Egy másik élet-9.fejezet

Asszem ez a legeslegrosszabb rész,amit eddig összehoztam.Szóval bocsi érte,meg ugye a kicsit nagyon nagy késedelemért is.Várom a komikat.


9.Érzelmi zűrzavar

Edward szemszöge

-Sziasztok!Hát ti?-jött be Carlisle a garázsból.
-Edward összeterelt minket-mondta Rosalie.
-Miért?-ült le Esme mellé.-Történt valami?
-Úgyse mondom meg,és Alice mindjárt hazaér-mormogtam.
Végszóra egy autó fordult le a bekötőútra.Jó gyorsan végig száguldott rajta,majd a ház előtt lefékezett.
-De tényleg haza tudtam volna jönni,Isabella.Gyorsan futok-nevette Alice a kocsiban.
-Azt elhiszem,csak kényes lett volna megmagyarázni Apunak,hogy hogyan jutsz haza kocsi nélkül-hallottam meg a világ legszebb hangját.-Szóval,majd holnap talizunk a suliban,Alice!
-Jó éjszakát,Bells!-szállt ki Alice az autóból.
-Jó éjt!-köszönt el Isabella.
Megfordult,majd azzal a sebességgel,amivel jött,elhajtott.Alice beszökdelt a házba.Az arcán vigyor csillogott,de a gondolatai...
-Alice,mit titkolsz,hogy a Köztársaság harci himnuszát fordítod arabra?-szegeztem neki a kérdést,amikor kibújt a kabátból.
-Azért csinálom,mert titok,és azt neked nem kell hallgatni!-csattant fel.-De azért köszi,hogy összeterelted őket-huppant le Jasper lábához a földre.
-Miért is vagyunk itt?-kérdezte Esme.Már megint miben sántikálnak?
-Isabella miatt-feleltem.-Ennél többet én sem tudok.
-Megtalálta Bella naplóit,és kíváncsi volt a mamája életére,ezért elolvasta őket.Tud rólunk és a farkasokról is...Jah,és gyorsabban vezet,mint gyakran én-kuncogott fel Alice.Bocs,de ezt muszáj volt hozzá tennem,Edward.Nem mindennapi jelenség az ilyen.
-H-hogy mí?-visította Rosalie.-Már megint egy emberlány?!
-Cica,nyugi-ölelte át Emmett Rosalie-t.
-Miért kellett neki olvasnia?-dühöngött tovább Rosalie.-Ő is tönkre fogja tenni Edwardot,mint az a hülye nagyanyja!
Na,itt telt be a pohár!De mielőtt bármit tehettem volna,Alice Rosalie-nak esett.Vadállati morgás tört fel mindkettejük tüdejéből,és a másikat fojtogatták.Jasper próbálta Alice-t elhúzni,míg Emmett a rúgkapáló Rosalie-t.
-Elég legyen!-kiabált rájuk Carlisle.Ritkán kiabált,szóval most nagyon kiakadt.-Fejezzétek be,most!-mondta jóval halkabban,annál nagyobb keménységgel.
-Bella nem volt hülye,Rosalie,Isabella meg még kevésbé az.
-Egyébként meg olvasás nélkül is rájött volna az igazságra,csak talán pár héttel később.Az összes quileute történetet ismeri,és Bella is gyakran mesélt neki rólunk-kuporodott Alice Jasper ölébe.-Egyedül a nevünket nem tudta,de simán összerakná a képet.Ahogy Edward is mondta,Isabella nem hülye.Remek megfigyelő,és bármiből kiszűri a lényeget.
Bellának pedig igen éleslátása volt gyakran.De így utólag...Talán jobb,hogy akkor nem figyelt,és elengedte Edwardot.Isabella és Edward még jobban összeillenek.Egyszerre egyformák és ellentétek.
-Jasper,nem!-ugrottam fel.-Elegem van a gondolataidból,folyton ugyanaz.Fogd fel,lehetetlenség!-kiabáltam.-Csak bántanám és veszélybe sodornám,mint Bellát!
Választ sem várva kirohantam a házból,bevetettem magam az erdőbe.Jó messzire a gondolataik elől.Csak futottam mindentől menekülve.Az erdő egyetlen folttá mosódott össze,az állatok elmenekültek előlem.A szél az arcomba csapott,lehiggasztva,hogy hideg fejjel tudjak gondolkodni.
Tehát ezért mondta Isabella aznap éjjel,hogy agyára ment a napló.Mert akkor már olvasta.Különös,sosem láttam,hogy Bella naplót írt volna.De hát egy napló titkos,nyilván akkor tette,mikor nem voltam nála.Kíváncsi lennék,hogy a képeket,és a CD-t valaha megtalálta-e.Bár kétlem,hisz alig egy év múlva férjhez ment és elköltözött.Talán még mindig ott lapul az omladozó Swan-házban,ahol hagytam.Furcsa,hogy még nem adták el Blackék,elég régi már,lakhatatlan.De lehet,hogy csak a telek kell nekik.Egy ingatlan mindig jó befektetés.
Azon kaptam magam,hogy a Black-házat figyelem az erdőből.Azt hiszem,tudatosan jöttem pont erre.A konyhában vacsoráztak,pont rájuk láttam.
-Finom lett a vacsora,Bells!
-Az jó-mosolyodott el Isabella.-Alice-szel közösen csináltuk.
Istenem,annyira szép!Mint egy angyal.Egy angyal,aki azért jött,hogy megkínozzon a vétkeimért.Bella vérének csábítása és az iránta érzett szerelmem semminek tűnik Isabella még erősebb szereteténél.És még csak a kezét sem foghatom meg.Ő ennél jobbat érdemel!
-Ebédszünetben voltam a városházán,elintéztem a kérvényezést-mondta Williem.
Isabella bólintott,és letette a villáját.-Még vissza lehet vonni-mondta komolyan.
-Mégsem szeretnéd?-kérdezte Williem csalódottan.
-De igen,Apa,szeretném,ha Edward törvényesen a fiam lenne.De attól félek,hogy egyszer csak megbánod.És ezt nem szeretném!
-Isabella,hidd el,hogy nem fogom megbánni.Én beérem a nagyapai szereppel,míg te nem a nővérivel...
A gondolatolvasás ellenére olyan érzésem támadt,hogy ezt nem szabadna hallanom,mert csak rájuk tartozik.Megfordultam,és elfutottam a mezőmre.Sötét éjszaka volt,sűrű felhőréteg takarta el a Holdat és a csillagokat,habár én így is láttam.Leheveredtem a földre,és lecsuktam a szemem.De alvásra képtelen voltam...
Csak élveztem,hogy csend van-sehol egy gondolat.Néha annyira meg tudnám szokni,mégis az idegeimre ment,ha Isabella nem mondta el mire gondolt.
Isabella
Minden gondolatmenetem nála köt ki.Ha csak arról van szó,mit vegyek fel a suliba,akkor is.Vajon neki tetszene?
Edward,fiam,beszélhetnénk?-szuggerálta felém Carlisle.
Dühösen fújtattam egyet.Mégis minek?Már 10 órája elment,remélem nem esett baja.10 órája?!Huhh,jól elgondolkodtam az időt.10 órán át Isabella körül jártak a gondolataim,és mg csak be sem tudtam osonni hozzá.Edward Cullen,te hülye vagy!Ő még csak különösebb érzelmeket se táplál irántad,főleg a maiak után,te meg éjszakákat álmodozol róla.Idióta!Eszetlen barom!
Edward,kérlek,aggódom érted.Válaszolj,ha hallasz-gondolta Carlisle,és abban a pillanatban megtorpant a tisztás szélén.-Edward-suttogta bele a csöndbe.
-Semmi bajom-morogtam.-Majd megoldom,csak egy kis idő kell...
-Edward,miért kínzod magad?-ült le mellém.-Az isten szerelmére,hisz szereted!
Kinyitottam a szemem és felültem.
-Nem...szerethetem...Nem akarok neki is...fájdalmat...okozni-szűrtem át a fogaimon.
-Mikor elhagytad Bellát...Közel álltam hozzá,hogy erőszakkal,de Bella elé állítsalak...Végig nézni,ahogy szenvedsz...Tudtam,hogy ha újra egy helyiségben lennétek,akkor nem tudnál tovább parancsolni,hanem a szívedre hallgatsz.De aztán letettem róla...De ha most elszúrod...villant meg a komoly fenyegetés Carlisle mindig higgadt arcán.

Mire hazaértünk,a többiek már nem voltak otthon.Átöltöztem,és egyedül mentem a suliba.Esélyem se volt még a tanítás előtt személyesen is látni Isabellát,mert fél perc híján értem csak be órára.Becsusszantam Alice mellé.
TE Idióta,Hülye Barom!Ha Még egyszer Így eltűnsz,én kicsinállak!-szuggerálta Alice izzó tekintettel.Mégis mit gondoltál,mit csinálsz?!
Szúrósan néztem vele farkasszemet.Miért akarja mindenki megmondani,mit tegyek?!De közben Isabella után kutattam.Látnom kellett őt,mindegy,hogy,csak lássam!Franciaórán volt.Nem úgy tűnt,mint aki lelkiekben is ott van,és ez másoknak is feltűnt.
Homloka ráncokba szaladt a gondolataitól,a szeme alatt táskák hívták fel a figyelmet alváshiányára,a tolla végét rágcsálta,és közben dobolt az asztalon.
Ahogy a 2. és a 3. órán is.
-Szia-köszöntem rá,ahogy leült mellém biológián.
-Szia,Edward-mondta.A tekintetünk összekapcsolódott.Annyi minden kavargott égkék szemében.Aztán hirtelen lesütötte a szemét,és ajkába harapva elfordította a fejét.
-Röpdolgozat!-jelentette be Mr.McGregor.És ezzel el vette a lehetőséget,hogy beszéljünk.Kicsöngetéskor Isabella fellélegzett,és kimenekült a teremből.Hát ennyire megutált?Hisz várható volt.Egy lelketlen szörny vagyok,és ezzel ő is tisztában van.Ő viszont egy angyal.Egy szörny és egy angyal nem illik össze.Soha nem is fog.Talán jobb lenne,ha elmennék.Egy szerűbb lenne.Neki legalábbis biztosan...
-Edward,ezt most fejezd be-lépett mellém Jasper a folyosón.Mögötte Alice toporgott.-Beszélnünk kell,most!És te szépen végighallgatsz!