,hogy Alice mögéjük lépett,így jól megijedtek.
-Indulhatunk?-kérdeztem Alice-től.
-Persze,én kész vagyok.Egész délután ráérek,úgyhogy időnk is lesz.
-Remek-álltam fel,és belebújtam a kabátomba.-Sziasztok,majd holnap talizunk!
A babkocsit magam előtt tolva Alice-szel megindultunk a kocsimhoz.Miután Edwardot sikeresen betettem hátra,Alice-szel elől foglaltunk helyet.Egy szó nélkül indítottam,és mikor kifordultam a parkolóból,a gázra léptem.Alice láthatólag meglepődött,de tetszett is neki a száguldás.
-Nem is tudtam,hogy szeretsz gyorsan vezetni-jegyezte meg,mire felnevettem.
-Nem szeretek,imádok!Egyszerűen muszáj száguldoznom-mosolyogtam.
3X olyan gyorsan hazaértem,mint normál tempónál kellene.
-Wow,szép otthon-ámuldozott Alice,amíg felvezettem a szobámba.-De miért is vagyok itt?
Nem válaszoltam.Edwardot óvatosan levetkőztettem,és a kiságyba fektettem.Szerencsére nem kelt fel,most nem lett volna türelmem énekelni.
-Csüccs-ültem fel az ágyamra.
Alice velem szemben foglalt helyet,amíg én az ágynemű mintázatát fixíroztam,és erőt gyűjtöttem a beszédhez.Furcsa mód nem féltem Alice-től,inkább megnyugtatott a jelenléte.Aztán lassan felnéztem arany szemébe.Kíváncsiságot és félelmet tükrözött.
-A kezembe akadt...néhány napló-kezdtem.-Mind nagyi naplói voltak.A hétvégén olvastam néhány érdekes részt,amiben...-mély levegőt vettem,mielőtt folytattam volna-a Cullen család volt a főszereplő.
-Oh-nyögte ki Alice.-Mi...Miket olvastál?
Kibámultam az ablakon.
-Sok mindent...Hogy...hogy ti vámpírok vagytok...És Edward együtt volt a nagyival vagy fél évig,de aztán elhagyta...Minden igaz,nem de?Ismertétek a nagyimat.
-Igen-suttogta Alice.
-Nyugi,én sosem árullak el titeket senkinek...sőt,még naplót sem írok-motyogtam,és még mindig a kinti tájt figyeltem.
-Miért tartod meg magadnak?Rohanhatnál,hogy mindenkinek elmondd-mondta valamivel hangosabban.
-Először is,mert diliházba csuknának-csattantam fel.-Másodszor meg...-nem fejeztem be a mondatot,inkább a fiamra fordítottam a tekintetemet.
-Mert beleszerettél Edwardba,ha jól sejtem-mondta Alice.
Paradicsom-vörösen kaptam rá a szemem.Alice mosolyogva nézett rám,és én még sötétebb árnyalatot vettem fel.
-Nagyon szereted,ugye?
-É-én-dadogtam.-Igen,nagyon...De nem akarom,hogy tudja,Alice!
-Miért?
-Mert olyan vagyok,mint Bella nagyi,és ha őt nem szerette,akkor engem ugyan,miért?!Meg elég kényelmetlen lenne mindkettőnk számára,ha ilyesmi kiderülne,nem gondolod?
-Nem vagy olyan,mit Bella-szögezte le Alice.-Te sokkal magabiztosabb és makacsabb vagy nála.Egyedül a külsőtök hasonlít,na meg az agyatok sokszor,de ez mellékes...Edward pedig...nagyon szerette Bellát,de elhagyta.Nem azért,mert kiszeretett belőle,hanem mert féltette...Mikor pár hete Rosalie jelenetezett a menzán...Belláról és rólad beszélt.
-Mert hogy?-kérdeztem kábán.
-Mert Edward...kínlódik...szeret téged,de fél,hogy téged is el kell majd hagynia...Csak hogy amíg Bellának nem volt ereje utána menni,és belenyugodott,addig te kézzel-lábbal küzdenél érte...És itt ez a lényeg,Isabella.Küzdj érte,mert magától nem fog ennél jobban közeledni.
-De Alice...Én nem tudok küzdeni érte,én...ehhez kevés vagyok-nyögtem ki kétségbeesve.
-Isabella Black-fogta meg a vállam Alice.-Te igenis tudsz küzdeni.Táncoltál,ahol bizony kemény csaták vannak,és túlélted.Eltemetted anyukádat,az apud nem akarja látni az öcsédet,és tortahabként még el is költöztetek.De te mégis próbálsz napról-napra normális életet biztosítani Ednek,apádnak és magadnak.Ha ezt meg tudod tenni,akkor Edwardért is lesz erőd küzdeni.
A könnyeimmel küszködve ráztam a fejem.Miért hisz bennem ennyire?
-Nem hinném,Alice!
-Isabella,kérlek-sóhajtott fel.-Próbáld meg,légyszíves!
Alice bociszemekkel meredt rám.Istenem,miért csinálod ezt velem?Szinte fájna ilyen tekintetnek ellentmondani.De...Ahh!
-Jó,rendben,megpróbálom-egyeztem bele.
-Köszi,köszi,köszi!-ugrott a nyakamba,és jól megszorongatott.
-Alice...nem...kapok...lev-nyögtem,de az utolsó szó a torkomon akadt.
-Oh,bocs-távolodott el.
Levegő után kapkodtam,és Alice körbeugrálta a szobámat kicsattanó jókedvvel.Aztán megállt az íróasztalomnál,és kezébe vette anyu fényképét.Visszajött hozzám,és törökülésben nekidőlt az ágyoszlopnak.Szép lassan a légzésem is helyreállt.
-Ő ki?Anyud?
-Igen-mondtam.-Oh,Anyáról jut eszembe.van egy hírem,vagyis több...
-Ki vele!-szaladt fülig érő vigyorba Alice szája.
-Apu végre törődik Edwarddal...És beszéltünk Apuval,és úgy döntöttünk,hogy újra anyakönyveztetjük Edwardot.
-Ez nem teljesen világos.Miért?
-Én leszek Edward anyja hivatalosan,míg Apa a nagyapja-néztem rá bocsánatkérően.-Nem hinném,hogy ez a bátyádnak bejönne.
Alice haragosan szusszantott egyet-kicsit olyan volt,mint a kicsi Edward:D
-Egy szerintem Edwardnak igenis bejön.Ne próbálkozz ilyentén kifogásokkal...
-Nem kifogásnak szántam,egyszerű megállapítás volt-csattantam fel.
-Kettő,a kicsi nem lehetne mondjuk Ed vagy Edy,mert kicsit irritáló,hogy ki kell találni,épp kiről van szó...És egy babának túl komoly az Edward-vigyorgott rám.
-Inkább Ed,Alice-borzadtam el az Edy hallatán.
-Öhm,Isabella-rágcsálta a száját Alice.-Megpróbálhatom eltitkolni Edward elől a beszélgetésünk azon részét,de nem garantálok biztos sikert...Szerdától pedig nem leszünk suliban,mert sütni fog a nap,de a buliba megyünk.Szóval húzz bele,mert azt akarom,hogy mindketten jól szórakozzatok pénteken...Amúgy biztos vannak dolgok,amiket Bella nem írt le,és tudni szeretnél...
És hallgattam,ahogy Alice egy-egy kérdésemre órákig magyaráz.Mindeközben az agyam sürgetően kereste a megoldást az Edward-problémámra,amíg a gyomrom görcsbe rándult a gondolatra,hogy elé kell állnom az érzelmeimmel.De ha felidéztem Edward gyönyörű arcát,a görcs helyébe milliónyi pillangó költözött...

Boldog karácsonyt!

Sziasztok!

Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Újévet kívánok mindenkinek!
Eredetileg úgy terveztem,hogy megkapjátok hozzá a 8.fejezetet,de iskolai adománygyűjtés alkalmából nagyon megfáztam,és nincs erőm írni.Elnézéseteket kérem miatta.
puxy:bella-marie

Sziasztok,Olvasók!

Hát,sziasztok!

Most kaptok,mert hisztis napom van!Szóval!!!

Ha nem írtok kommenteket,amikből esetleg fejlődhetnék,akkor neki sem állok a 8.fejezet összerakásának.És ezt komolyan mondom!!!Az nem úgy működik,hogy Ti csak nyugodt szívvel-vagy épp kutyafuttában-olvasgattok,és én nem tudom,h vmit jól vagy épp rosszul teszek,mikor írok.Szóval gyerünk,gyerünk,komikat,ha nincs saját profilod,akkor névtelenül,csak írjatok vmit,könyörgöm!

Csak ennyit akartam,köszönöm :D További szép téli napot,és KOMMENTÁLÁST!

puxy:bella-marie